2007 decemberében egy jóbarátom javasolta, hogy regisztráljak a Last.fm nevű zenei-közösségi oldalon. Már hallottam róla és elvétve láttam is, de nem tudtam, hogyan működik. Miután röviden elmagyarázta, hogy a Last.fm "megfigyeli", hogy mit hallgat az ember a számítógépén vagy hordozható zenelejátszóján, majd ebből publikus statisztikát gyárt a regisztrált felhasználó profiljába, rögtön nekiszegeztem a kérdést: "De hát mire jó, ha mások látják, hogy én mit hallgatok?" Írásomban az alábbi kérdésre igyekszem kielégítő és kimerítő választ adni.

Mikor 2008 januárjában regisztráltam, az oldal generált nekem egy profilt, ami teljesen üres volt. Sokan ezen a ponton meg is állnak, pedig ezután is "tenni kell" – és nem keveset –, hogy jó és érdekes legyen az az élmény. Fel kellett telepítenem egy Audioscrobbler nevű kiterjesztést, ami társítható a Winamphoz, a Windows Media Playerhez vagy szinte bármilyen médialejátszóhoz. Ez az alkalmazás, mely aztán egyetlen kattintással bármikor kikapcsolható, "megfigyeli", hogy mit hallgatok, elküldi az adatokat egy szerveroldalra, majd a hallgatott zenék megjelennek a profilomban (ezt a folyamatot takarja a "scrobbling" kifejezés. Persze beállítható, hogy csak azokat a zenéket küldje tovább, amiket legalább félig vagy teljes egészében meghallgattam – a legalsó határ 30 másodperc). Az alkalmazás netkapcsolat nélkül is megjegyzi amit hallgattunk, és a legközelebbi csatlakozásnál föltölti az adatokat.

Ha a tálcán az Audioscrobbler ikonjára kattintok, mindig megjelenik az éppen hallgatott előadó zenéjéjéval kapcsolatos információ, és ami különösen jó, minden egyes számnak/albumnak/előadónak létrejön egy profil-oldala a felhasználók által wiki-szerűen szerkeszthető információkkal, illetve Shoutbox-szal, ahová azonnal írható egy-egy rövidebb hozzászólás (bár – természetesen – a felhasználói profilokon is lehet üzengetni egymásnak vagy a belső levelezéssel). A scrobbler-alkalmazás ablakából rögtön eljutunk azokra az oldalakra, ahol bejelölhetjük, hogy mit szeretünk igazán (Love gomb), vagy ha valamilyen ajánlott zenét streamelünk és nagyon nem nyeri el a tetszésünket, egy gombnyomásunkba kerül, hogy soha többé ne találkozzunk vele (Ban gomb).

Ugyanakkor látható az, hogy kik hallgatták mostanában az adott zenét/albumot/előadót, valamint megjelenik az adott zene hallgatóinak a száma. Az előadókat informatív címkékkel (tag) is elláthatjuk, ahogy mostanság a blogbejegyzéseket szokták. S ha már blogokról beszélek, írhatunk naplóbejegyzéseket és cikkeket is (Journal entries, Articles) a profilunkon belül. Ha valamilyen előadóról vagy albumról írunk, vagy akár csak egyszer is megemlítjük azt írásunkban, a rendszer kijelzi, milyen naplóbejegyzések vagy cikkek szólnak róluk.

Ha megnézzük egy felhasználó profilját és már elég zenét hallgattunk, bekapcsol a Taste-o-meter: ez a statisztika alapján a "nagyon alacsonytól" a "kiválóig" kategorizálja a két felhasználó "zenei ízlését" – természetesen kizárólag a hallgatási statisztikájuk alapján –, illetve felsorolja azokat az előadókat, amelyeket mindketten hallgatnak. Fontos azt is megemlítenem, hogy – jó szociális oldalként – a Last.fm be tudja importálni azokat a hotmail-es, gmail-es vagy yahoo mail-es levelezőpartnereket, akiknek már van profiljuk, így bejelölhetjük őket a barátainkként. S így már nem vagyunk annyira egyedül – hiszen e cikk írásakor az oldal magyar felhasználóinak a száma még mindig nem érte el a 10.000-et (viszont minden országnak van profiloldala, így Magyarországnak is). Csoportot természetesen már így is létrehoztunk. S itt le kell szögeznem azt, hogy a Last.fm-en mindenhol barátságosan egyszerű a kezelőfelület és a kinézet. Az oldal nem a 300 feltöltött képről, a tönkredizájnolt profiloldalakról és a teletarkázott "magamról"-rovatokról és vendégkönyvekről szól. A lényeg a muzsika és annak a szociális hálózaton belüli egészséges megosztása.

Az első hét után máris megjelent az összesített statisztikám, amelyben szerepel, hogy kik voltak az elmúlt időszak leghallgatottabb előadói. Emellett folyamatosan, hétről hétre bővül az összes "Leghallgatottabb előadó" és "Leghallgatottabb szám" statisztika. A Dashboard menüpontra kattintva - saját adataim mellett – sok, a beérkezett zenehallgatási információim alapján létrehozott tartalmat kapok.

A barátaim és a rendszer is küldhet nekem zene- és videóajánlókat (pl. nemrég indult be a Last.fm exkluzív interjúrovata: a legutóbbit a Portishead két tagjával készítették, mely a múlt héten egyébként a magyarok 20. leghallgatottabb együttese volt). Ezekre nem muszáj egyenként rákattintgatnom, hiszen automatikusan generált streamben is hallgathatom őket, ha zenékről van szó. S ha már a streameknél járunk: rengeteg virtuális rádióállomást hoz létre a rendszer, ami szabadon hallgatható: "X előadóhoz hasonló előadók rádiója", "X felhasználó által hallgatott előadók rádiója", stb.
 

Látom, hogy a barátaim éppen mit hallgattak, illetve a magas Taste-o-meter szint alapján a rendszer által profilomba helyezett szomszédaim hallgatott zenéi is láthatóak.

A rendszer automatikusan ajánl hasonlóan kategorizált előadókat, s szabadon, a Last.fm-ről letölthető mp3-akat – nem egy előadó tölti föl zenéit, vagy teszi streamelhetővé jó néhány teljes felvételét, illetve - mivel Magyarországot jelöltem be lakhelyemül – a magyarországi rendezvényeket.

S ha már itt tartunk: 2006 októbere óta a Last.fm szolgáltatásai között megtaláljuk az Events menüpontot. A felhasználó bármikor feltölthet egy zenei eseményről szóló oldalt dátummal, helyszínnel, fellépőkkel, ismertetővel és plakáttal/flyerrel. A feltüntetett esemény publikus, bárki meghívható rá. S a fellépők automatikusan a Last.fm előadói oldalaira kerülnek, a helyszínhez pedig – a postacím mellett – Google Maps link jön létre. Röviden: így kell kinéznie egy ilyen oldalnak manapság. A rendezvény kommentálható, bármikor le- és visszajelentkezhetünk a meghívásra, írhatunk beszámolót, beszúrhatunk flickr galériát, és persze itt is kiváló a gyors információmegosztáshoz a shoutbox.

Most pedig a bevezetőben feltett kérdés, fél év aktív Last.fm-ezés után. Az önmagam utáni kémkedés – Felix Miller, a Last.fm egyik alapítója az előadásában zenei "myware"-nek nevezi a Last.fm-et, afféle pozitív "zenei kémprogramként" értelmezve/ismertetve azt, hiszen olyan (bármikor kikapcsolható) "kémprogram", amit mi magunk telepítettünk a gépünkre – teljesen jó hatással volt rám.

Saját zenei statisztikáim megfigyelése két irányban befolyásolt:
1. "De régen hallgattam ezt vagy azt, most meg is teszem"
2. "Nagyon szép, hogy ezek a leghallgatottabb zenéim, és van köztük, ami még mindig top10-es, de mondjuk már fél éve nem hallgattam... lássuk csak, mi is az a zene, amit egyáltalán nem hallgattam mostanában, ám a Lastfm-korszak előtt nagyon szerettem...".

Afféle hallgatási "regulának" nevezném ezt. A barátok és szomszédok profilja és a Dashboardon a rendszer által ajánlott zenék beleszólnak a hallgatási szokásaimba: rég elfeledett kedvencek bukkannak fel vagy újdonságok, amiket kíváncsiságból játszok le, mert mondjuk a barátom is sokat hallgatta mostanában.

Végül egy általános tény, amelyre Miller úr is rámutat: Nem abban a korban élünk, amiben tételesen fel tudjuk sorolni, hogy mit szeretünk hallgatni. A Last.fm valójában egy nagy cég, és mi adatot szolgáltatunk nekik. Azonban ezek pontos, tudatosan küldött, megfogalmazásában "attention" adatok, amiből úgy hiszem, semmilyen kárunk nem származhat.

Sokunkban - remélem egyre többünkben -, s így bennem is jó ideje ég a vágy, hogy tudatosan, és nem csak "szociális megfontolásból" hallgassak kevés előadótól, kevés fajta zenét. És azt is sokan szeretnénk, hogy ha találunk valamilyen általunk minőséginek ítélt muzsikát, akkor azt minél praktikusabb formában oszthassuk meg ismerőseinkkel, barátainkkal.

Nincs többé olyan zene, amit "csak én hallgatok": rengeteg olyan esetről tudok, amikor az adott zene hallgatói az előadói oldalon "egymásra találva" újabb és jobb zenékhez juttatták egymást. A fentiekben ismertetett tények és tapasztalatok pedig remélem, hogy rávilágítanak arra, hogy a Last.fm ilyen tekintetben különösen hasznos mindannyiunk számára.

Sok más, fontos kérdés nem fért el az írásomban, azokat nyugodtan tegyétek fel a kommentben! S gyertek a Last.fm-re, meglátjátok (talán már meg is láttátok), jó lesz!