Napjainkban gyakori azoknak a bűneseteknek a száma, amikor egy idős, többnyire egyedül élő férfit vagy nőt ismeretlen telefonszámról csalók hívnak fel. A szélhámos többnyire rendőrnek vagy ügyvédnek adja ki magát, azt állítja, hogy az illetőnek valamelyik rokona, esetleg pont az unokája váratlan balesetet szenvedett vagy bűncselekményt követett el, s erre hivatkozva pénzt követel a felhívott személytől. A magabiztos és parancsoló fellépés miatt az áldozat könnyen elköveti azt a hibát, hogy pánikba esik, így nem ismeri fel a gyanús jeleket, tényként elfogad nyilvánvalóan abszurd állításokat, ráadásul – érthető módon – azonnal segíteni próbál az állítólag bajba jutott hozzátartozójának. Az „unokás trükk” azért is rendkívül rafinált és aljas átverés, mert az idős, egyedül élő emberek eleve kiszolgáltatottabbak a külvilágnak, jellemzően kevesebb ismeret jut el hozzájuk, ugyanakkor felelősséget éreznek szeretteikért, így a zsarolók könnyen akár milliókat csalhatnak ki tőlük.

A téma, hogy a prédaként csapdába csalt idős emberek miképp tudnak áldozatul esni egy bűnözőcsoport átverésének, kiváló kiindulási pontot nyújthat egy feszült krimihez vagy thrillerhez, amely adott esetben a figyelmet is felhívhatja az idősek általános kiszolgáltatottságára és a digitális világban megjelenő új veszélyforrásokra. Az utóbbi időkben a Netflix által forgalmazott, nagy sikerű I Care a Lot (Fontos vagy nekem) járt körbe – rengeteg fekete humorral átitatva – hasonló helyzeteket. Magyar filmben korábban nem volt példa ehhez fogható témaválasztásra, éppen ezért is lehetett nagy várakozásokkal tekinteni Deák Kristóf (Mindenki, Foglyok) második nagyjátékfilmjére, Az unokára.

Az unoka középpontjában egy idős férfi áll (Jordán Tamás), akit egy éjjel magukat rendőrnek kiadó ismeretlen telefonálók – azt állítva, hogy unokája, Rudi (Blahó Gergely) súlyos karambolt okozott a városban – milliós összeggel rövidítenek meg, még a féltve őrzött családi órát is eltulajdonítják. Miután a szörnyű átverésre fény derül, az öreg kórházba kerül a sokk miatt, a rendőrségi nyomozás lassúsága miatt elégedetlen Rudi viszont elhatározza, hogy maga keríti elő az elkövetőket, akik a nagyapját becsapták.

Deák Kristóf rövidfilmjével, a 2016-ban megjelent és Oscar-díjat nyert Mindenkivel már bizonyította, hogy pontosan tudja, miképp kell jól követhető, világos dramaturgiai pontokkal és egyszerű morális üzenettel szolgáló, közönségbarát filmet készíteni. Első benyomásra Az unoka is jó iparos munka, mert nyitányában sorra hozza azokat az elvárt fordulatokat, amelyeket nézőként egy hollywoodi típusú thrillertől szeretnénk kapni, azonban a hatásos bevezető után vontatottá, hullámzó színvonalúvá válik.

Nem arról van szó, hogy Az unoka gyengén teljesítene egy-egy jelenet megszerkesztettségében – képi világa pedig például kifejezetten hangulatos – hanem összességében nem tud komoly, érdekes és megragadó filmélményt nyújtani. Ennek legfőbb oka, hogy hiányoznak a mélyebb lélektani eszközökkel ábrázolt karakterek, az eredeti és váratlan fordulatok, valamint a feszültség folyamatos fenntartásának képessége. Rudi figurája egyszerűen nem érdekes, a színészi játék pedig nem eléggé megragadó ahhoz, hogy nézőként élvezetes legyen követni a karakterfejlődést. A történet gyakran vesz olyan fordulatokat, amelyektől a film zavaros tónusúvá lesz vagy éppen elveszti komolyságát. A játékidő második felébe beszuszakolt, kissé eleve egyoldalú morális kérdések – a bosszúról, a bűnről és bűnözővé válásról, a felsőbbségtudatról és egyebekről – szintén túl későn érkeznek, bizonytalanul lebegnek a cselekményvilágban.

A film sajnos minden tekintetben mélypontjára érkezik az utolsó húsz percben, amikor csapongóvá válik, összezavarja a tájékozódási pontokat, váratlanul esünk át egyik hangulatból a másikba, sokszor végletesen túlfeszített vagy éppen ízléstelen megoldások révén. Nehezen lehet úgy értelmezni a látottakat, hogy tudatos alkotói szándék áll mögöttük; inkább kiforratlan, ügyetlen döntések sorozatának hat Az unoka. Szükség lett volna a mélyebb, alaposabb átgondolásra.

Az utóbbi években láttunk egy-két példát arra, hogy magyar film sikeresen adaptálja a nyugati műfajmintákat a kortárs magyar közegbe, Az unoka azonban felejthető film lett, amely inkább a magyar műfajfilmmel kapcsolatos előítéleteket, sztereotípiákat erősíti tovább. Sajnálatos, hogy az egyébként kétségkívül meglévő filmkészítői ambíció és a kitűnő témaválasztás ellenére ennyire éretlen végeredmény tudott csak születni.

Az unoka (The Grandson) – színes, magyar thriller. 115 perc, 2022. Rendezte: Deák Kristóf. Írta: Deák Kristóf. Producer: Zákonyi S. Tamás. Operatőr: Maly Róbert. Vágó: Csillag Manó. Zene: Balázs Ádám. Szereplők: Blahó Gergely (Rudi), Jordán Tamás (Nagypapa), Jászberényi Gábor (Doma), Döbrösi Laura (Zsuzsi), Bárdos Judit (Vera), Pogány Judit (Anci mama). Forgalmazó: Fórum Hungary. Bemutató: 2022. január 6. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Jelentképek: Fórum Hungary