Papolczy Péter tizenhat perces Othello-átirata, a Velence-Ciprus, csak oda elsősorban a két, jellegzetesen ellentétes karakterű fiatal színésznő, Podlovics Laura (Desdemona) és Hartai Petra (Emília) finom játéka és köztük kialakuló vibráló, állandóan változó dinamika miatt marad emlékezetes. Mindezt a szinte velük együtt lélegző kamera közvetíti a nézőknek, és a finoman ingó hajóbelső a tengerzúgást, távoli hajókürtöt közvetítő hangkulisszával így válik az ő játékosan-erotikus belső terükké, melyben Jágó is csak halvány mellékfiguraként tud megjelenni, így intrikája, monológja sem tud igazán érdekfeszítővé válni.

A Titanicot is megidéző mahagóni hajóbelső és lépcső, Desdemona lenge, de elegáns nyári ruhájával időtlenséget és egyben időn kívüliséget sugall: lehetnénk akár a 17. vagy a 20., de a 21. század elején is. A két fiatal nő közti dialógus hullámzik az intim és őszinte baráti féltéstől az évődő, csipkelődő hangig, mely néha erotikusan csábítóvá válik (Emília időnként egyértelmű jelzést tesz arra, hogy tetszik neki Desdemona), és csak fokozatosan derül ki, hogy a szinte pasztellszínű jelenet mögött milyen tragikus családtörténet rejlik: Desdemona a családon belüli bántalmazástól menekül a hirtelen házasságba egy jóval idősebb és impotens férjjel, Othellóval. Emellett a rejtett tragédia mellett súlytalanná válik Jágó intrikája, akinek a viccei egyébként is „csak angolul működnek”, ahogy Emília, a felesége megjegyzi, kicsit meg is törve a negyedik falat, reflektálva a Shakespeare-szövegek fordítási nehézségeire.

Shakespeare ugyan nem ilyennek írta meg főhőseit, de a játékot ő indította el a karakterek és a szituációk megteremtésével, így ez a nagyon mai Othello-verzió, mint minden jó adaptáció, egyszerre tiszteletteljes az eredeti dráma megidézésében és tiszteletlen a vele való szabad játékban, ma is érvényes problémával gazdagítva Othello-élményünket.

A János király mint királydráma önmagában ritkán válik a nézők kedvencévé, a színházak is ezért szeretik inkább Dürrenmatt átiratában vagy valami máshoz társítva előadni. Száraz Miklós György is ezt az utat választotta, és Don Quijote, valamint a pirandellói IV. Henrik nyomdokán indult el, azonban hangsúlyosan magyar miliőben és színekkel játszva. Király János, akárcsak pirandellói és cervantesi előképei, évtizedekig másnak képzeli magát, mint aki. Így lesz egy budai jólmenő hentesből a Plantagenet-ház uralkodója, Földnélküli János, sárga, kötött kardigánban, de királyi jelvényekkel.

A nagypolgári lakás tereiben járunk végig, kezdve a metaszínházi első pillanatoktól, amikor a készülődés a jelenetre egyszerre rímel Király János képzelgéseire és magára a webszínházi produkcióra. A családtagok, a feleség (Györgyi Anna) és a lányuk (Kiss Anna Gizella) váltakozva „alájátszanak” a képzelt királynak, és próbálják kizökkenteni, egyszerre gyűlölve, és a megszokás miatt rutinos szeretettel támogatva „királyt”, férjet, apát. Maguk is ironikusan reflektálnak a helyzet lehetetlenségére („Egy óra múlva már válni készült, a pápának írt levelet”), de a humor mellett időnként e kétélű mondatokban felsejlik a hiteles érzelem is közöttük, mely így tragikussá válik („Lószart, én vagyok a Kozma Noémi.” „Csak voltál, mert mikor nőül vettelek, királynő lettél”).

Földes Tamás meggyőzően mutatja meg, hogy Király János egyszerre szánni való bolond és tiszteletre méltó szent őrült, apa és férj, akit így is szeretnek. Az ő sóhajai, nyögései, könyörgései adják többször a hangi és hangulati hátteret a feleség, Györgyi Anna játékához, amely csodálatosan villódzik elkeseredés és szeretet között – ő ugyanúgy csapdában van, mint a párja. A fiatal lány már egy más korhoz tartozik, szereti apját, de nem tud közel kerülni ehhez az őrülethez, ez tisztán látszik akkor, amikor a hazavárt fiú, Artúr halálának hírét mobiljáról olvassa fel a szüleinek.

Nagyon jól működik a hentes-király párhuzam („A világ mészárszék”), Király János „hóhér”-monológja a húsokról és belekről, a disznósajt szépségeiről. Egy pillanatban még egy disznófej is megjelenik a dohányzóasztalon. Emellett – tipikusan magyar vonásként – az is hangsúlyt kap, hogyan tették tönkre a bankok és a politika őt mint magyar vállalkozót. A tolerálható őrület néha paranoiába és az anya tragikus frusztrációjába csúszik át, aki elveszítette a fiát az apa őrülete miatt. Mindezt a billenő, elcsúszó, forgó kameramozgások hatásosan közvetítik, egészen a végső tragikus hírig. Talán kicsit hosszú, túlírt lett az átdolgozás a maga 36 percével, de a nagyon sok szép és emlékezetes pillanat miatt érdemes megnézni.

A Tóni az egész sorozat legmagyarabb, leginkább hozzánk és Pesthez kötött darabjaként indul: a hajléktalanok, fél- vagy egészen illegális alakok világát követjük a Rákóczi téri metrómegállótól a Nagykörúton, a négyes-hatos villamos sínein át egy kocsma belső, kicsit steampunkos tereibe. Így egyszerre vagyunk a legmegfoghatóbb valóságunkban és egy fantáziavilágban, azaz itt és mindenütt. Forgách András megérezte, hogy Antonius és Kleopátra, a híres római hadvezér és az egyiptomi uralkodónő mindent elsöprő szerelme bárhol és bármikor bekövetkezhet és bekövetkezik, csak a megfelelő kaliberű szereplők kellenek hozzá.

Kocsis Pál (Tóni) és Kováts Adél (Klio) kettőse nagy formátumú törvényen kívüliségükben, kiéltségükben, ráncaikban és vállalt csúnyaságukban is: lehet az egyik strici, a másik prosti, a lelkük és szerelmük nagyságát a körülöttük kerengő új hataloméhesek is csak csodálni tudják. Ki tudják őket játszani, elvesznek tőlük minden hatalmat, pisztollyal fenyegethetik őket, mégsem győzhetik le ezt a párost – minden stratégia és erőszak ellenére az őket összekötő szerelem romlottságában is hatalmas erő. Cserna Antal Bénije az idősebb generáció higgadtabb tekintetével, egyfajta rezonőrként kommentálja mindezt, míg a fiatalok, a steampunk-Octavius (későbbi Augustus császár) Oktáv (Antal D. Csaba) és jobbkeze, a slammer-sapkás Frédi (Ódor Kristóf) csak távolról, némileg értetlenül nézik azt a szerelmi-lelki másságot, amit le tudnak győzni erőszakkal, de nem képesek felfogni és elpusztítani. Érdekes megoldás a magyar miliő és a hangsúlyozottan sötét steampunkos jelmezek és berendezés kettőse, egyszerre miénk és eltávolított ez a világ, amelyből romlottságukban is kiragyognak a szerelmesek, Klio és Tóni. Ilyen kezdetek után igazán kíváncsi a néző, mi jöhet még.

PAPOLCZY PÉTER: VELENCE-CIPRUS, CSAK ODA
Szereplők
Jago: Csiby Gergely
Emilia: Hartai Petra
Desemona: Podlovics Laura
Focuspuller: Nagy Tamás
Hang: Necz Balázs
Mikrofon: Nagy Botond
Jelmez: Bartos Letícia
Smink: Farkass Flóra
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Animáció: Buda Flóra Anna
Operatőr: Meister Natália Nóra
Rendezte: Magács László
SZÁRAZ MIKLÓS GYÖRGY: KIRÁLY JÁNOS
Szereplők
Király János: Földes Tamás
Mimi: Györgyi Anna
Konstancia: Kiss Anna Gizella
Focuspuller: Szebeni Gábor
Hang: Vendli Barnabás
Mikrofon: Topcsiov-Tamási János
Jelmez: Bartos Letícia
Smink: Farkass Flóra
Asszisztens: Magács Vince
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Animáció: Buda Flóra Anna
Operatőr: Meister Natália Nóra
Rendezte: Magács László
FORGÁCH ANDRÁS: TÓNI
Szereplők
Frédi: Ódor Kristóf
Klio: Kováts Adél
Tóni: Kocsis Pál
Oktáv: Antal D. Csaba
Jósnő: Fátyol Kamilla
Béni: Cserna Antal
További szereplők: Kassay Márton, Balogh Benjamin
Focus puller: Szebeni Gábor
Fény: Farkass Zoltán
Hangmérnök: Necz Balázs
Mikrofon: Vendli Barnabás
Smink: Farkass Flóra
Jelmeztervező: Bartos Letícia
Sajtó: Valasek Ildikó
Rendezőasszisztens: Pap Kriszta
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Animáció: Buda Flóra Anna
Operatőr: Meister Natália Nóra
Rendezte: Magács László
Bemutatók: 2021. december 1., 15., 29.