A darab érdekessége, hogy hiába ötszereplős, alig vannak benne párbeszédek. Egy-egy elzárt kis szigetet mutat be, önkéntesen a ház falai közé zárult emberekről.  A szereplők mindennapi témákat dolgoznak fel, amikkel könnyen lehet azonosulni. Biztosan sokan jöttek ki a színházból úgy, hogy „hát igen, ezt én is nagyon gyakran csinálom így”. „Faszomat ebbe a kurva országba” – mondja a vlogger, amikor elmegy az áram. Az én számból is elhangzott már ez többször, amikor valami rajtam kívülálló dolog nem akart működni, és bűnbakot akartam keresni. De az előadás hatására egy nagymamával történő telefont is beidőzítettem, látva az időskor magányosságát és a tehetetlenséget a fölgyorsult, rohanó világgal szemben.

Az öt különböző élethelyzet szinte ugyanabban a térben játszódik. Mind egyazon ház különböző lakásaiban laknak, feltételezhetően egy belvárosi helyszínen. Egyikük színésznövendék (Jeney Luca Viktória), aki nyegle, önkereső szenvedésében próbál valami értelmet keresni mindennapjainak. Aztán egy teljesen átlagos karbantartói munkával rendelkező férfi (Hajduk Károly), aki valamiféle spirituális transzban éli újra, az akár a Studio Ghibli palettájába is beleillő, saját maga által kreált szamurájtörténetét. Két párhuzamos sztoriszál ott fut, ahol a budapesti középosztály és a japán szamurájharcosok mindennapjai váltakoznak. Következő szereplőnk egy folyton vloggerként lájvoló arc (Dékány Barnabás), aki mindenét kiteszi az internet népének, és folyton tőlük várja a visszaigazolást, az egyébként már kiüresedni kezdő, való élet helyett. Itt felhívják a figyelmet az online világ szokásos veszélyeire, a név nélküli kommenthuszárokra, akik saját magabiztos szellemkilétükkel éppen a másik oldalon ülő lelki világát döntik romba. A nagymama szereplő (Nyakó Júlia) a modern világ időskori magányának archetípusa, mivel távol élő lányával és unokájával többnyire csak Skype-on tartja a kapcsolatot, de még ott se mindig sikerül beszélniük, kivéve, ha receptfüzetként használja a lány a nagymamát. Az utolsó szereplő, egy halogató művészsrác, (Lelkes Botond) aki pizzafutárként tengeti mindennapjait, és a kanapétervezgetés tökéletes megtestesítője.

A történet ebből az öt fő „etűdből” áll össze, a szamurájharcos sztorival kiegészülve. A főszereplők szinte végig egyedül vannak a lakásukban, csak a végén van egy hirtelen jött, örömteli feloldozásszerűség, amikor mindenki egy társasági eseményen fesztelenül beszélget, és végre jól érzi magát. Nincsenek többé beleszorulva saját elméjükbe.

Az emberek hangos gondolatainak megtestesülése, belső monológok váltakozása öt többnyire változatlan helyszínen. Mindenkinek megvan a saját kis egyéni szigete, ahova elvonul. Ezek mind egy-egy szobát jelentenek, amik hol ruhákkal, hol számítógéppel vagy pedig éppen papírtátikákkal vannak tele. A szamurájos mellékszál különbözik csak ezektől, mert itt nagy a mozgalmasság az előző jelenetekhez képest, itt a teljes színpadot betöltik. Még a háttér is hozzásegített ahhoz, hogy erőteljesen elkülönüljön a többi jelenettől, és érzékeljük, hogy ez egy külön szál, a képzelet világa. Japán, keleties stílus, cseresznyefavirág, rózsaszín felhők. Mintha maguk a szereplők sem lennének valódiak.

Sok technikai eszközt, különböző médiumokat használ benne az előadás. Ilyen például a kép a képben megjelenítés, ahol élőben videózza magát az egyik szereplő, ami közben két tévéképernyőn is megjelenik. De a Skype-hívásban megjelenő karakter is ilyen, akit a háttérre kivetítve láthatunk. A technikának ezt az erőteljes létét hozza még közelebb az, hogy a kommentelők válaszai élőben jelennek meg, és a szereplők maguk bújnak a hozzászólók bőrébe. 

Alapvetően minden fontos elem megvolt az előadásban: jó színészek, tudatosan végigvitt történet, karakterek, színpadkép. Mégis hiányérzetet hagyott, hogy nem volt semmi igazán átütő benne, csak úgy hatott, mintha egy hétköznap estén beültem volna a tévé elé, és megnéztem volna az aktuális esti filmet. Ennek ellenére voltak benne jól elkapott pillanatok, például, amikor a látottak remekül egybecsengtek a hétköznapokkal.

Szokol Judit - Fabacsovics Lili: Csend-etűdök
Szereplők
NYAKÓ JÚLIA
JENEY LUCA VIKTÓRIA e.h.
DÉKÁNY BARNABÁS
HAJDUK KÁROLY
LELKES BOTOND e.h.
MILOVITS HANNA
Látványtervező: JELI SÁRA LUCA
Dramaturg: FABACSOVICS LILI
Mozgás: FILÓCI MIHÁLY
Zeneszerző: MATISZ FLÓRA LILI, LOVÁSZ ÁKOS CSANÁD
Látványtervező munkatársa: MÉSZÁROS DOMINIKA e.h.
Videó: BREDÁN MÁTÉ
Fény: MOLNÁR PÉTER
Projekt manager:TAMÁS SÁNDOR SOMA
A rendező munkatársa: GARÁDI GRÉTA
Rendező: SZOKOL JUDIT
2021. november 21.
Szkéné Szentendrei Teátrum
Budapesti bemutató
Fotók: Szkéné Színház