Az észak-macedón társulat előadása a Shakespeare-vázra épül ugyan, de a vízió, ami ebből kibomlik, túlmutat a győzedelmes lúzer történetén, akinek a háború az anyanyelve, a politika nyelvén viszont nem beszél. A History of Motherfuckers ugyanis hangos és egyértelmű nemet mond a hatalmi viszonyokat újratermelő nyelvre.

Hogy mi marad a helyén? Önsajnálat nélküli, színtiszta düh.

Az előadás Viktorija Stepanovska-Jankulovska hosszú monológjával indul, fanyar cinizmussal vonja le a lockdownon átvergődő, lecsúszóban levő, a speciálisan kelet-európai és a globális válsághelyzetekbe egyaránt belefásuló középosztály tapasztalatait. És indul a turbófolk, élő dob-basszus kísérettel, és indul Coriolanus drámája, kisebb-nagyobb kitérőkkel; a háttérben a képernyőn hol tüntetők vonulnak, hol politikusok ágálnak, hol animált pornó megy, mikor mire van szükség. Urbán András rendezése egy pillanatig sem válik öncélúvá: vér és erőszak, minden a maga helyén, pontosan és átgondoltan. Hiszen szükség van a háborúra, szükség van a külső fenyegetettség folyamatos tudatára, és szükség van arra a nyelvre, ami ezt a tudatot fönntartja, mert hát – ahogy elhangzik a szupermarket-jelenetben – az embernek ennie, szarnia és adóznia végső soron mégiscsak muszáj.

Aztán szavazhat a közönség, hogy Nikola Projčevski megmutassa-e a farkát, a színész felháborodottan kivonul, és a Coriolanust alakító Ivan Jerčič vállalja magára a feladatot – ott áll a színész-színházigazgató, ugyanakkor ott áll a Róma ellen forduló, sértett hadvezér egy szál semmiben, vérrel nyakon öntve, anyjának méhét nem képes meggázolni, és ezért a bukásával fizet.

Végül a hosszú záródal úgy húzza ki a szőnyeget a túlmozgásos történelem alól, mint ahogy a kis Mukk állította meg a csodapapucsot einstandoló szultánt. Egyetlen hosszú felsorolás az egész: Az ősember megbaszta az anyánkat, a fáraó megbaszta az anyánkat – nem fogom pontosan idézni a szöveget, csak schlagwortokban –, a népvándorlás, a feudalizmus, az ipari forradalom, a nagy francia forradalom megbaszta az anyánkat, Marx és Engels megbaszta az anyánkat, a nacionalizmus, a Greenpeace, az emberjogi szervezetek, a feminizmus megbaszta az anyánkat, a színház megbaszta az anyánkat, a közönség megbaszta az anyánkat, mindannyian. Vége a dalnak, függöny le.

Világos álláspont. Semmi keserűség, csak a tisztító harag. A szép szó ellentéte nem a csúnya vagy az ordenáré, hanem az igaz. Az igazság árva kismajma pedig ne csimpaszkodjon ideológiai szőranyákba.

Ha egyszer Magyarországra is elhozzák az előadást, a sorok közt olvasást, az értő iróniát és az összekacsintást is javaslom beilleszteni a fent említett záródal felsorolásába.

History of Motherfuckers
William Shakespeare Coriolanus című művének motívumai alapján
Játsszák: Ivan Jerčič, Sonja Mihajlova, Viktorija Stepanovska-Jankulovska, Sandra Gribovska, Nikola Projčevski
Dramaturg: Vedrana Božinović
Szerzői dal (Ja sum protiv demokratija): Sandra Gribovska
Díszletterv: Valentin Svetozarev
Jelmezterv: Blagoj Micevski
Zeneszerző: Irena Popović Dragović
Hangmester: Nikolče Terzievski
Fénymester: Goran Petrovski
Zene: Aleksandar Dimovski, Slavčo Jovev
Ügyelő: Miroslav Lazarevski
Súgó: Gordana Mihajlovska
Rendező: Urbán András
Szabadka, Jadran Színpad, 2021. november 25.
Bitolai Nemzeti Színház
Fotók: Ivona Kočov