„Az omladékos ásatási terület”: Balassi istenes énekei

Balassi istenes verseinek a 17. század első felétől 19. század elejéig meglepően sok kiadása maradt ránk. A kutatás általában kétféle kiadást különböztet meg: az ún. „vegyítő” (vagy másutt: „rendezetlen”) és a „szétválasztó” (vagy más szóval „rendezett”) kiadásokat.

1) A vegyítő kiadások Balassa Bálint istenes versei cím alatt összekeverik Balassi, Rimay és más egyéb költők verseit (ilyen például a töredékesen ránk maradt 1632-es bártfai, illetve a nyomdából befejezetlenül kikerült 1633-as bécsi);

2) a szétválasztó kiadásokban (ilyen például a szakirodalomban legtöbbször hivatkozott, 1670-es lőcsei) viszont Balassi és Rimay versei egymástól egyértelműen elválasztva szerepelnek – mint a Balassa-kódexben. Azonban a szétválasztó kiadások Balassi-részébe is becsúszott biztosan egy Rimay-vers, ez az „Óh, szegény megromlott és elfogyott magyar nép” kezdetű ének.

A Balassi-filológia ezen nyomtatványok és különféle kéziratos források anyagából különítette el Balassi istenes verseit; ezek száma: 23. Fontos megállapítani, hogy a kutatás jelenlegi állása szerint nem ismerünk olyan Balassi istenes verset, amelyik ne szerepelne valamelyik nyomtatványban – azaz kéziratos másolatban ránk maradt istenes versek mindegyike olvasható nyomtatott formában is. Hogy egyértelműek legyünk: a nyomtatványokban olvasható Balassi ma ismert teljes istenes költészete, és a Balassa-kódexben is szerepel ezek közül nyolc.

„Az omladékos ásatási terület” másik szelvénye: a kéziratos források

Balassi ún. „világi” versei, a „virágénekek” a Balassa-kódexen kívül több forrásban is fennmaradtak – ezeknek ismertetésétől itt eltekintünk. A költő saját kézírásában öt versszak maradt ránk – ebből három a Balassa-kódex anyagában is szerepel.

Fontos megállapítani, hogy a kéziratos források viszonylagos gazdagsága ellenére olyan – bizonyíthatóan Balassi által írt – szerelmes, vagy egyéb „világi” verset, ami sem a Balassa-kódexben, sem a saját kézírásában nem olvasható, nem ismer a kutatás.

Mi következik a fentiekből? Az a kijelentés, hogy a Balassa-kódex és a Balassa Bálint istenes énekei-nyomtatványokban olvasható Balassi-szövegek mai tudásunk szerint – amennyiben elfogadhatjuk, hogy a Balassi-filológia alapos munkát végzett, és a Balassi-versként azonosított műveket tényleg Balassi írta – lefedik Balassi ránk maradt, teljes költői életművét. Ebből a tényből az alábbi – talán kockázatos – következtetéseket vonhatjuk le:

1. Nincs elveszett vers. A viszonylagosan nagyszámú forrás egyike sem támasztja alá, hogy komolyan számolnunk kellene olyan Balassi-művel, amely a Balassa-kódexben megemlített három hiányzó vers és egy Jephtes históriája című históriás ének kivételével valóban elveszett volna. Amiről tudunk, arról tudásunk is van.

2. Van ősforrás. Hogy a nyomtatványok és a Balassa-kódex anyagának közös halmaza lefedi Balassi költői életművét, az egy olyan ősforrás létezését feltételezi, amelyet hagyományosan Balassi „maga kezével írt könyvé”-nek szokás hívni. Ez a „maga kezével írt könyv” állhat végső soron (a Szép Magyar Komédia kivételével) az összes 17-18. századi Balassi versszövegközlés mögött. Az életmű túlságosan kompakt ahhoz, hogy lényegesen több ősforrást, illetve kéziratos formában terjedő önálló, a kötetkompozíción kívül fennmaradt vers létét feltételezzük – és ez a kijelentés természetesen árnyalásra szorul.

3. Rimay itt nem számít. Rimay kötetkompozíciós terveinek olvasásával nem Balassi kötetéhez, hanem Rimay Balassi-képébe illeszthető, azaz egy Rimay által szerkesztett és kiigazított Balassi-kiadáshoz jutunk közelebb, amivel végső soron a Rimay-kutatás lesz gazdagabb, nem a Balassi-kutatás. Balassi kötete nem Rimay terveiben, hanem a Balassa-kódexben olvasható. Véleményem szerint a szétválasztó kiadások mögött is felsejlik Rimay szerkesztői munkája.

4. Nincs értelme Balassi kötete kapcsán külön istenes és világi költészetről beszélni. A Balassa-kódexben egymás után, illetve egymással összekeverve szerepelnek az istenes és a szerelmes versek – a két verscsoport megkülönböztetése, az istenes-szerelmes versek tematikus széthasítása egyrészt Rimay Balassi-kötetkompozíció-elméletének, illetve a 17. századi imádságos nyomtatványok gyakorlatának következménye lehet, másrészt így gyűrűzött be (jobb szót most nem találok rá) a „neofelvilágosodás” a Balassi-kutatásba és ezáltal a Balassi-kiadásokba is; mintha az egyházi és a világi hatalom szétválasztásának mintájára szükség lenne az istenes és a világi énekek különválasztására is. Azonban Balassi verseinek istenes és világi tematikus csoportokba rendezése nem egyeztethető össze a Balassa-kódexből kitapintható szerzői-kompozíciós szándékkal.

5. A „másik könyv” nem érdekes. Semmi okunk sincs komolyan foglalkozni lírai verseinek egy olyan – a Balassa-kódex anyagától független – komponált gyűjteményével, amelyről semmit tudunk, csak a feltételezett tervét. A Balassa-kódex bejegyzése az elhíresült „másik könyv”-ről egy Istenes versek-nyomtatványra vagy egy másik, azóta végleg elveszett kéziratos forrásra utalhat: a másoló épp azért nem másolta be az istenes verseket, mert azok egy másik könyvben – azaz egy nyomtatványban, vagy egy másik kódexben vannak, melyek száma összesen tíz; semmi komoly okunk sincs feltételezni azt, hogy ez a tíz vers ne a kötet 61-től 70-ig sorakozó tíz, a kódexből nagyrészt hiányzó, ám istenes nyomtatványokban szereplő verse lenne. Az, hogy a költő esetleg újabb istenes költemények szerzését fontolgatta, amelyeket esetleg kiadott volna később, nem szünteti meg a Balassa-kódexben olvasható kötet integritását – attól még abban benne maradhatnak az istenes versek, nem kell őket kiemelni, és egy soha el nem készült kötetbe száműzni.

A fentiekből következik, hogy Balassi költői életműve mai ismereteink szerint:

a) Komponált verseskötet (a címét nem ismerjük)

b) Szép magyar komédia (két változatban: a kéziratos másolat teljes, a nyomtatott töredékes)

c) Jephtes históriája (aminek csak a valószínű címét ismerjük)

és talán még

d) néhány kötetbe nem illeszthető vers – de ezekről később lesz szó.

Az eddigiek összefoglalása

A Balassa-kódex hiányait és kiegészítésének lehetőségeit az alábbi táblázatban összesítettük.

Ebből a táblázatból látszik, hogy jelenlegi tudásunk szerint összesen kilenc, a szerkezetből „kimozdult” verset lehet talán visszahelyezni a kötetbe. Ezt a kilenc verset pedig – reményeink szerint – az „istenes versek”-nyomtatványokban találjuk meg.

De erre már csak a következő részben teszünk kísérletet.