PRAE.HU: Számos meghatározó szakmai élményről mesélhetnél, de talán kezdjük az elején.

Magyarország, Budapest és a Magyar Táncművészeti Főiskola volt az első állomás, tizennégy évesen. Az intézmény berkein belül hagytak alkotni, kísérletezni. Néhány éven belül színpadra és a televíziós műsorokba kerülhettek a koreográfiáim. A pályám legelején már a nagy múltú Pécsi Balettnél dolgoztam, huszonhárom éves koromra önálló társulatot vezettem. Megismertem a szakmát és annak minden területét a pénzügytől, pályázatokon és a szervezési feladatokon keresztül a kapcsolatépítésig. Hatással volt rám minden egyes kurzus, a rengeteg próba, improvizációk és persze a rövidebb-hosszabb külföldi tanulmányutak is. A következő nagy mérföldkő harmincévesen jött, amikor a sok keresés, kísérlet után, egyszer csak minden letisztult, és elindultak a külföldi turnésorozatok, rezidensprogramok, a külföldi kollégákkal való együttműködések.

PRAE.HU: Hogyan indultak a külföldi turnék?

Lassan, sok türelemmel, szervezéssel, bátorsággal, bizalommal, ismerkedéssel. Ehhez meg kellett találni azokat a kollégákat, akik értékelték, amit csináltam. Az első út a Pécs2010-es programsorozat által valósult meg. Ezt követték a fesztiválok, együttműködések, ahol nyitott lélekkel voltam jelen, vagyis nem csak az előadás teljesítése volt a fontos, hanem az ismerkedés, a kapcsolatépítés. Az Aerowaves Fesztivál egy újabb lendületet adott, és ez a lendület azóta is kitart.

PRAE.HU: Fontos számodra, hogy hol laksz és dolgozol?

Számomra a belső összhang, a béke a legfontosabb az alkotáshoz. A próbaterem mindenhol hasonló, a színpad mindenhol ugyanolyan, maximum csak a kinti levegő a változik. A táncművészet univerzális nyelve csodálatos, mert mindenhol működik. Utazásaim során is ezt élveztem a legjobban.

PRAE.HU: Siker. Egyszerű szó, de annál fontosabb kifejezés. Mit jelent számodra?

Soha nem néztem a pályámat a „siker” szemszögéből. Nekem szerencsére hagyták, hogy azt csináljam, amit a legjobban szeretek. Ez már lehet siker? Kitartottam, kutattam, elmélyültem, mindenemet odaadtam ennek a művészeti ágnak. Ez siker? Van, akikre tud hatni, amit csinálok. Talán ez?

PRAE.HU: Hogy a művész jó mesterekkel dolgozhat, talán azt is nevezhetnénk sikernek.

Ha alaposan végiggondolom, akkor mindenki, akivel találkoztam, meghatározó mester volt a pályámon. A figyelemmel tanultam a legtöbbet. Mindig néztem az idősebbeket, hogyan dolgoznak, erősítenek, minden este végigálltam az Operaházban az előadásokat, rengeteg VHS-en rögzített külföldi táncprodukciót megnéztem, volt olyan időszak, amikor minden kortárs táncelőadás premierjén ott voltam az adott városban, táncarchívumba jártam, kurzusokat látogattam, nem álltam le. Nyitott voltam, így rengeteget tanulhattam. Nevezzük ezt sikernek!

PRAE.HU: Fontosnak tartod a művészeti oktatás intézményesített rendszerét?

Az iskola otthon is, biztos pont a fiataloknak. Sok-sok különböző emberrel, táncstílussal találkozhatnak, így eldönthetik, hogy melyiket szeretik a legjobban, melyik áll hozzájuk a legközelebb, melyikkel tudnak a legjobban azonosulni. Szerintem az iskolára tekinthetünk nagy családként, ahol mindennap találkozunk, és megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, közösen tanulunk. A táncművészettel való találkozást pedig minden fiatalnak ajánlom, mert kibontja az egyéniséget, erősíti önmagunk elfogadását, bátorságra és csapatmunkára nevel. A tánc által megtanulunk odafigyelni önmagunkra és egymásra, vagyis valami olyasmit sajátítunk el, ami az életben nélkülözhetetlen.

PRAE.HU: Mint a legtöbb művészeti ág esetén, a táncművészettel is főleg művészeti szaklapok foglalkoznak. Mit hiányolsz a tánc és a média kapcsolatában?

Most azt mondom, hogy én foglalkozom a médiával, nem a média velem. Naprakész a honlapom, ahol elérhetőek a referenciáim. Ez mindent elárul arról, amit hiányolok – ilyen a média jelenléte a szakma számára kiemelt premiereken vagy a sajtóvisszhang előadások után. Ennél fogva a médiumokban való megjelenés személyes felelősség. Szerintem azért fontos a média, mert segíteni tud abban, ami szintén nélkülözhetetlen: hogy munkámmal ne csak a táncművészetet népszerűsítsem, hanem az országot is. Szeretném, hogy a hazai művészek, alkotók büszkék legyenek nemzeti gazdagságunkra.

PRAE.HU: A pandémia hogyan befolyásolta külföldi munkásságod?

Sok e-mailt kaptam arról, hogy elmaradnak a tervezett turnék, így a felszabadult időmben előre kialudtam magam, hogy bírjam a folytatást. Kifejlesztettem egy újabb karbantartó tréninget, ami nélkülözhetetlen ahhoz a fizikai teljesítményhez, amit a színpadon művelünk. Figyeltem a környezetemet, alkalmazkodtam a körülményekhez, és nem unatkoztam. Azóta megújult lendülettel dolgozom, és a tavaszi szél máris fújja felém az újabbnál újabb lehetőségeket. Több kurzust tervezek, melyekről egyelőre nem szeretnék sokat mondani, de annyit elárulhatok, hogy a szakma iránt nyitott fiatalok számára nagyon inspiráló és hasznos lehet.

Fotó: Piti Marcell

Góbi Rita honlapja

A prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek kutatási projektje szempontjából különösen érdekes, hogy Góbi Rita nyitott lélekkel volt jelen a fesztiválokon, vagyis nem csak az előadás teljesítése volt a fontos, hanem az ismerkedés is.