A Kálmán Rita által kezdeményezett Dot.to.Dot kortárs művészeti vizitor program célja, hogy összekapcsolja a nemzetközi és hazai kortárs képzőművészeti élet szereplőit. Közvetítő programként elsősorban úgy segíti a kapcsolatépítést, hogy különböző profilú helyszínekre közös érdeklődés és kutatási témák alapján kurátorokat, elméleti szakembereket és kritikusokat hív meg. Istvánkó Beának köszönhetően legújabb szervezésük helyszíne az ISBN könyv+galéria, ahol február 22-én kedd este Petrica Mogoş és Laura Naum, a bukaresti KAJET Journal szerkesztői mutatták be legújabb, 5. lapszámukat.

A közelmúltban kibővített galéria hamar megtelt érdeklődőkkel, volt, akiknek már csak a lépcsőn akadt szabad ülőhely. A majdnem egy órás program angolul zajlott, amelynek első felében a lapszerkesztők elmondták, hogy a Dot.To.Dot programhoz hasonlóan az ő céljuk is az, hogy a gondolatok, elképzelések, határterületek számára egy hálózatot biztosítsanak. Ez nemcsak összekapcsolja a különböző határterületeket, hanem közben kísérletet tesz a múlt mélyebb megértésére is.

A KAJET egy olyan longform kiadvány, amelynek – ahogy az eseményleírásban is olvasható – „Petrica Mogoş és Laura Naum hosszú távú kutatási témái határozzák meg: a neoliberális politika és a tömegkultúra, valamint a kulturális emlékezet és a vizuális kultúra metszete, a periferikus és bizonytalan kereket között létező (poszt)szocialista művészeti közegek.”[1] A projekt szerkesztői a lap elképzelésével kapcsolatban azt is elmondták, hogy mindegyik téma a kelet-európai régió jelenét meghatározó szociálpolitikai és kulturális jelenségekkel foglalkozik. A 2017-ben indult, angol nyelvű, globálisan terjesztett, évenként megjelenő kiadvány számai tehát tematikusan foglalkoznak ezekkel az időszerű témákkal, amelyek a minket körülvevő kortárs valóságunk szempontjából nemcsak relevánsak, de éppen ezért aktívan kapcsolódnak hozzánk.

A KAJET első száma a kelet európai narratíváknak biztosít megjelenési felületet, miközben a közösségekről való gondolkodásunkat igyekszik újra értelmezni. Az 5 fejezetre tagolt kiadvány esszéken keresztül foglalkozik 18 olyan vizuális projekttel, azaz a keleti és nyugati világ között elhelyezkedő országok közösségeivel, amelyek történelmét a háborúk erőteljesebben meghatározták. Idetartozik Horvátország, (Kelet)Németország, Magyarország, Litvánia, Macedónia, Montenegró, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna. Olyan, az elmúlt napokban még inkább sürgetőbbé vált kérdéseket pedzeget, mint hogy hogyan élték meg a háborús időket, és azt a zűrzavart, nyugtalanságot, amit hozott magával, miközben a gazdagabb nyugat felé vándorlás tömegessé vált? Mitől válnak az ebben a földrajzi helyzetben élő emberek egyáltalán igazán kelet-európaivá? Hogyan kezelik azt, hogy folyamatosan kívülálló szerepben vannak?[2] Emellett megpróbálja lefedni azokat a szubkulturális jelenségeket, amelyek Európának ezt a részét formálták.

A lap második száma, tovább haladva ezen a vonalon, kritikusan vizsgálja meg az idealisztikus és spekulatív utópia fogalmát. Hogyan változtatták meg az 1968-as események az utópizmusról való gondolkodásunkat; illetve az alternatív utópiák kérdését is újra a felszínre hozza. Petrica Mogoş az eseményen kiemelte, hogy nyugaton sem alakult tökéletesen a helyzet, de továbbra is egymás mellé kell helyeznünk a Kelet jelenlegi lepusztult rendjét és Nyugat jól bevált eszméjét.

A harmadik szám kapcsán, amely a három évtizedes posztkommunizmusról és konfliktusról szól, Laura Naum hangsúlyozta, hogy a kelet-európai küzdelem nem a nyugathoz való felzárkózást jelenti, hanem az élet fenntartásáért folyó tusát.

A negyedik szám, amely megpróbál több lehetséges jövőkép felvázolásával alternatívákat nyújtani, és ezzel együtt elvetni a kapitalista realizmus jövőkép nélküliségét, mintegy előkészíti a legújabb szám fő gondolatát és egyben célját: egy szebb kelet-európai jövőkép újra gondolását. A bizonytalanná vált jövőnk arra sarkall minket, hogy feltegyük a kérdést: mit hozhat a holnap? Az alternatív lehetőségek lehetségesek egyáltalán? Az On Easternfuturism című szám kísérletet tesz megfontolt válaszokat adni ezekre a sürgető kérdésekre.

Az ISBN könyv+galériában megrendezett eseményen Petrica Mogoş és Laura Naum a rövid összefoglaló után meséltek a Bukarest szívében megnyitott Dispozitiv Books üzletükről, ahol számos kortárs művészettel, művészetelmélettel, pop kultúrával, és divattal kapcsolatos könyvet találhatunk meg, de emellett kiadói stúdióként itt jelentetik meg saját kiadványaikat is. Legutóbbi In the Natural Landscape the Human is an Intruder címmel jelent meg, amely modernizmusról és modernitásról, Keletről és Nyugatról szól. Illetve a magukkal hozták a Camera Arhivat, amely az 1947 és 1989 között megjelent román nyomtatványok feltárására törekszik. A bukaresti szerkesztők továbbá negyedévente megjelentetnek egy The Future of című kiadványt, amely hasonló a KAJET témakínálatához. Az első és eddigi egyetlen megjelent számban a nosztalgiát veszik górcső alá, amely véleményük szerint a lírai vágyakozás és a melankolikus gyász között rekedve romantizálódott, misztifikálódott, majd semmisé vált.[3] Pedig ha leválasztjuk attól a pejoratív értelmezéstől, hogy csupán egy káros, szentimentális érzés, felfedezhetjük a progresszív potenciált mögötte, és tanulhatunk általa – jegyezte meg Petrica Mogoş.

A magazin vizuális projektei közül az The Art of Movement alkotói is csatlakoztak a program második felében. Börcsök Boglárka koreográfus, előadóművész és Andreas Bolm – aki egyébként félig német, félig magyar származású – filmrendező 2016-ban mutatták be a 20. század elején kialakult magyar avantgárd tánccal foglalkozó filmjüket. Börcsök Boglárka elmondta, hogy a projekt egy hosszútávú kutatáson, és három idős magyar táncossal való kollaboráción alapul, akik az előző században voltak pályájuk csúcsán. A koreográfus személyes indíttatásáról is beszélt egy keveset, mivel nem ismerte a kelet-európai, pontosabban a magyar táncművészet történetét – Ausztriában és Belgiumban képezte magát –, ezek hiányában pedig a tanulmányait nem érezte teljesnek. A projekt célja, hogy az öregedő test valóságát, törékenységével, megváltozott tempójával, ugyanakkor a kifejezés és az emlékezés erejével együtt mutassa meg, illetve hogy esztétikailag ünnepelje az öregedő testet. Andreas Bolm kiemelte, hogy a 90-100 éves korban járó előadóművészek hatalmas élettapasztalattal bírnak, gyakorlataikban, mozdulataikban szintén tükröződik mindez, azonban a mozgásuk folytonosságához szükséges képesség már elveszett számukra. Erdődi Katalin, független kurátor írását is érdemes elolvasni a filmről.

Az est vége felé közeledve a közönség egyik tagja fontos kérdést tett fel a meghívottaknak, ami bennem is felmerült: honnan kezdődik és hol végződik Kelet-Európa? A válasz koránt sem egyértelmű. Petrica Mogoş szerint ez azért is nehéz dilemma, mert a választ mindig befolyásolja, hogy földrajzilag honnan tesszük fel a kérdést. Ha valaki a Közel-Keletről jön Magyarországra, azt fogja mondani, hogy nyugati ország vagyunk, más esetben pedig keleti, barbár országnak fognak titulálni.

Miklósvölgyi Zsolt, az Artportal főszerkesztője, a KAJET legutóbbi számának egyik szerzője,[4] megjegyezte, hogy azzal, hogy kelet-európainak valljuk magunkat – amivel marginalizáljuk is a helyzetünket – és meg akarjuk teremteni a saját narratívánkat, aközben tetten érhető az a vágy is, hogy a nyugathoz akarunk tartozni.

Ahogyan a beszélgetés a vége felé közeledett, Petrica Mogoş elmondta, hogy szerintük az idő múlásának gondolatát máshogyan kell megközelítenünk. El kell fogadnunk, hogy minden folyamatosan változik, az idő komplexitásából kifolyólag a jövő elképzelése mindig a múlt kollázsából tevődik össze, vagyis abból, hogy az időt mindig előre és hátra vetítjük, és egy olyan jövő után vágyódunk, ami soha nem jön el. Döntő kiindulópontja a magazinnak, hogy vitát kezdeményezzenek a hibás modernitásról, illetve azokról a hatalmi harcokról, amelyek a Kelet és Nyugat, illetve Észak és Dél közötti ellentétből fakadnak. A magazinnal megpróbálják megteremteni és alakítani a kelet-európai művészet saját központját, a totalitárius vezető narratívával szemben, amely a tankönyvekben is szerepel. A magazin fő mozgatórugója, hogy szolidaritást vállaljon, és egy lelkesebb, elfogadóbb és nyitottabb attitűddel segítse újra gondolni a múltunkat és a jövőnket. 

A Dispozitiv Books kiadványai megvásárolhatók az ISBN galéria+könyvesboltban.
Fotók: ISBN könyv+galéria jóvoltából

[1] További lapismertető itt olvasható: Istvánkó Bea: Keletfuturizmusok – A KAJET folyóirat legújabb számáról. Artportal – Fülszöveg, 2022. 02. 18.

[2] Kajet 01 – On Communities, 2017.

[3] The Future of - Nostalgia,

„Stuck between lyrical wistfulness and melancholic mourning, nostalgia has been romanticised, mystified, and nullified.”

[4] Stach Szumski lengyel művésszel készített interjúját itt lehet elolvasni, a magyarra fordított, szerkesztett változatát pedig itt.