Ha gyerekkönyvekről esik szó, gyakran méltatlanul kevés figyelmet fordítunk az antológiákra, pedig több okból is érdemes megismertetni őket az ifjú olvasókkal. Egyrészt, mert ezek a kötetek igényes, gondosan megválogatott szépirodalmi szövegeket tartalmaznak, nem ritkán a célközönség igényeit (és így a korosztályi sajátosságokat) is figyelembe véve. Másrészt, az antológia tökéletes választás lehet azoknak a gyerekeknek is, akik már „kinőttek” a tipikus mesés történetekből, a hosszú regények olvasására viszont még nem állnak készen.

A Cerkabella nemrég megjelent kötete felvonultatja a világirodalom nagy macskaalakjait, mellettük azonban kortárs alkotások is helyet kaptak. Az egész könyvet a régi és az új varázslatos összjátéka hatja át, és nemcsak a szövegek, hanem az illusztrációk szintjén is. Szabó Imola Julianna élénk színvilágú, digitális kollázstechnikával készült képei jócskán meghaladják a megszokott (és valljuk be, kissé elcsépelt) „cuki cicás” ábrázolásokat: meghökkentőek, helyenként kissé groteszkek, ugyanakkor kedvesek, fantáziadúsak, és mosolyt csalnak az arcokra. És bár első ránézésre az összhatás talán túlságosan is merésznek tűnhet, érdemes figyelembe venni, hogy a gyerekek a szöveg és az illusztrációk kapcsán is rendkívül nyitottak az újdonságokra, az abszurd humorra és az explicit kifejezésmódra. Emellett a modern ábrázolásmód másik nagy érdeme, hogy képes felülírni a régi, már jól ismert (vagy ismertnek vélt) klasszikusokról alkotott képeinket is, ami szintén inspiráló hatással lehet az olvasóra. 

A negyven macskás történet megválogatásakor a szépirodalmi igényességen túl a szerzők a változatosságra is kiemelten ügyeltek: a hosszabb és rövidebb szövegeket könnyed, humoros versek tarkítják, amelyek az olvasás ritmusának szempontjából is fontosak, hiszen egészen másfajta befogadói hozzáállást igényelnek, mint egy hosszabb epikus szöveg, és persze teljesen más élményt is nyújtanak. 

A könyv egészét áthatja a humor, a játékosság és a szeretet – hiszen mégiscsak macskákról van szó. Macskarajongóknak kötelező olvasmány, ugyanakkor nem csak ők lelhetik benne örömüket. Mészöly Ágnes Panni és a macska című meséjét emelném ki itt, amelyből az derül ki, hogy akkor sincs semmi gond, ha valaki nem szereti az állatokat, hiszen sokfélék vagyunk.

Jó ötlet az is, hogy az utolsó oldalakon az olvasók megírhatják a saját történetüket is – valós, vagy akár képzeletbeli macskákkal is. Sőt, aki szeretné, még saját fotókkal vagy rajzokkal is személyesebbé, egyedibbé teheti a könyvet.

Képek: Cerkabella.hu