Kazsimér Soma jelenleg az ELTE mesterszakos hallgatója színháztudomány szakon, emellett a hazai kriptofauna kutatója. Az est első néhány percében a kriptozoológiához is kapcsolódó verseiből olvasott fel, melyekben a szőrmék, vicsorgó fogsorok és szűk barlangok mellett magával ragadó képek és folyamatos reflexiók is helyet kapnak.

A Szőrmebunda emberbőrön című vers például egy megfigyelés történetét írja le: „újra úton / oda ahol utoljára / a fehér sziklák közelében látták”, míg a hát akkor most itt meghirdetem az idényt című szövegben a mindennapi élethelyzetek is fontossá válnak: „egy kutatáshoz kérem szakmai segítségüket / mindenképpen szükségem lenne arra / hogy megtaláljam a putnoki farkasember / sírját” – olvasta Soma. Hogy ki vagy mi a putnoki farkasember, és miért jelentős egy költő életében, arra az est végére kapott választ a közönség.

A Kötetlenül sorozat vendége kapcsán mindig nagyon fontos, hogy a hallgatóság megismerje a pályakezdő alkotók irodalmi indulását. Soma elmesélte, hogy az iskolai irodalomórákon leginkább a versek ragadták meg a figyelmét, saját maga pedig különböző verssorok „összemixelésével” hozott létre új szövegeket. Az olvasáshoz kapcsolódó első élményének főszereplője egy Révai nagy lexikon, amelyet Soma otthon levett a polcról olvasnivaló gyanánt. „Az irodalom nem nekem való” – határozta el ekkor, később mégis visszatért a versekhez.

Leginkább 20. századi költőket olvasott korábban, majd felfedezte a kortárs alkotókat is. Ő maga azért kezdett verset írni, mert sokat biciklizett éjszakánként, és a kivilágított szobákba való bepillantás megragadta a figyelmét, írásra ösztönözte.

Talán ez a nem szokványos indulás is hozzájárult ahhoz, hogy később az írótáborok és műhelyek során (melyek között Soma a Hajdúböszörményi Írótábort, valamint Deres Kornélia versműhelyét is említette) leginkább az értelmező oldal érdekli, az a módszer, álláspont, hogy hogyan találja meg az utat mások szövegéhez, hogyan tud rájuk olvasóként a szerző szemével is tekinteni. Fontos kérdés számára, hogy miért pont úgy született meg egy szöveg, ahogy.

A gyerekeknek tartott líraműhelyek vezetőjeként is ezt a pozíciót tartja a legcélravezetőbbnek. Elmesélte, általában úgy végzik a közös munkát, hogy megpróbálnak rájönni a szövegek eredetei intencióira, hogy ezek alapján javíthassák az esetleges hibákat például a People Team tábor kreatív írás foglalkozásai során.

2021 őszén azonban Élő Csenge Enikővel közösen vezették a FISZ Junior programsorozatát, egy tízalkalmas írásműhely-foglalkozást, amely egy felolvasással zárult a budapesti Óvóhelyen.

Az írás mellett Soma jelenleg az ELTE színháztudomány mesterszakán tanul – elmesélte, hogy a performativitás, a történetmesélés és a mimetikus megnyilvánulások már a kezdetektől részei voltak az életének, noha ezekre úgy tekintett, mint egy másik viselkedésformába való átcsúszásra. Egy iskolai előadás alkalmával például rájött, hogy a tárgyak kontextusba való elhelyezésével azok új értelmet nyernek. Nevetve mesélte el, hogy a miskolci színházban még egy kivégző, illetve egy drogcsempész szerepét is eljátszhatta a Tosca és a Carmen című előadásokban.

Logikus lépés volt Soma életében, hogy elkezdett performanszokkal foglalkozni, hiszen szeretett volna színművésznek tanulni, de úgy érezte, hogy az intézményi keretek  nem megfelelőek arra, amit valóban csinálni szeretne. Felfedezett magának olyan művészek munkásságát mint Jeanne-Claude és Christo, így találkozott például az épületek becsomagolásának lehetőségével, jelentésével.

Az ragadta meg ezekben az installációkban, hogy elsőre elképzelhetetlennek tűnnek, kilépnek a megszokott rendből, meghaladják az érdekorientáltság dimenzióját. Soma úgy döntött, maga is kipróbálja ezt a műfajt, ezért engedélyt kapott rá, hogy társaival becsomagoljanak egy erzsébetvárosi szobrot, melyet az önkormányzat néhány órára a rendelkezésére bocsátott.

Az épületek azonban más szempontból is megragadták a figyelmét: egy Poszt-stadion-stádium nevű pályázatra például egy stadionban végzett különböző gyakorlatokat, például hegedűvonót húzott végig a korlátokon, és rögzítette hangzásukat. Ezeket a felvett hangokat digitalizálta, majd egy billentyűsorhoz rendelte, hogy mindenki „hangszerként is tudja használni a stadiont”, ahogy azt pályaművében megálmodta.

Performanszainak célja, hogy a közönséget is kizökkentse, egyszer például „sportmisét” is tartott, stopliscipőkkel és édesapja régi serlegeivel végezte a „szertartást”. Arra a kérdésre azonban, hogy hogyan fogadja a közönség ezeket a performanszokat, Soma azt a választ adta, hogy nem tudja, hiszen közben lehetetlen megítélni a befogadók visszajelzéseit. A performanszok a legváratlanabb helyzetekben jutnak eszébe, általában kész ötletként.

Soma egy-egy projekt kapcsán messzemenően túlhaladja a „komolyan vevés” határait: a Magyar üvöltéssel kapcsolatban például felmerült benne, hogy egy kutatásalapú művészeti ötletbe vágjon, ehhez többek között készített interjút, és még kutatóintézetekkel is felvette a kapcsolatot.

Ezek az érdeklődési területek is mutatják, hogy a legváratlanabb és legszokatlanabb dolgokat is lehet komoly keretek között végezni – a legérdekesebb téma azonban csak ezek után következett. Soma felolvasta a Szörnyű-völgy és Szarvaskelgyó című verseit, majd Florencia kérdésére belevágott, hogy elmesélje, mit is jelent kutatni a hazai kriptofaunát.

Az egész egy szabolcs megyei településen kezdődött, ahol Luby Margit néprajzkutató könyvében Soma találkozott a lúdvérc kiköltésének és gondozásának folyamatával, természetesen egy hiedelemvilágot feldolgozó szöveg kapcsán. A baráti társaságából ketten elhatározták, hogy kutatni kezdik a hazai hiedelemvilágot, azonban mindezt komoly keretek között.

Azóta számos helyen jártak a szörnyű-völgyi lápikisasszonyok lakhelyétől egészen a putnoki farkasember sírjáig – ezeken a helyeken helyiekkel beszélgetnek, dokumentációkat, fényképeket készítenek a látottakról, hallottakról.

Soma a beszélgetésre magával hozta Az avasi kilátó eltitkolt története című zine kiadványát, melybe saját szövegeit, illusztrációit helyezte el, a zine-t pedig saját kezűleg varrta össze. Azért kezdett festeni, mert úgy gondolta, hogy a művészeti ágak egyszerre többet tudnak mondani, mint önmagukban. Soma az alkotás során is, a versek megírásakor azt élvezi a legjobban, ha rátekinthet a kész szövegre, felfedheti a jelentésmezők határiat.

Ezek a jelentéshatárok tovább árnyalódnak, ha megfigyeljük Soma verseiben a metanyelvi elemeket, a szövegbe szervesen beépített internetes linkeket, QR-kódokat. Véleménye szerint ezek olyan intermediális megoldások, melyek többek között visszautalnak azokra a hiányosságokra, melyeket a művészeti ágak önállósága és összekapcsoltsága tekintetében is megfogalmazott. Az est végén Soma Buzludzha című versét is felolvasta, az ebbe épített linket pedig betűről betűre, számról számra haladva tárta a hallgatók elé.