Nem arról van szó, hogy Szloboda elvét vitatnám, amely szerint nem kell élesen elkülöníteni a gyerekeknek és a felnőtteknek szánt előadásokat. Ugyanis egy jó gyerekelőadást élvezni fog a kísérő felnőtt is, de attól még készüljön az a gyereknek, mindenestül. A bábozás eszköz arra, hogy gyerekeknek mutassunk be történeteket, de a Hamlet nem attól lesz érvényes mindenki számára, ha ötven percbe tömörítve és részben bábokkal, részben színészekkel visszük színpadra.

A Szabadkai Gyermekszínház gyulai előadása a Tószínpadon kapott helyet. A nézők a színpadra állított székeken foglaltak  helyet, s a játszók a színpad egyik sarkába húzódtak. Az ötlet, hogy nem távolítjuk el egymástól a színészt és a nézőt, nem rossz, még ha nem is újszerű. Sajnálatos eredménye volt ennek az elhelyezkedésnek, hogy a hátsóbb sorokból nem lehetett jól látni, ami, ha figyelembe vesszük, hogy néhol felnőttek ültek gyerekek előtt (a közönség közel harmada volt gyerek, kétharmada kísérő vagy a fesztivál részét képező előadás iránt érdeklődő felnőtt), cseppet sem szerencsés.

A részben bábok, részben emberek (őket is többnyire úgy mozgatták, mintha hatalmas bábok lennének) játszotta előadáson a bábozási technikában találni a legkevesebb kivetnivalót. Maguk a bábok kissé stilizáltak, de ez még nem gond. Ám mivel a színészek egyszer emberként játszottak, máskor pedig a bábokat mozgatták, csak egy fehér, szemüket eltakaró maszkot viseltek, s beszéd közben nagyon is játszottak az arcukkal, néhol jobban, mint a kezükben lévő, már-már unatkozó bábbal. Ami pedig, ha éppen bábszínész az ember, nem feltétlenül jó.

Mint ahogy nehéz megmagyarázni, miért lett éppen Hamlet és Horatio (valamint Laertes és Ophelia) báb, míg éppen a Király, a Királynő és Polonius az emberek (ha nem kezelték volna őket csupán nagyobb méretű bábokként, most igen ironikus rendezői ötlettel állnánk szemben), úgy sok más esetben sem találni az átgondolt rendezői szándékot. Az elhadart, zanzásított történetmesélés közben nem derül fény arra, hogy miért is gondolja Szloboda, hogy a nézők – gyermekek és felnőttek egyaránt – figyelmére érdemes a Hamlet. Elszomorító, de úgy tűnik, csakugyan az volt a darab elővételének legfontosabb érve, hogy ez a legismertebb Shakespeare-mű, s így a gyerekek nem a Száz híres színdarab rövidítéséből, hanem innen értesülnek Hamlet történetéről.

Ezt a feltételezést erősíti, hogy a jócskán meghúzott darab szövegében benne maradt minden szállóigévé vált mondat, vállalva azt is, hogy néhol minden ok nélkül beszúrnak egy-egy híres sort. Ennek csúcspontja a nagymonológ első hat sorának előcitálása, mintegy mutatóba, eltekintve attól, hogy annak a szövegnek lenne valami jelentése is. Talán nem kell további példákkal illusztrálni, hogy a Hamletet csupán azért vették elő 2007 októberében a Szabadkai Gyermekszínházban, mert a világirodalom nagy remekét akarták a gyerekek elé tárni, de nem lehet elmenni a tény előtt, hogy mindezt Arany veretes, gyönyörű, ám a legtöbb felnőtt számára is első hallásra nehezen érthető szövegével teszik.

Ha Szloboda úgy érezte volna, hogy a Hamlet története mond valamit nekünk most, a 21. század elején, nyugodtan elővehette volna Nádasdy Ádám nem moderneskedő, de mai szövegét – bár akkor ugyancsak értelmetlen lett volna a szállóigék összezsúfolása. Ezzel szemben az előadást a rendező által beírt magyarázó betétekkel látták el, amelyek összegezték a kimaradt részeket, s amelyeknek szövege éppen annyira „antik hangulatú” lett, mint a kiragadott Hamlet-szövegek. Így aztán nem magyarázatok voltak, hanem csupán pár szóban letudták mindazt, ami már nem „fért bele” a rövidke darabba.

Úgy gondolom, nem kell elkülöníteni a gyerekeknek és felnőtteknek szánt előadásokat, s szinte bármely felnőtt darab élvezetes és követhető lehet egy gyerek számára is. Ugyanakkor mindegyik esetében az a legfontosabb, hogy a rendező tudja, miért veszi elő az adott művet. Az, hogy a Hamlet híres, még nem elég meggyőző érv. S abban sem vagyok biztos, hogy az egyetlen – az is a szórólapon – fellelhető rendezői szándéknak megfelelően a gyerekek élvezték a költői nyelvezetet, csodálatosnak találták a stilizált, valódi töprengés nélküli karaktereket, és jó viszonyt alakítottak ki ezzel a remekművel. Ha pedig a gyerekszínház nem játszik a gyerekeknek, akkor legfeljebb érdemök szerint szabad bánni velük.


W. Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Szabadkai Gyermekszínház
IV. Gyulai Shakespeare Fesztivál

Rendező: Szloboda Tibor

Hamlet: Budanov Sz. Mária
Claudius / II. Sírásó / Hamlet atyja szelleme: Kocsis Endre
Gertrud / Bernardo: Vörös Imelda
Polonius / Laertes / Francesco / I. Sírásó: Gregus Zalán
Ophelia: Fridrik Gertrud
Horatio / Mesélő: Gál Elvira
Muzsikus: Szloboda Tibor