A vendégek elcsendesedtek, Balogh Endre megnyitotta a Kötetlenül sorozat ötödik estjét, melynek első decemberi vendége Élő Csenge Enikő volt. Horváth Florencia, a beszélgetések állandó moderátora arra kérte Enikőt, valamint a zenei kíséretet biztosító Molnár Boldizsárt, hogy az estet egy három versből álló, gitárjátékkal kiegészülő egységgel nyissák. Elhangoztak a Felgöngyölítés, valamint a Még egy napig karodban lennék című versek.

Az Apám országa munkacímre reflektálva Csenge elmondta, hogy kötettervét nem cikluscímek tagolják, hanem – ahogy ő fogalmazott – apró, rövid snittek. Egy-egy zenés blokkot ezért olyan mondatok nyitottak, amelyek a nagy egységhez kapcsolódva fogalmaztak meg gondolatokat. Boldizsár többek között a Beatlestől, Leonard Cohentől, valamint David Bowie-tól is játszott zenei műveket.

„Apám országában senki sem öl. Miért tenné?” – olvassa Csenge, akinek az előadóművészet már gyerekkorától szerves része az életének. Elmesélte, hogy ez egészen a nagymamájával töltött évekhez nyúlik vissza, aki rengeteg verset, mondókát olvasott neki – ekkor érzett rá a ritmus és a rím fontosságára. Szintlépést jelentett, amikor a városi Ki mit tud? színpadán adta elő Nemes Nagy Ágnes Jeromos, a remeterák című hosszú művét, melyért különdíjat kapott.

Saját bevallása szerint az irodalom volt az, amit a legjobban várt iskolás éveiben, ennek ellenére az írás sokkal később vált mindennapjainak szerves részévé. Mégsem a magyar szakot választotta tanulmányai folytatásakor, hanem a Károli Egyetemen kezdett filozófiát hallgatni, amit „isteni közbeavatkozásként” élt meg. Az egyetemi évek alatt Géher István László indította el pályáján, segítette őt a versek javításával, értékelésével.

Csenge vallástörténészként diplomázott, jelenleg filozófiából írja doktori disszertációját – Florencia arra volt kíváncsi, hogy mennyire hat a tudományos munka a szépirodalmi tevékenységre. A filozófia és a vallástörténet olyan világlátást nyújt számára, amelyet alkalmazni tud a szövegeket megírásakor. A tudományos elmélyültség ugyanakkor neutrális figyelmet kíván, amely sok esetben nehézséget okoz abban, hogy visszataláljon az alkotói folyamatokhoz.

Mivel kötetterve erősen épít az istenképre, az Istennel való kapcsolatra, ezért a beszélgetés egy pontján ez a téma is előkerült. Csenge elmesélte, hogy dilemmáit, szorongó-szorongató érzéseit kezdte versekben megfogalmazni, feltérképezni működésüket, így születtek meg az első szövegei ebben a témában. Kezdetben voltak kétségei az istenes versek aktualitásával, „divatosságával” kapcsolatban, de úgy gondolta, hogy ebben tud hiteles és őszinte maradni.

Az Apám országa munkacímet viselő kötettervének befejezésében nagy előrelépést jelentett a 2021-ben elnyert Móricz Zsigmond-ösztöndíj, hiszen sokkal tudatosabban kellett felépíteni a szövegvilágot. Elmesélte, hogy volt egy korábbi, Visszafoglalt testrészek című kézirata is, melyeket mégsem érzett még publikálásra alkalmasnak. Néhány szöveget ugyan átvett a korábbi anyagból, de nagyrészt új szövegek írásába kezdett az Apám országa megírása során.

Szövegeit szüntelenül szerkeszti, javítja, kitörölt részeket ír át és metszi ki megint a versekből. Úgy érzi, hogy a kötetterv darabjai szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és ennek nem kizárólag a metafizikai jelleg az oka, hanem az is, hogy ennek elérése tudatos cél számára. Természetesen ír olyan verseket is, melyek nem kerülnek bele az anyagba, mert idegenek annak koncepciójától – összességében koherens, egységes első kötettel szeretne debütálni.

Verseit éveken át líraműhelyekre, alkotói-baráti társaságokba vitte, mára ez megváltozott. A Csengét az est folyamán gitárral kísérő Molnár Boldizsárnak mutatja meg a szövegeit, mivel úgy gondolja, hogy kívülállóként, olvasott emberként tud érdemben hozzászólni verseihez. Ezt követően újabb zenés blokk keretén belül Csenge elmondta Most nem és A halhatatlanok című verseit. „Mi igenis teszünk” – hangzik a felolvasott sorok között.

Ehhez kapcsolódva Florencia arról kérdezte Csengét, hogy a számos művészeti terület közül mára mi az, ami még mindig meghatározó az életében. Elmesélte, hogy a Garcia Lorca Halott nevű formációban kezdett énekelni 2019-ben, ami nagyon tanulságos élmény volt számára: ráébredt a dalszöveg és versírás közti különbségekre, valamint arra, hogy dalszöveget írni legalább annyira nehéz, mint lírát.

Emellett évekig járt slam versenyekre, ezek közül fontos fordulópontot jelentett az országos bajnokságra való bekerülés és az ott megszerzett nyolcadik helyezés. Első verspublikációját követően azonban úgy érezte, hogy a szépirodalom fogja jelenteni számára a jövőbeli utat, ezért abbahagyta a slam poetry-t. Kiemelte, hogy míg a slam világában a színpad, az azonnali taps okozhat boldogságot, valamint a folyamatos megszólalás, jelenlét, addig a szépirodalomban ez egy sokkal hosszabb, nagyobb ívű folyamat.

Elmesélte, hogy sok olyan mester segítette a pályakezdésben, akik nélkülözhetetlen tanácsokkal látták el. Deres Kornélia, Mezei Gábor és Sirokai Mátyás líraműhelyeit külön kiemelte, valamint azokat az irodalmi közegeket, például a JAK- és FISZ-táborokat, ahol megtalálhatta a számára fontos embereket.

A jövőt tekintve Csengének számos terve van, de még az sem biztos, hogy verseskötetével szeretne debütálni. Készülőben van ugyanis egy majdnem befejezett novelláskötete, amelyben olyan érzékeny témákkal foglalkozik, mint például a családi traumák. Kiemelte, ennek kapcsán fontos kérdés, hogy képes-e új hangon megszólalni, hiszen már számos kiváló alkotás született ezekben a témákban.

Terveinek sora azonban nem áll meg a novellánál, hiszen szeretne kisregényt is írni, sőt, az irodalom világán túl az Egyesült Államokban való elutazás az egyik legnagyobb vágya. Az utolsó verses-zenés blokkban Csenge újabb három szövegét olvasta fel, az Egészen egyszerű most minden, a Félek, hogy megint sötét lesz, valamint az Álmomban fekete víz csorog kezdetűeket. A gitárkísérettel egybekötött beszélgetés-felolvasás a Kötetlenül sorozat egyik kiemelkedő eseménye volt.

Fotók: Szabó Dávid András