Samuel Allo már gyerekként arról álmodozott, hogy a világot beutazva idegen kultúrákkal, emberekkel ismerkedik majd meg. Úgy érezte, bárhol is éljünk, több minden köt össze bennünket, mint ami elválaszt. És mi bizonyíthatná ezt jobban az egyik legősibb műfajnál, a meséknél? A mese mindenhol megterem és mindenhol a legalapvetőbb, legfontosabb érzésekről szól. Felnőttként, nyelvtudással felvértezetten megvalósította álmát. Pénz nélkül, gyalogosan, autóstoppal indult útnak, hogy igazáról megbizonyosodjon. Bármerre is vetődött, mindenhol szívesen megosztotta kicsikkel és nagyokkal szülőföldje népmeséit, és cserébe annyit kért az idegenektől, hogy ők is meséljék el nekik saját kultúrájuk meséit. Így keveredett ismeretségbe egy autóút során Gombos Katával, a Kisgombos Könyvesbolt és Könyvkiadó tulajdonosával. A találkozásból barátság lett, a barátságból pedig közös könyv.

A kötet hét, a világ legkülönbözőbb pontjairól származó mesét tartalmaz. A történetek olvasása közben képzeletben körbeutazhatjuk az egész földtekét Bretagne-tól (A két csillag), Dél-Afrikán (A vak és a vadász), Új-Zélandon (A vízhordó asszony), Burkina Fasón (A szabó története), Svájcon (A földműves és a pásztor) és Mexikón (A bölcs és a madár) át Libanonig (Szalatarzen országa). De barangoljunk akár sziklás tengerparton, sivatagi tájon vagy szavannán; falvakban vagy városokban, csak a természet mutatja más és más arcát, az emberek mindenhol egyformák. Sokkal több a közös bennünk, mint elsőre hinnénk. Hiszen hasonlóképpen érzünk, gondolkozunk, hiszünk, és a félelmeink is hasonlóak. Ez az a tapasztalat, amit Samuel Allo és Gombos Kata a mesék segítségével megoszt olvasóival. Megtanítanak arra, hogy a szeretet, a hit és az öröm olyan különleges kincsek, amelyekből minél többet adunk másoknak, annál gazdagabbak leszünk mi magunk is. A mesék megtanítanak összekötni távoli kultúrákat és megosztani egymással azok kincseit. 

Mindezt a hétköznapok örömeinek felismerésével tanítják nekünk a kötetben található mesék. Megmutatják, hogyan vegyük észre, hogy az almákban csillag lakik, hogy nemcsak a szemünkkel, hanem a fülünkkel is láthatunk, hogy az első pillantásra feleslegesnek vélt dolgok is hasznosak lehetnek, és hogy nincs nagyobb érték a szabadságnál. És hogy miként tudjuk a rettegést félretenni, és az élettől kapott jó dolgoknak örülni.

A varázslatos, világ körüli utazásban segítségünkre vannak Szimonidész Hajnalka képei, amelyek nem pusztán kísérői a meséknek, hanem a fantáziánkat inspiráló festmények, önálló életet élő műalkotások. A hatalmas, kétoldalnyi illusztrációkon megelevenednek a mesék helyszínei: odaképzelhetjük magunkat a szélfútta rétekre, a sűrű erdőségekbe, a napszítta sztyeppékre, a háborgó tengerekre, az alpesi legelőkre. Együtt szállhatunk tengerre a halásszal, elindulhatunk vadászni a vak bölccsel és a fiatal vadásszal, felvihetjük a vizet a hegyre a vízhordó asszonnyal egy repedt korsóban. Miközben képzeletben utazunk, a festményeket takaró fátyollapokra festett lábnyomok segítségével végigkövethetjük a bretagne-i mesemondó, Samuel Allo útját.

Mi magunk is mesemondókká válhatunk, megoszthatjuk egymással a történeteket, hogy aztán, ha kedvet kaptunk, ne csak a kötet meséit osszuk meg egymással, de a saját történeteinket is. Mi magunk is építhetünk meseházat, akár a könyvből rögtönzünk sátrat, akár a kertünk legvénebb fája köré telepedünk le egy nyári estén, akár otthon gyűlik össze a család egy téli délután, mert mi magunk vagyunk a mesék, amelyek addig élnek, amíg azokat lesz kivel megosztanunk. Hogy Samuel Allo zárszavát idézzük: „Az álmok egyedi történetek, a mesék közös álmok.”