Szilágyi Eszter Anna Téli rege-átirata nagy várakozásokat kelt, hiszen a szerző ismert színházi szakember, aki fontos társadalmi kérdésekkel is foglalkozik, a külföldön rabszolgaként kezelt magyar prostituáltakról írt Nyíregyháza utca című drámáját a szakma nagyra értékelte pár évvel korábban. A Téli rege ráadásul nagy hangsúlyt fektet a női szempontra: nemcsak a hűtlenséggel igaztalanul meggyanúsított királynő, Hermione tragikus sorsa miatt, akinek ráadásul egyik gyermeke, a fia belepusztul ezen vádakba, újszülött lányát pedig elszakítják tőle, hanem a másik fontos szereplő, a végső megbékélést elősegítő és „megrendező” Paulina miatt is. Ennek ellenére az átirat szövegként csalódást okoz.

Egy színházi előadásban, akárcsak egy filmen, az egyik elsődleges szempont, hogy a néző értse, vagy legalábbis kapiskálja, miről beszélnek a színészek. Sajnos itt még a Shakespeare-művet jól ismerő néző is elbukik, első hallásra sokszor egyszerűen nem érthető, mit (és miért) mondanak el a gyakorlatilag párhuzamos monológokban beszélő karakterek, milyen cetlikről olvas fel a főszereplő Leontes stb.  A vers(szerű) szöveg gyakran hirtelen stilisztikai ugrásokat tartalmaz, melyek jól hangzanak, csak épp az értelmük nehezen kivehető, a dialógusnak vélt monológok még az idősíkokat is úgy keverik össze, hogy néző legyen a talpán, aki a mögöttes eseményeket követni tudja. Én például végig nem tudtam rájönni, kicsoda a Shakespeare-nél meg sem jelenő Gormley, és milyen szerepe van itt.

Nagyon kevés az a pillanat, amikor egy igazi, interaktív, drámai szituáció megteremtődik, akár a bűnbánó király, Leontes (Kocsis Pál) és a szoborkiállítást (vernisszázst) szervező Paulina (Fullajtár Andrea) kettősét tekintve, vagy a szobrot megtekintő három látogató-kritikus (Kocsis Gergely, Elek Ferenc, Dankó István) között. Szép pillanat, amikor végre igazi konfliktus izzik fel Leontes és felnőtt lánya (Mosolygó Sára) közt, és közben az apai simogatás egyszerre megtörténik és nem történik meg. A színészek mindent megtesznek, hogy élettel és értelemmel töltsék meg a sorokat, nekik köszönhetően válik csupán érthetővé a szöveg és a mögöttes érzelmi-gondolati tartalom: Fullajtár Andrea rövid megszólalásaiban is élő figurát tud alkotni, és a látogató-kritikus trió kommentjei is tudnak szórakoztatóan működni a túlbonyolított, sok vendégszöveggel és vulgaritással (nem mindig logikusan vagy indokoltan) dolgozó szöveg ellenére („végtelen elasztikus nő”, „a szingularitás működik”, „zsírszobor”, „Vénusz születése reloaded”).

A kiváló színészi munka mellett a webszínházi projekt más jellemzői segítik még a nézőt abban, hogy ne adja föl, és próbálja mégis követni, miről van szó: a tér szépen „játszik”, a Kiscelli Múzeum pincerendszert és ókeresztény katakombát idéző szűk, sötét folyosói, a falakon megjelenő festett képek, a távolban nyitva maradt boltíves bejárat előtt elsuhanó autók és a hol városi zajokkal, hol elfojtott női sírással dolgozó hangkulissza emlékezetes atmoszférát teremt, és a nagy találkozást megjelenítő filmes poén szép és tartalmas.

A Shakespeare-dráma legfontosabb jelenete, amikor a 16 évig halottnak hitt királynő „szobra” megelevenedik Paulina házában, és Hermione találkozik bűnbánó férjével, Leontesszel és már felnőtt lányával. Shakespeare is elég trükkös szerző ahhoz, hogy ne legyen egyértelmű, megtörténik-e a megbocsátás férfi és nő között. Ezt jeleníti meg nagyon szép, intelligens képiséggel az, ahogy a Marina Abramovic művésznő és régi szerelme közti néma találkozást megidézi Leontes és Hermione jelenete. Kocsis Pál arca a szemünk előtt törik össze a bánat és fájdalom súlya alatt, és bár Hermione arcát egy pillanatra sem látjuk, sokatmondóan szép pillanat, ahogy Paulina kezét letolja válláról, majd saját kezét kinyújtja az asztalon a férje felé, majd döndül a kapu, és elsötétül a kép – itt is a nézőre marad az értelmezés. Ezért már érdemes megnézni az epizódot.

Falstaff szeretett és jól ismert shakespeare-i alak a színházban és az opera világában is. Csuja Imre már az Örkény Színház Mácsai Pál által rendezett remek és újszerű IV. Henrik előadásában is bebizonyította, milyen tökéletesen tudja magára ölteni nemcsak az életet élvező ám korrupt lovag, hanem a vele szembenálló apafigura, IV. Henrik király alakját is. Itt a fiú, a jövendő-új király, Hal/Harry herceg (Porogi Ádám) lelkéért és lelkiismeretéért, és ezzel együtt az ország jövőjéért zajló csatában az ellenpont valós ellenpontként jelenik meg, Hirtling Csaba lemondott királyként (még fura sapkában is) egyenrangú ellenfele Falstaff mindent legyőző sármjának.

Kiss Csaba jó érzékkel nyúl a shakespeare-i alapokhoz, ezt már a 2002-ben írt Hamlet-átdolgozása, a Hazatérés Dániába is megmutatta, mely azóta is színpadra kerül időről időre. Az új király által megtagadott Falstaff mai nézőpontból itt rezsimváltáskor hajléktalanná vált, de még látszólag ereje teljében lévő figura – legalábbis ezt mutatja magáról. A nézőkhöz intézett magánbeszédei árulják csak el, hogy a szexuális vágyat már nem követi a tett, igazából az életvágya is tűnőben. A körülötte keringő prosti, Tik-Tok (Peller Anna) házassági (és biztonságot, lakhatást nyújtó) ajánlatára kedvesen, de határozottan mond nemet. Elfogadja tőle a bort, a házi pörköltet, de nem kér és nem ígér már semmi többet.

Amikor a fiának tekintett, de őt megtagadó Harryvel beszél, a szavak és érzelmek felforrósodnak, igazi drámai szituációk születnek meg a szemünk előtt a kibékíthetetlen szempontok és érzések vitájában: ki kit bántott meg, ki kit hogyan szeret vagy szeretett, és ez még a politikai megjegyzéseket is hitelessé teszi („most még tiszta vagy, ne hagyd, hogy a befolyásuk alá vonjanak”). Csuja Imre és Porogi Ádám kettőse lenyűgöző. Mindezt szépen ellenpontozza a képi megjelenítés és a városi zajokat használó hangkulissza puritánsága: a fekete-fehér felvétel, az Európa hajó Parlamentre néző fedélzetén felvert félsátor, a nyomorúságos kempingszékek és kempingasztal a sötét éjszakában.

Egyedül a direkt politikai visszhangok nem működnek igazán: hiába vágja jogosan az öreg király szemébe Falstaff, hogy „a szeretetünkön oly nagyra nőttél” de „elvetted a reményünket”, ez az aktuálpolitika nemcsak a shakespeare-i figurától áll távol, hanem kicsit kevésbé hangzik hitelesen itt, legalábbis a Harryvel folytatott beszélgetésekhez viszonyítva. Igaza van Falstaffnak sok mindenben (Henrynek is másban: „felépültek dolgok”), de a záró monológ szívfájdítóan hiteles veszteségérzetéhez kevés köze van a politikának. Az epizód végén Falstaff halála ismét egy olyan egységesen színészi-színházi-filmes remeklés, amiért érdemes követni a sorozatot.

SZILÁGYI ESZTER ANNA
LEGBÖLCSEBB AZ IDŐ. TÉLI MESE, Shakespeare-lab
Szereplők
Leon: Kocsis Pál
Paula: Fullajtár Andrea
Gormley: Jeger Balázs
Lányom: Mosolygó Sára
Három Úr: Kocsis Gergely, Dankó István, Elek Ferenc
Szobor: Huszár Zsanett
Világosító: Schaffer Gábor
Focus puller: Polai Kristóf
Helyszíni hangmérnök: Vendli Barnabás
Hang utómunka: Necz Balázs
Mikrofon: Gulyás Mátyás
Smink: Farkass Flóra
Jelmeztervező: Bartos Letícia
Sajtó: Valasek Ildikó
Rendezőasszisztens: Pap Kriszta
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Animáció: Buda Flóra Anna
Operatőr: Meister Natália Nóra
Rendezte: Magács László
Bemutató: 2022. január 12.

KISS CSABA
FALSTAFF HALÁLA. (IV Henrik 1. és 2. rész)
Szereplők
Falstaff: Csuja Imre
Tik-Tok: Peller Anna
Harry: Porogi Ádám
Király: Hirtling István
Focuspuller: Rákos Dániel
Hangmérnök: Necz Balázs
Mikrofon: Csizmadia Botond
Smink: Farkass Flóra
Jelmeztervező: Bartos Letícia
Technikai koordinátor: Magács Vince
Sajtó: Valasek Ildikó
Rendezőasszisztens: Pap Kriszta
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Animáció: Buda Flóra Anna
Operatőr: Meister Natália Nóra
Rendezte: Magács László
Bemutató: 2022. január 26.