A válogatásból az is szembetűnik, hogy az évtizedekkel ezelőtti, megfogható tárgy-fókuszú kiállításszemléletből magát az ötletet és annak használhatóságát is értékeli. A mindennapi élet jobbá, gondtalanabbá és minőségibbé tétele ma már nemcsak használati tárgyakon, hanem inkluzív társasjátékokon, anyagkísérleteken és a webdesignon is visszaköszön. Missziója kettős: láthatóvá tenni az elméletis hallgatók tevékenységét, illetve egy tudatosabb tárgyhasználat és vizuális kultúra felé terelni a társadalmat.azaz kész válaszok helyett problémafelvetésekkel formálni a diskurzust.

1972-ben Pohárnok Mihály egy újító szellemű funkcionalizmust, rendszerelvű tervezést, gyárthatóságot és a társadalmi igényeket központba helyező tervezői kiállítást indítványozott, melynek a Fészek Galéria adott otthont. A kiállított tárgyak nem nélkülözték a szellemességet és a tudatos tervezést, sőt, valós igényekre reagáltak és tömeggyártásra készültek. Az akkori államszocialista Magyarország tárgyi kultúráját és az erről való diskurzust hivatottak megalapozni, noha legtöbbjük valójában csak kísérleti fázisban maradt. 

A projekt komplett egészként mutatott be egy problémát – az 1970-es évek óta feszegetett magyar design-kérdést –,  majd a téma interpretációja során válaszokat keresett a mai magyar design területéről. A “régiek” prezentálása leginkább a Zsótér László által tervezett egykori katalógus segítségével történik, egyedül a Saturnus-étkészlet jelenik meg teljes valójában a kiállítótérben. Bár a kiállítás törekszik a történeti kontextus felvázolására, mégis kérdéses marad a hetvenes évek designtörténeti jelenségei és személyiségei közötti összefüggés.

Az 1972-ben bemutatott tárgyak által felvetett kérdésekben az a jó, hogy nem egy lezárt, egyirányú csapásba ágyazódnak bele. Vagyis nincs örökérvényű, kizárólagos és univerzális válasz arra, hogyan és miben látjuk az éppen aktuális kortárs design és tervezőművészet tökéletes manifesztációját, hiszen környezetünkkel és társadalmunkkal a tárgykultúra is állandóan változik. Ez a jelenség pedig sokkal több kérdésre és önreflexióra sarkall bennünket. Mi az, amit egyáltalán érdemesnek tartanak “mai szemmel” e keretek között bemutatni? Hogyan köszön vissza a kiállítás majdnem ötven éve megfogalmazott szellemisége? Használható ugyanaz a kritériumrendszer, és ha igen, érdemes-e egyáltalán? Ki dönti el, mi a jó design? A felhasználó, a teoretikus vagy a “nagyközönség”? 

Roppant fontos ezen kérdések ízlelgetése, még akkor is, és talán főleg akkor, ha különböző szereplők különböző válaszokat adnak rá. Nem gondolom, hogy valami forradalmi, hirtelen átalakulásnak volnánk szemtanúi, azt viszont igen, hogy a tárgykultúráról és mindezzel együtt a  vizuális kultúráról való gondolkodásunk és fogalomkészletünk is általánosan szegényes. Ma kevesek kiváltsága, hogy rendelkezzenek azokkal a nyelvi és eszmei keretekkel, melyek segítségével kicsit pontosabban megfogalmazható környezetünk, a körülöttünk lévő világ és ezzel együtt a társadalom általános állapota. A Magyar design 10+1 kísérlet című kiállítás talán legerősebb vállalása, hogy elődjéhez hasonlóan a magyar design – de inkább tágabban és általánosabban a tárgykultúra – felé vezesse a nézőt, olyan kérdések feltételére és azok megválaszolására ösztökélve őt, melyek nemcsak történeti kontextusban nyújtanak új tudást, hanem a társadalmi és személyes önreflexiót is motiválják. 

 

 

 

 

A kiállítás címének utolsó része – (10+1 kísérlet) – arra az újrafelhasznált, de átalakított problémafelvetésre vonatkozik, amelyet az egykor lakhatás központú kísérletek mára leginkább szociális és inkluzív témáknak, illetve anyagkísérleteknek adták át a helyüket. Itt nyilvánvalóan markánsan jelen van a jövőről való gondolkodás. A szolidárisabb és fenntarthatóbb társadalom felé vezető palettán találkozunk képességfejlesztő és inkluzív társasjátékokkal, papír és textil anyagkísérletekkel, a kézműves kultúra iránti elkötelezettséggel és a közösségek formálásának új módjaival is. Az ADHD-s, kerekesszékes, illetve vak- és gyengénlátó emberek mindennapjait megkönnyítő és képességfejlesztő projektek már egy olyan társadalomnak készültek, ahol az inkluzivitás nem ritkaságszámba menő érték, hanem alapvetés. Noha ettől a társadalomtól még messze vagyunk, fontos a design eszközeivel előrevetíteni egy befogadóbb valóságot. Erre a gondolatra rímel az állami gondozott gyerekeknek készült színes hátizsák, vagy a szociális interakciók alapmoduljaként is értelmezhető bútor kiállítása. 

A kiállított munkák szelektálásában látható az az elmozdulás, amely az értékek és szempontok változását mutatja a hetvenes évekhez képest. Ebben az időszakban egy gondosan megtervezett, kényelmes és praktikus lakásberendezés került a középpontba, kielégítve az otthon komfortjának társadalmi igényeit, míg mára a tendencia egyre inkább a hétköznapok kitágítása felé mutat. A modern lakáseszményt felváltották a társadalmi problémákra adott reakciók, a fenntartható, ugyanakkor értékes tradíciókat jövőbe átmentő, (gyakran) közösségben alkalmazandó kísérletek.

Kiállítók: Vatány Szabolcs, Orr Péter, Pázmány Lili, Döme Melinda, Kovács Bori, Szalai Bálint és Király Adrienn, Győrbíró Csenge, Módra Bettina, Paradigma Ariadné, Moravcsik Borka, Bokor Gyöngyi, Mihálkovics Edina és Csizmadia Zsolt

Magyar Design 10+1 kísérlet
A kiállítás december 5-ig látogatható a Fészek Galériában, hétfőtől péntekig 14:00 és 18:00 között. A tárlat Facebook-linkje itt érhető el. Fotók: Faddi Bianka, Füzesi Dorka, Kovács Zsófia (a MOME Elméleti Intézet hallgatói)
Helyszín: Fészek Galéria • 1073 Budapest, Kertész utca 36.

*A tárlat a MOME Designelmélet MA designkurátori specializációjának egyik kurzusán valósult meg. A kiállításrendezés elmélete és gyakorlata című kurzus mostantól minden évben a hallgatók egész tanéves munkáját összefoglaló kiállítással zárul majd, láthatóvá téve a szak tevékenységét és behozva a designról való teoretikus gondolkodást a mindennapokba. 

A kiállítás főkurátora Földi Eszter művészettörténész, a kiállítást a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Designkurátori specializáció kurzus hallgatói, illetve tervezőszakos hallgatók rendezték: Albert Réka, Csernus Anna, Forgách Anna, Gyöngyösi Eszter, Kolontai Dóra, Kovács Anna Zsófia, Lukács Edit, Márkus Dorottya, Mozga Tímea, Őze Sándor, Vezendi Vanessza, Vékony Anna, Viski Noémi, Keresztesi Andrea Diána, Málnási Bence, Majnár Rebeka Anna, Mocselini Balázs.