A Kéményseprő Kelemen több szempontból is különleges kötet. Kezdjük rögtön azzal, hogy a népszerű Boribon-könyvek és Kippkopp mesék szerzőjének, Marék Veronikának ez a legrégebbi írása, amely paradox módon éppen a legújabb is, hiszen nyomtatásban idén ősszel jelent meg először. „Fiatal voltam, körülbelül húszéves, amikor megszületett bennem ez a mese. Azóta őrizgettem saját magamnak. Most elengedem, olvassák el mások is. Szegedi Katalin költői képeivel új életet kapott a réges-régi mese, és remélem, ma is lesznek, akiknek örömöt szerez, és akiket megvigasztal.” – olvashatjuk az írónő szavait a könyv hátoldalán. Különleges továbbá abból a szempontból is, hogy nem kifejezetten gyerekkönyvnek készült, története a felnőttek számára éppen olyan élvezetes lehet, mint a kisiskolás korosztálynak. Akár egy kedves novellaként is tekinthetünk rá, amely elmeséli két fiatal szerelmes találkozását és megpróbáltatásait, miközben fontos dolgokat tanít önzetlenségről, hűségről, valamint embertársaink iránti felelősségvállalásról.

A cselekmény maga egészen egyszerű, és – a szó legpozitívabb értelmében – hétköznapi: a háztetőkön kéményseprőként munkálkodó Kelemen elsőként észleli egy hatalmas vihar közeledtét, és más lehetőség híján saját sapkáját ledobva figyelmezteti a járókelőket a közelgő veszélyre. Az emberek sietve fedezékbe vonulnak, Kelemen azonban bőrig ázik, és még sapkáját is a földön hagyják, hiszen túlságosan kormosnak találják ahhoz, hogy felvegyék. Kivéve azt a kék ruhás lányt, aki (frizuráját sem sajnálva) nem hagyja cserben jótevőjét és visszaszalad az esőre. Mint azt sejthetjük, ez a fajta kölcsönös odafigyelés és törődés hamar lángra lobbantja a fiatalok szívét, sorszerű találkozásuk után azonban az élet váratlanul elsodorja őket egymástól. Ám az igaz szerelem ezúttal sem fogadja el az akadályokat, hanem utat tör magának azokon keresztül: a két fiatal keresni kezdi egymást – egy olyan világban, amikor ehhez még semmilyen technikai segítség nem áll rendelkezésükre. 

Tekintve, hogy a történet körülbelül a hatvanas években születhetett, Szegedi Katalin csodálatos illusztrációi is ennek a korszaknak a hangulatát idézik. Az utcakép, a ruhák, a hajviseletek, illetve a képeken elrejtett apró utalások minden bizonnyal kérdéseket ébresztenek majd az ifjú olvasókban, így ez a könyv remekül alkalmas arra is, hogy párbeszédet indítson a különböző generációk között. (Különösen ajánlott nagyszülőkkel olvasni!) És bár a kötet elsősorban a 6-10 éves korosztályt célozza, kellemes olvasmány lehet bárki számára, aki képes kitárni a szívét a hétköznapi csodák és hősök előtt -  akiket talán mi magunk sem mindig veszünk észre magunk körül. 

Kép forrása: a Pagony weboldala