Az esten a kötetben szereplő 16 szerzőnek a fele jelent meg. Gyukics Gábor, az antológia fordítója és szerkesztője már kezdés előtt igyekezett számba venni őket, az így kialakult kisebb káosz következtében pedig majdnem elmaradt a házigazda Finta László hagyománynak számító esemény előtti csengetése. Ezt követően Gyukics első megszólalása annyira maratoni távúra sikeredett, hogy beszélgetőpartnere, Orcsik Roland sokáig csak figyelmesen üldögélt mellette, magában számolgatva, hány kérdést nem kell már feltennie. Ebből az első megszólalásból megismerhettük a kötet keletkezéstörténetét – ez egészen egy 2017-es jazzköltészeti estig nyúlik vissza, amelyen jelen volt a kiadásért felelős White Pine Press alapító-főszerkesztője, Dennis Maloney.

Orcsik első kérdésével a beszélgetés Gyukics – itthonról nézve kétségtelenül nem mindennapi – munkásságának taglalása felé vette az irányt. A nyolcvanas években 2 évig Hollandiában, majd ezt követően 2002-ig Amerikában élt, ahol egy Michael Castro által vezetett irodalmi rádiós műsornak köszönhetően volt szerencséje közelebbről is megismerni az ottani kortárs költészetet. Így –  Castroval végig szoros együttműködésben –  vált az évek alatt olyan kétnyelvű fordítóvá, aki mindkét irányban előszeretettel közvetít a két kultúra között. Orcsik itt megemlítette a Gyukics által jegyzett előző, hasonló tematikájú antológiát, a három kiadást megért Swimming in the groundot, amelynek kapcsán Gyukics mesélt arról is, hogy kik azok a magyar szerzők, akiket abban az időben Amerikában olvastak: József Attila, Radnóti, Tandori, Márai, szűk körben Esterházy volt ismert, és az éppen felfutó Nádas is. Kuriózumként szóba került egy azóta feledésbe merült Utas és Holdvilág-fordítás is, amelyet Gyukics kifejezetten az angoltanárnőjének szánt, és mindenki, aki akkoriban a lakásán járt, közreműködött a szerkesztésében.

Bepillantást kaphattunk a fordításdiplomácia nehézségeibe is: a Swimming in the ground mindössze két külföldi kritikáját Gyukics azzal magyarázta, hogy annak idején nem volt hajlandó beválogatni a kötetbe a verseit annak a Kodolányi Jánosnak, akit az odakint befolyásos szaktekintélynek számító amerikai költő-fordító, Jerome Rothenberg ajánlott a figyelmébe. És talán ide tartozik a They'll be good for seeds válogatásában az a teljesen tudatos szerkesztői döntés is, hogy a szerzők nemi eloszlása fele-fele arányban alakuljon, ugyanakkor ezt Gyukics hangsúlyozottan nem politikai, sokkal inkább társadalmi szempontként tartja számon. Orcsik üdvözölte a gesztust, egyúttal hozzátette, hogy ezen felül is igen változatos antológia született.

A beszélgetés röviden kitért a címadás szempontjaira is: az itt címadó motívumként használt szövegrész egy, a kötetbe beválogatott Tóth Krisztina-versben szerepel, amely egy rákos apáról szól, ennek a végén szerepel a "Jó lesz magnak" kifejezés. Gyukics erre az eredeti kontextusából kiemelt részre úgy gondolt, mint a magyar költészet magvaira, ebben az értelmezésben pedig szerinte találó cím. Ezen a ponton a társalgás fokozatosan váltott át a jelenlévő szerzők felolvasásába. Ekkor került színre a kötet fordításainak finomhangolásában segédkező Duncan Robertson is, aki rövid bemutatkozás gyanánt elmondta, hogy Seattle-ből származik, amely a világ nagy örömére Jimmy Hendrix, nagy bánatára pedig az Amazon születési helye. Ezt követően ő olvasta fel a jelenlévő szerzők szövegeinek a kötetben szereplő fordításait. Utóbbiak Domokos Johanna, Mesterházi Mónika, Nemes Z. Márió, Nagy Zsuka, Tatár Sándor, Jász Attila, illetve maga a szerkesztő Gyukics Gábor voltak. A szerzők közül jelen volt még Ughy Szabina is, aki felolvasás helyett a pultnál tartotta a frontot, hogy egy kicsit Finta László is inkább műkedvelő vendégként, ne pedig házigazdaként tudja élvezni az estét.

Fotó: Bach Máté