Sepsi elmondása szerint 2014 óta dolgozott a több mint hatszáz oldalas könyvön, időközben azonban megjelent a Pinky, ami leginkább az urban fantasy műfajához sorolható, illetve az Ördögcsapás is, ami viszont ifjúsági regény. Gaborják elsőként arra volt kíváncsi, hogy hogyan fért bele a fordítások és a gyerekeknek készült művek mellé még a regényírás és az ezzel járó kutatómunka is a szerző életébe, illetve hogy hogyan tekint vissza az elmúlt hét évre, a Termőtestek keletkezésének folyamatára. Sepsi viccesen megjegyezte, hogy nincs élete, ennyi a megfejtés, de aztán, komolyra fordítva a szót, elmondta, hogy valóban rengeteg munkával jár egy ilyen nagy terjedelmű és alaposan kidolgozott háttérrel rendelkező mű megírása. Hozzátette viszont, hogy az is sok időbe telik, míg egy könyv átjut a kiadón, és az olvasó kezébe kerülhet, így attól még, hogy egy kötete még nem jelent meg, előfordul, hogy ő már a következőn dolgozik.

Gaborják a továbbiakban beavatta a hallgatóságot a regény cselekményének néhány fontos pontjába: a Termőtestekben egy család hallucinogén gombák termesztéséből és terjesztéséből él, egy másik pedig egy Babaház nevű helyet hoz létre szexuális szolgáltatások nyújtására. A kérdés ezek után arra vonatkozott, hogy mennyire volt tudatos kiindulási pont a gengszterregény műfaja, illetve voltak-e inspiráló alkotások a szerző szeme előtt. Sepsi Tarantino és Guy Ritchie filmjeit emelte ki, és elmondta, hogy azért esett a választása erre a műfajra, mert a fikciós gengszterkultúra szereplői minden társadalmi szabályon kívül léteznek, szinte bármit megtehetnek, ezáltal izgalmas és újszerű szituációkba lehet őket helyezni. Éppen ezért volt az egyik kedvenc karaktere a pszichopata pénzbehajtó, aki kapcsán minden bizarr hasonlatot fel lehetett használni, és – ahogy a szerző fogalmazott – „az összes savat bele lehetett tolni” a megformálásába. Végre valamibe belecsatornázhatta személyes frusztrációit, ha például valaki becsapta előtte az ajtót a boltban, és ez még jót is tett a szövegének.

Nem minden szereplővel volt azonban ilyen könnyű dolga: különösen nagy kihívást jelentett például hangot adni egy nemi erőszakot elszenvedett lány érzelmi világának.

Gaborják szerint komoly pszichológiai témaként jelen van még a regényben az átborulás, a személyiségváltozás megragadhatóságának kérdése. Sepsi szerint ez nem annyira tudatosan, inkább ösztönszerűen jött, hiszen mindig foglalkoztatták a traumák, az amorf vagy elveszett identitások, de arra ő sem tudott választ adni, hogy vajon el lehet-e valóban kapni az átbillenés pillanatát.

A karakterekkel kapcsolatban Gaborják a recepcióra is kíváncsi volt, és arról kérdezte a szerzőt, hogy hogyan fogadták az olvasók ezt a szélsőségesen agresszív, alvilági közeget és ennek tagjait. Sepsi elsőként elmondta, hogy mindig van az íróban egy félelem, hogy síri csend lesz a könyv körül, de szerencsére a Termőtestekkel kapcsolatban már most érdekes, és bizonyos esetekben meglepő visszajelzéseket kapott. Szerinte megfigyelhető egy erős törésvonal a recepcióban: nem gondolta volna, hogy sokan az irónia felől közelítenek majd a szöveghez. Az is meglepte, hogy voltak, akik csak defektes, szadista karaktereket találtak a regényben, akiket nem lehet szeretni. Sepsi elmondása szerint az egyik legnagyobb kihívás és egyben a legizgalmasabb feladat számára annak elérése volt, hogy az olvasói a könyv végére undoron kívül mást is érezzenek ezek iránt a roncs emberek iránt. Az áldozatokat megszerettetni könnyű, ő azonban arra törekedett, hogy a befogadó végül még a pénzbehajtóhoz hasonló vadállatokat is valamilyen szinten közel érezhesse magához.

Egyik legfőbb céljának tekinti szerzőként, hogy képes legyen kiszámíthatatlan lenni, és feltegye magának a kérdést, hogy egy adott ponton merre menne egy tipikus zsánerregény, majd pont az ellenkező irányba induljon.

Gaborják ezek után a fantasztikum és a realizmus kapcsolata felé terelte a beszélgetést, és arról kérdezte a szerzőt, hogy mennyiben tekinthető a Termőtestek városregénynek. Sepsi szerint ez a vonal csupán abban nyilvánul meg, hogy létező földrajzi helyként kezelte a fiktív várost, és azt akarta elérni, hogy ez a tér organikus egészként működjön a szereplők mögött. A város lakói viszont már nem férnének el egy realista regényben, hiszen mindegyikük el van túlozva. Erre játszanak rá a germán, illetve skandináv hangzású nevek is. Ezek segítségével egyrészt a gombakörökhöz igyekezett illeszkedni, másrészt kissé középkorias atmoszférát akart teremteni. Ennek ellenére azonban a szerző szerint a fantasy és a naturalista-realista irodalom mégsem állnak annyira messze egymástól, hiszen, a posztmodernnel szemben, mindegyik abból indul ki, hogy a világot valamilyen módon le lehet írni, csak annyi a különbség, hogy a spekulatív irodalmak fiktív valóságot építenek fel. Gaborják ezzel kapcsolatban kíváncsi volt arra is, hogy tudatos döntés volt-e ebben a regényben a finomabb, csupán a gombák köré szerveződő fantasztikum megteremtése. Sepsi elmondta, hogy míg a Pinkyben például sokkal természetesebben jelenik meg a fantáziavilág, itt ennek egy nehezebben megragadható változata érdekelte, és azt szerette volna, hogy a háttérben, szinte hallucinációként jelenjen meg valami nyugtalanító, ami aztán a gombákon keresztül válhat majd fontossá.

A továbbiakban a gombákkal kapcsolatban természetesen felmerült az a kérdés is, hogy miért pont ez lett a fő motívum, és hogy hogyan kezdett el a gomba mint drog ötletként működni a szerző fejében. Sepsi elmondása szerint eredetileg egy okkult, ördögi-démoni világot szeretett volna alkotni, de ezt egy idő után lerágott csontnak érezte. A gombában elsőként a kultúrtörténete fogta meg, a varázsgomba-mitológiához tartozó, főként a huszadik században kibontakozó történelmi spekulációk és bizarr történetek. Természetesen a kutatómunka során a gombával biológiai tényezőként is foglalkoznia kellett, azonban a motívum köré építhető világ lehetőségei jóval fontosabbak voltak ennél. Gaborják arra is rákérdezett, hogy miért ennyire hangsúlyos ebben a világban az erőszak, és hogy ez valóban ilyen szorosan hozzátartozik-e az alvilági szereplők esztétikájához.

Sepsi szerint a regény egyik legfontosabb eleme a humanista perspektíva elvesztése, és annak érzékeltetése, hogy a háttérben nagyobb erők működnek, ezt pedig a jó ízlés határain belül maradva nem lehetett volna beleégetni az olvasóba.

Hozzátette viszont, hogy talán éppen ez az oka annak, hogy a befogadók nagy része iróniával közelít a Termőtestekhez, hiszen előfordulhat, hogy nem akarják komolyan venni az ilyen mértékű erőszakot, ezért inkább eltávolodnak tőle.

A beszélgetés végéhez közeledve ismét szó esett az inspirációkról, és Gaborják arról kérdezte a szerzőt, hogy mit tudott áthozni a regénybe például egy Tarantino-filmből. Sepsi a párbeszédeket emelte ki, és azt a jelenetet említette, amikor két alvilági figura ül egy kocsiban bevetésre várakozva, és teljesen banális dolgokról beszélgetnek, nevezetesen arról, hogy az előttük áthaladó rágcsáló menyét vagy nyest. Eközben két utcával arrébb tömeggyilkosság zajlik, ami valószínűleg jobban érdekelné az olvasót, mint a két állat közti faji különbségek, de pont ez az abszurditás a jelenet lényege. Gaborják végül kitért még a regényen belül elhelyezett fiktív szövegekre, valamint a képregények világába adott betekintésről is kérdezte Sepsit. A szerző szerint izgalmas volt ezekkel az elkalandozásokkal megszakítani a történetet, de nem tervezte, hogy továbbírja a szerepeltetett fiktív művek töredékeit, hiszen már a következő könyvén dolgozik. Elárulta, hogy ismét egy nagyobb terjedelmű, rengeteg kutatómunkát igénylő regény készül, amire azonban valószínűleg még több évet várni kell. Addig is Gaborjákkal közösen azt ajánlották a hallgatóságnak, hogy múlassák az időt a Termőtestekkel: hosszú téli estékre kiváló választás. 

A könyvborító forrása: Jelenkor Kiadó