A körülmények rendezettek, a nap is süt, de hirtelen megáll egy hivatalos személy, és előretartott tenyérrel inti továbbhaladásra a járókelőket. Így lesz a tér helyszínné, mert „helyszín utólag, persze, bármiből lehet” – tudhattuk meg az elsőként felolvasott, Ártatlan című versből. A kötetnek nem csak ez a darabja foglalkozik a bűnözés témájával, az egész kompozícióban fontos szerepet kap a nyomozás: olyan cikluscímekkel találkozhatunk majd, mint például Helyszínelés vagy Körülmények. Benedek ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Prae Kiadó gondozásában megjelent könyvek között szép számmal találhatunk krimiket, és arra volt kíváncsi, hogy Nyerges költészetében hogyan alakult ki ez az érdeklődés. A szerző először ironikus felhanggal megjegyezte, hogy valószínűleg egy rosszabb korszakát élte akkoriban, de aztán komolyra fordítva a szót elmondta, hogy mindent potenciális bűnügyi helyszínként kezdett látni, és nem bírta kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy szemlélődése által egy nyomozás részévé válik. Szerinte előbb születtek meg a versek, mint hogy rájött volna, hogy pontosan mi után kutat.

Mára megértette, hogy ezek a szövegek valójában arra kérdeznek rá, hogy mi maradt az emberi kapcsolatainkból és abból a helyből, amit hazának nevezünk.

A továbbiakban Benedek felidézett egy korábbi interjút, amelyben Nyerges „nyökögő” hosszúversekként utalt saját műveire, és arról kérdezte a szerzőt, hogy változott-e azóta ez az önkritikus álláspont, illetve hogy milyen elmozdulás történt a költészetében a 2018-as, Berendezkedés című kötethez képest. Nyerges elmondta, hogy az első néhány könyvére csupán pályakezdések sorozataként tekint, a Berendezkedés és a Nincs itt semmi látnivaló között viszont organikus kapcsolat van. Hosszúverseket továbbra is ír, azonban már kevésbé tartja őket töredezettnek. Szerinte az újabb szövegei már áradóbbak, mert nem a gondolkodás folyamata közben születnek, hanem a töprengés után szólalnak meg. Nem változott azonban abban, hogy továbbra sem a lineáris kötetkompozíciók érdeklik: a Nincs itt semmi látnivaló körkörös szerkesztésű, helyenként visszatér önmagába, olyan, mint egy társasjáték, amiben előfordul az is, hogy csak várunk az „Ingyen szabadulhatsz a börtönből!”- kártyára.

Elsősorban hangulati jellege van: egyfajta csalódás- vagy szkepszisélmény rajzolódik ki belőle, miközben megmutatja, hogy milyen élményeket él át az ember, és milyen nyomot hagy benne az, ahogy mások viselkednek vele.

A kötet tehát nemcsak egy nyomozástörténet, hanem embertani vizsgálat is: mind az öt ciklusban van egy vers, ami az ember lehetőségeit, értékeit helyezi a középpontba gazdasági, személyes vagy éppen filozófiai szempontok alapján. A továbbiakban ezen szövegek közül hallhattunk néhányat a szerző előadásában. Az Egy ember eszmei értéke kezdősora szerint a kedvenc poharunkból más ízű a víz, ennek ellenére mégsem lehet minden relatív, mert „kell, hogy legyen valami állandó, valami biztos a világban”. Bár az ember eszmei értékére vonatkozó kérdés végül nyitva maradt, már következett is az Egy ember piaci értéke, melyben a szóban forgó „ember” valójában erőforrás egy munkahelyen, azaz workspace-en, ahol kiemelten fontos a fenntartható fejlődés, azaz a sustainable improvement, és még a hulladékot is szelektíven gyűjtik György, azaz George kedvéért. A felolvasott szövegeket nem lehetett nevetés nélkül végighallgatni, Nyerges azonban elmondta, hogy természetesen komoly tapasztalatok is állnak az iróniával teli sorok mögött, hiszen – ahogy ő fogalmazott – amikor épp nem „lilaködös bölcsész”, akkor ő is látja, hogy mi zajlik a világban, és hasznos tapasztalatokat, azaz experience-eket gyűjt.

Benedek kérésére a szerző beszélt a készülő kötet borítójáról is, melyet Máriás István aka Horror Pista három képének felhasználásával Tarcsay Zoltán készített. Nyerges szerint a festmények őrült, abszurd kakofóniája élesen tükrözi, hogy milyen mostanában közéletileg létezni. Külön kiemelte a Racionalistaellenes tüntetők című alkotást, melyen a zűrzavar középpontjában egy épület áll betört ablakokkal és összegraffitizett falakkal. A szerző szerint a versek is hasonló módon mutatják meg, hogy az emberek miként rombolják az őket körülvevő várost, és – ahogy ő fogalmazott – teszik szemétdombbá azt. Ennek ellenére elmondta, hogy nem csak a rossz oldalát látja a városi környezetnek: maga is sokszor érzi azt, ha kimegy az utcára, hogy Budapest „hozzáöltözött” a hangulatához, hogy valójában ez a poros hely meglehetősen otthonos is lehet.

Nem a város mint „líraképző elem” érdekli, hanem hogy hogyan válik az élettelen táj emberivé, például a rombolás által.

A következett felolvasott vers azonban elhagyta ezt a teret, és egészen a hideg űrig repítette a hallgatóságot, ahol már a világvége után lógott a levegőben a kérdés, hogy „Hány gyerekből lesz végül tényleg űrhajós?”.

A beszélgetés végéhez közeledve Benedek a kötetben megjelenő szerepversekről kérdezte a szerzőt, és arra volt kíváncsi, hogy mi a funkciója az itt megszólaló karaktereknek a Nincs itt semmi látnivaló univerzumában. Nyerges elmondta, hogy bizonyos témákról nem tudott volna komoly hangvételben írni egy ironikus távlat nélkül. Ehhez kellettek ezek a vicces figurák, például Cowboy Joe, aki valójában mindannyiunkra hasonlít egy kicsit, hiszen gondjai vannak a munkával, a barátsággal, a szerelemmel; bár az ő esetében talán a legnagyobb probléma az, hogy még lova sincs.

Az est felolvasással zárult. Az Egy ember eltüntetése című vers ismét egy bűnügyi helyszínre kalauzolta el a hallgatóságot, a Mind nyomorultak vagyunk pedig az államtitkár úr szerelmi bánatáról tudósított, ami olyannyira erőteljes, hogy még a portás lelkiállapotára is hatással van, sőt, a karbantartó is csak vánszorogni képes. Akik kedvet kaptak, hogy még több hasonló szórakoztató történetet olvassanak, esetleg kíváncsiak lettek, hogy pontosan milyen kvalitásokkal kell rendelkezni egy ember sikeres eltüntetéséhez, azok már most előrendelhetik a kötetet a Prae Kiadó oldalán, de már a megjelenésre sem kell sokat várni, hiszen március végén érkezik a Nincs itt semmi látnivaló.

Fotók: Oláh Gergely Máté