PRAE.HU: Milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődsz, felhasználod-e valamely nép zenéje vagy a populáris műfajok motívumait, vagy ezek milyen más módon hatnak rád?

Erre a kérdésre csak annyit írhatok: a legszemélyesebb alkotói dolgaimhoz tartozik. A szüntelen figyelem állapotában vagyok, ezért nagyon sok hatás ér – nem csak zenei –, ezeket, mint a lüktető világ élő folyamát látom. (Nem csak a jelen, hanem a múlt, vagy akár a jövő is beleértendő.) Természetesen kötődöm ilyen jelenségekhez. De nem specifikusan, hanem inkább az adott kompozíció függvényében: minden darabnak más a kerete, a mondanivalója, ezért a megvalósítás és az ihletforrás is más. Ha ezekről beszámolnék – főképp zenei dolgokra értem –, azok a kívülálló számára sokszor érthetetlenek lennének („Most komolyan, tényleg ez tetszik?” vagy „De hát nem is hasonlít!”), azonban ami fontosabb: a belső utazásaimnak mozgatórugói ezek. Ezért írtam, hogy a legszemélyesebb dolgok közé tartoznak. Ha akarnék, se tudnék mit mondani erről, mert az felborítaná az alkotói egyensúlyomat. Pont ezért zenei részletet sem tudok mellékelni, nyilvános önleleplezés és önboncolás lenne – kézzelfogható eredmény nélkül.

PRAE.HU: Milyen előnyt és milyen hátrányt látsz abban, hogy a magyar közösséghez tartozol, és felhasználod-e ezt az identitást valamelyik művedben?  

Soha sem előnyt, sem hátrányt nem láttam, éreztem abból, hogy ide születtem. Ez olyan adottság, mint a magasságom vagy a szemem színe, vagy mint az oxigén, amit belélegzem. Valószínűleg, minden leírt hangjegyet átsző a magyar zenei közösséghez való tartozásom, de ebből én semmit sem látok, mert a saját (zeneszerzői) életem közepében ülök. Ebből következik, hogy itt sem tudok zenei példát mondani: mindegyik ilyen – vagy egyik sem.

PRAE.HU: Kiknek komponálsz, van-e célközönséged, milyen társadalmi réteget, esetleg csoportot szólít meg a zenéd? 

Ezen még sosem gondolkoztam. Azoknak írok, akik hajlandók meghallgatni és meghallani a darabjaimat.

PRAE.HU: Mennyire vagy befogadó az európain kívül eső zenei rendszerekkel, szerinted hozhat-e minőségi változást a harmadik világ (tiers monde) egyéni és közösségi zenéinek európai importja?

Ha befogadás alatt azt érted, hogy nem utasítom el, ha szembe jön velem – akkor természetesen befogadó vagyok. Ha viszont azt, hogy tudatosan és intenzíven kutatok ezek után, akkor nem. Épp elég érdekes feladatot és jelenséget találok a közvetlen környezetemben. Ami a kérdés második felét illeti (az importra vonatkozólag), számomra teljesen irreleváns, ugyanis meggyőződésem, hogy minőségi változást csak a személyes meggyőződés hozhat. Ha ebbe a meggyőződésbe beletartozik valamiféle zenei világ importja, akkor az illető zeneszerző számára megváltás lesz – feltéve, hogy nem csak simán palástolni akarja a fantáziátlanságát.

Estefán Tünde fotóival