A debütkötetek megjelenése mindig hatalmas élmény nemcsak az olvasóknak, hanem a szerző számára is, egy hosszú munkafolyamat végén kézbe venni a könyvet emlékezetes pillanat – Németh Gábor Dávid először arról kérdezte Ferentz Anna-Katát, hogyan változott meg a versekhez való viszonya azt követően, hogy megjelenhetett első kötete, a Nyúlcipő a FISZ-könyvek sorozatban. Abból adódóan, hogy íráskor a szerző „benne van az anyagban”, nem tudja feltétlenül kívülről szemlélni, Anna-Kata szerint ezért a megjelenés után, annak ellenére, hogy eltávolodott a művektől, mégis mélyült az anyaggal való kapcsolata.

A visszajelzések szintjén is képessé vált arra, hogy kívülről szemlélje a verseit, melyekhez azóta egy könyvtrailer is készült. A szerző úgy fogalmazott, hogy végre meg tudták érinteni a saját szövegei.

A Nyúlcipő főszereplője Genie, akit a kötet előszava szerint 20 hónapos korától elzárva tartottak, bántalmazás áldozata lett, nem tanult meg beszélni. Anna-Kata ezt egyszerre pszichológusi és alkotói szemmel ragadja meg, a kötetben visszatérnek különböző tudományos szakkifejezések, valamint a ciklusok elrendezése is árulkodik a témáról. Németh Gábor Dávid arra kérte a szerzőt, meséljen a könyv szerkezetének és tartalmának összefüggéseiről.

Igen, nahát, nahát – kezdi a magyarázatot mosolyogva a szerző, hiszen a kompozíció valóban a múltfeldolgozás egyik megjelenítési eszköze. Elmesélte, hogy a Genie egy álnév, a bántalmazások és elzárás miatt visszamaradott képességei miatt több kutatás alanyává vált.  

A kötet négy ciklusa a traumafeldolgozás folyamatát követi – az első, Tej és kavics című rész bántalmazó és bántalmazott viszonyával, a Finom különbség című a környezet bevonásával, a harmadik ciklus, a Zselatin a különböző tünetekkel, szubjektív képzetekkel foglalkozik, a szerző szerint ez utóbbira a leginkább jellemző, hogy a határok akár bántalmazó és bántalmazott viszonylatában is elmosódnak.

A záróciklus címe Tisztulás (alcíme Elrontani a tükröt), mely két lehetséges megoldási javaslatot kínál a traumafeldolgozás kontextusában: az első az azonosulás, azaz, hogy a bántalmazottból bántalmazó válik, a másik pedig a kilépés.

Németh Gábor Dávid kiemelte, hogy a szerepkörök ebben a kötetben egyébként is gyakran összemosódnak, nem mindig követhető pontosan, hogy a megszólaló éppen a bántalmazó vagy pedig a bántalmazott. A szerző ezzel párhuzamosan ember-állat viszonyát is szubjektíven kezeli, a versek visszatérő motívumai az állatok, illetve azok érzékelése, amelyet a szövegek kiemelt módon kezelnek.

Ferentz Anna-Kata elmesélte, hogy ezek a szubjektív megélés kivetülései, egy korábbi kéziratban a szereplők nem is emberek, hanem állatok voltak, de akkor is a köztük lévő kapcsolaton volt a hangsúly.  Számos gyerekkönyvből, meséből is inspirálódott, például Móra Ferenc Csilicsali Csalavári Csalavérjéből, melynek főszereplője egy róka. Ezt követően négy szöveg is elhangzott, az Ár, a Tej és kavics, a Karamella és Az egyetlen című versek.

„Mindig csak tejet hozott. / Kellett valami szilárd. / A köteleimet kezdtem harapni. / Edzeni az állkapcsom, / nem szabadulni, nem szökni. – részlet a Tej és kavics című versből.

A versbeszélő(k) alaptapasztalata a nyelvtelenség, sajátos kommunikációs formájuk az erőszak, a durvaság. Ferentz Anna-Kata szerint a tét nem más, mint hogy hogyan artikulálható mégis nyelvileg ez a hiány. Az alkotási folyamat legnagyobb kihívása az volt, hogy Genie hogyan alakít ki mégis nyelvet.

A kötet azzal a nehézséggel próbál megküzdeni, hogy miként lehet nyelvet adni a kimondhatatlannak, kísérletezni egy agrammatikus nyelvvel, miközben Genie maga nem tanult nyelvtant. A szerző szerint a nyelvek vannak határai, de ezeket lehet feszegetni, erre volt példa a már említett agrammatikus versnyelv-kísérlet, ezt azonban végül elvetette.

A könyvben a virtuális világ, telefonos játékok, zene és mesék is helyet kapnak – Németh Gábor ezeknek a funkciójáról is kérdezte a szerzőt, aki szerint elsősorban megélések vannak, nem külön történetek, álmok. Megéléskor a játék is ugyanúgy valóság, ezért a reális-irreális világ határai nem feltétlenül húzhatóak meg pontosan. Elmesélte, hogy a terápiák során a gyerekek is előbb a játékot magát mesélik el, hogy mit csináltak, mit játszottak aznap, csak azután térnek rá az ezzel kapcsolatos érzések megfogalmazására.

Liszt Ferenc alakja Ferentz Anna-Kata számára nagyon fontos, írás közben is zenét hallgat, figyel a szövegritmusok, szavak szinergiáira. Nagy hatással volt rá Liszt Szerelmi álmok című művének három darabja. Ő ugyanis versekre komponálta zeneműveit, a szerző pedig éppen fordítva járt el. „A versek gyerekek. Az olvasók segítenek felnőni.” – írja Pollágh Péter a kötet fülszövegében, melyet Ferentz Anna-Kata a zenei vonallal is összekapcsolt.

A kötetcím Németh Gábor Dávid szerint számos asszociációra ad lehetőséget, mégis felvetődik a kérdés, hogyan jutott Ferentz Anna-Kata eszébe a Nyúlcipő? A szerző elmondta, hogy csak a kézirat leadása előtt döntött véglegesen a címet illetően. Ebben egyrészt közrejátszott, hogy korábban Sugásfürdőn járt, meglátogatott egy Rókavár nevű erdei iskolát, másrészt Móra Ferenc meséje is ihlette, amelyben Csalavér a róka iskolát nyitott, ahová a nyulak szülei is beíratták csemetéiket. A Nyúlcipő e két élmény találkozásából született meg. A cím arra utal, hogy a futás a nyúl egyetlen eszköze a menekülésre, hangsúlyozza a préda, az áldozat motívumát és a szabadulás dimenzióit azzal szemben, hogy sokan pejoratív értelemben használják ezt a szót.

A Nyelves, Szépítő, Iskolakezdés és Nyelves búcsú című szövegek felolvasásával ezeket az állatmotívumokat is érzékeltette a szerző, melyet egy különleges, néhány perces előadás követett – Kiss György Ádám, az Üveggyöngy Játék Playback Színház vezetője arra kérte Ferentz Anna-Katát, hogy idézze fel azon versek keletkezéstörténetét, amelyek az előadandó performansz alapjául szolgáltak.

A szerző két szöveget is választott, melyek eredeti formája egy nyolc versből álló ciklus volt. Elmesélte, hogy kétszer is elvitte versműhelyre, a kettő között pedig váratlan és revelatív élményben volt része, amikor a lovardába menet egy elütött-megfagyott rókatetemet látott az út mellett. Tudta, hogy ez egy olyan költői eszköz, ami valamit pontosan láttat, csak ezt tudta, mit. Egy év múlva, a második líraműhely alkalmával fedezte fel Genie alakját, valamint az ő anyját, aki látássérült volt. Ferentz Anna-Kata szerint Az Angóra és a Másik oldal című versek alapjául egyrészt egy elütött és megfagyott róka tetemének látványa másrészt Genie figurájának megszületése szolgált.

Megtanultam a kedvében járni, némán, / a villák-kések skáláját nem zavarva meg, / hogy anya kitapogassa, helyen legyen / a tálalás, eltalált a fűszer. (Angóra)  

A színészek a versekben megfogalmazott élményeket élő szobor formájában jelenítették meg, miközben az egyes megszólalásokat követően újra, szimultán is elhangzottak a rövid versmonológok. A bemutatót követő nézői kérdések további játékra adtak lehetőséget. A hozzászólásokból az is kiderült, hogy az egyes versek milyen érzéseket generáltak a jelenlévőkben. Ferentz Anna-Kata Nyúlcipő című verseskötete sok olvasó számára emlékezetes élmény marad. 

Fotók: Oláh Gergely Máté