Mészáros azzal vezette fel az estét, hogy a könyvnek volt már egy bemutatója, de semmiképpen sem szeretné ismételni magát. Ennek jegyében a jelenlévők egy viszonylag közvetlen hangvételű beszélgetésnek lehettek tanúi, amely azzal a provokatívnak szánt kérdéssel kezdődött, hogy mivel magyarázható Piros kései költői pályakezdése. A beszélgetőpartnerek ezt követően rátértek a műfaji meghatározás kérdésére: a szerző az est ezen pontján verses regényként hivatkozott az elkészült szöveganyagra, amelyből a későbbiekben részéről a regény vált hangsúlyosabbá. Erre lehetséges magyarázatként szolgál, hogy az anyagot eredetileg regénynek szánta, abban a formában viszont sehogyan sem akart működni.

A műfaji váltás okait, illetve egyáltalán az anyag alakulástörténetét kutatva felmerültek nyelvi szempontok és lehetséges előképek is. A szerző francia és portugál kötődései egyaránt hatással voltak az elkészült szövegekre. Egyrészt a sanzonénekes Georges Brassens dalait említi, amelyek látszólagos könnyedsége talán rokonítható a könyv formanyelvével. A portugál hatás nem annyira konkrét művek hatásában nyilvánul meg, inkább a közeg idegensége, és az az attitűd van jelen a szövegben, hogy nem kell mindent túlságosan komolyan venni. Ugyanakkor fontos fordulópontot jelentett az is, amikor megszülettek az első versek egy Portugáliának címzett kötet tervezett részeként. Részben ezen szövegek szikársága vezetett az Eltévesztettem, drágám végleges nyelvezetéhez. Mészáros az előképeket illetően a verses regény - szerinte itthon viszonylag ritkán alkalmazott - műfaját említette, nevek szintjén Arany János próbálkozásait, illetve Térey Jánosét, aki megpróbálta beemelni a műfajt a kortárs irodalmi diskurzusba. Egy, a könyvből felolvasott részletben előkerült Márai Sándor neve is, akinek időskori naplóját Mészáros a magyar próza egyik legjobb kötetének nevezte.

Akinek viszont a leggyakrabban elhangzott a neve, az az Eltévesztettem, drágám fülszövegét is jegyző Kukorelly Endre volt. Az ő nyelvi megoldásainak a hatása már csak azért is viszonylag leplezetlen ebben a könyvben, mert az általa vezetett írószemináriumoknak Piros is rendszeres látogatója volt egészen a covid kirobbanásáig. Az ezt követő időszakban a szeminárium résztvevői online tartották a kapcsolatot, és még olvasókört is indítottak. Ott került elő Marguerite Duras Fájdalom című könyve, amelynek szikár nyelve szintén az Eltévesztettem, drágám megszólalásának az egyik lehetséges előképe. Kukorelly direkt hatásának a lehetőségét ugyanakkor Piros elég határozottan visszautasította. Úgy véli, hogy a legmarkánsabban az hatott szövegeire, hogy más országba költözött.

Egy jelentős műhelytitokra is fény derült aznap este, nevezetesen hogy a szerkesztés folyamata során viszonylag sok dilemma merült fel az anyag lezárásának módját illetően. Piros eredetileg egy patetikusabb zárlat felé hajlott volna, amit végül sikerült árnyalni, és utólag ő maga is úgy látja, hogy ez rengeteget javított a szövegen. Mészáros szerint Hollywood a patetikus megoldásokból él, hiszen az hoz pénzt, ugyanakkor a korszellem mégsem bírja el a nagy szentenciákat, mert már nem hisz a didaxisban. Azt is megjegyezte, hogy meglátása szerint az úgynevezett női szövegekben újabban az áldozatiságnak egy nagyon giccses diskurzusa harapódzik el. Piros úgy gondolja, hogy az elkészült anyagban nincs nagy szentencia, sokkal inkább nyitott marad a kérdés, hogy a könyvben főszerepet játszó párnak hogyan alakul az élete. Ő arról szeretett volna írni, hogy saját jogon milyen ez a két ember, nem akart viszont az egymáshoz való viszonyuk kapcsán pszichologizálni. 

A jövőbeli terveket firtató kérdésre válaszolva szóba került egy következő kötet terve, amely részben a szerző édesapjának elvesztését próbálja feldolgozni, részben pedig Lisszabonhoz írott versek szerepelnének benne. A két irány egy kötetben való szerepeltetése még kísérleti fázisban van, ugyanakkor Mészáros Sándor részéről kiadói érdeklődés már biztosan van az anyag iránt.

Fotó: Oláh Gergely Máté