A KV Társulat Dohy Balázs rendezésében egy önismereti csoportot mutat be. Márta, Estella, Lauren, Vilmos és Schultz tréningjeibe kapunk betekintést, ahol Márta a csoportvezető. A játékuk improvizáció érzetét kelti, a megszerkesztettség és a dráma fordulatainak változása mégis azt mutatja, hogy megírt darabot adnak elő. Az eredeti történetet magyar közegbe helyezték, ez bizonyos szereplők neveiből (Márta és Vilmos) és a helymeghatározásból tűnik ki: magyar kisvárosban játszódik a történet. Ugyanakkor Schultz, Estella és Lauren nem magyar hangzású nevek. Ők miért vannak „itt és most” egy magyar kisvárosban?

Nem világos a csoport jellege sem, és ez az igazán nagy kérdés. Színészi tréninget tart-e Márta? Vagy a helyi közösségnek pszichológiai képzést? A drámajátékok (amelyek alapján a szereplők egymást személyesítik meg), a szituációs gyakorlatok, amelyeket játszanak, és amelyek strukturálják Annie Baker drámájának szerkezetét, mélylélektani kérdéseket feszegetnek, súlyos problémákat hoznak felszínre, amit láthatóan nem kezel megfelelő hozzáértéssel Márta. A valóságban ezzel a hozzáállással nem megoldaná, hanem eszkalálná az egyének pszichés problémáját. A darab végkicsengése mégis azt mutatja, hogy rendeződnek a dolgok; hogy a csoport összetartó ereje átsegíti tagjait a nehézségeken. A valóságban ez a csoport nem működne, mivel hamis illúziót kelt a nézőben a felvázolt szituáció.

A csoport értelmezhető úgy is, hogy ez csak egy színésztréning, ahol a három színésznőhöz (Lauren színésznek tanul) odakeveredik Márta férje, Vilmos és egy helyi asztalos, Schultz. A konfliktus alapját pedig ezeknek az embereknek különös találkozása adja. De miért hívja el a csoportba saját férjét Márta, miért itt akarja megoldani magánéleti konfliktusukat úgy, hogy ő a csoportvezető? Estella és Schultz között szexuális viszony létesül. Egy kis csoportban ez megeshet, és természetéből adódóan szülhet viszályokat, akár féltékenységet a közösség tagjai között, de az itt bemutatott csoport lélektanilag sokkal mélyebb kötődéseket sugall, így a tagok közötti intim viszony már nem lenne megengedett. Véletlenül alakult így? Vagy szándékosan? Olyan kérdések, amelyekre nem kapunk választ.

A színészek játékát mégis szívesen nézzük. Esendő, kedves embereket festenek le, akik csetlenek-botlanak, egymáshoz empátiával fordulnak, és próbálnak úrrá lenni életük nehézségein. A két férfialak, Friedenthal Zoltán Schultz-a és Terhes Sándor Vilmosa színpadon szívesen látott erőteljes maszkulinitással tűnnek fel. Az ereje teljében lévő, felelősségteljes férfi, illetve az apa szempontjait árnyalják. Minden színen töltött pillanatuk igazi színház, lubickolnak a szerepeikben. Urbanovits Krisztina csoportvezetőként, Márta szerepében és Száger Zsuzsanna Estellaként, a független nő megtestesítőjeként az érettebb nők vívódásait tárják a nézők elé. Wrochna Fanni a zárkózott, tinédzser fiatal lány szerepében üde, kevésbé nőies, így inkább a gyerek szerepkörében kap megmutatkozási lehetőséget.

A színészek játéka színes és érzelemgazdag, csoportos meditációik (a földön fekve elszámolnak tízig többször is a játékidő alatt) a nézőtérre is nyugalmat áraszt. A Radnóti Színház Keres Emil próbaterme a „játszótér”, amely az Andrássy útra néz. A látvány, Budapest esti színei a rendezés részét képezi. Bejön a nézőtérre a friss levegő. Az előadásnak van egy elemi szintű relaxációs hatása. Emellett marad meg a sok fentebb említett kérdés, ami miatt ellentmondásos érzésekkel távozik a néző.

Annie Baker: Körtükör
Fordította: Hudáky Rita
a KV Társulat előadása
Szereplők:
Friedenthal Zoltán
Terhes Sándor
Száger Zsuzsanna
Urbanovits Krisztina
Wrochna Fanni
Dramaturg: Komán Attila
Látvány: Juhász Nóra
Rendezőasszisztens: Gerstmár Anna
Rendező: DOHY BALÁZS
Radnóti Színház, Keres Emil Próbaterem
2022. február 13.
A képek forrása a KV Társulat facebook-oldala: https://www.facebook.com/KV-T%C3%A1rsulat-802650713174707/