Szlovákia mellett vonattal utazva, Komáromnál feltűnik egy friss és erőteljes épület, egy erőd. Felhívja magára a figyelmet, ahogyan a Duna partján innen fehérlik az impozáns tömeg. A komáromi Csillag erőd a Liget Budapest Projekt egyetlen vidéki helyszíne. A 7000 négyzetméternyi területen zajlott rekonstrukciót és bővítést a Mányi Építészeti Stúdió tervezte. A szétterülő épület két részre bontható: egy külső karéjra, ami a négy bástyás vaskosabb erődfal, illetve egy belsőre, ami pedig a felújított C alakú épület, ahol a funkciók helyet kaptak. Ehhez a C formához csatlakozik a korábbi alaprajzon eddig nem látott összekötés, amivel körbejárhatóvá válik az objektum. Ahogy megközelítjük, szinte magába szív minket, és már a bejáratnál láthatóvá válik Verrochio Bartolomeo Colleoni lovas szobra, pontosabban annak másolata. 

Az erőd eredeti alaprajzán túl csak az összekötő, masztabára emlékeztető részt építették hozzá, s mivel ez süllyesztett, ezért csak belépéskor válik érzékelhetővé az épület hatalmas légtere. Így az eredetihez hasonló léptékű az új tömeg, és nem uralja le a külső erődfalakat. Megkülönböztetésül halvány, krémszínű kerámialapokkal burkolták kívülről az új épületrészt. Belépéskor három irányt érzékelünk, balra a jegypénztárt, átlósan előre a közlekedő magot, jobbra pedig egy nagy csarnokot, ahol a legnagyobb szobrok kaptak helyet. Tiszta és átlátható az előtér, így könnyen lehet tájékozódni az ismeretlen szemeknek is. Már az első pillantások után észrevehető, hogy a megtartott kövek és tégla mellett a betont alkalmazta a tervező. E mellé olyan burkolatokat választottak, amik puhítják a látványt, például öntött terazzo padlót és rozsdaszínű laminált bútorlapot. Ez a rozsda szín többször is visszaköszön a bejárás során. Elkészülhetett volna egy rideg terv is, hiszen az erőd léptékéből és funkciójából ez is adódhatna, de az épület minden részét megközelíthetővé és kedvelhetővé alakították. Értékelendő, hogy puritán és egységes a megvalósult terv. A krém és homok színek diszkrétek, semmi hivalkodó nincs, ami a gipszek elé tolná magát. Jók a hangsúlyok, minden megfelelően tud érvényesülni. A világítás is finoman van hangolva, az installált kiállítás és az épület szerves egységet alkot. Fontos megjegyezni, hogy a kivitelezés is magas minőségben sikerült. 

A múzeumnak két fő szintje van, a pince szinten a Colleoni csarnok kapott helyet. A földszinten van a bejárat, ruhatár, múzeumshop, kávézó és a kiállítótér nagy része. Van egy emeleti rész is, ahol kijutunk a kültérbe, és a bástyákon sétálhatunk körbe. A földszinti bejárathoz közel eső ruhatár és múzeumshop egy kisebb, a múzeum terében önállóan álló kubus, itt a klasszikus fogas-biléta párosa mellett szekrényes tárolók is helyet kaptak. A ruhatártól elindulva a C alakú erőd folyosórendszerére érünk, abból nyílnak a cellás helységek, ahol a kiállítás nagy részét elhelyezték. A közlekedőt és a cellákat is téglából épült boltozatok fedik.

Az építéskor nehézséget okozott, hogy az egész épület átázott, így először ki kellett szárítani, hiszen műtárgyak tárolásakor (a gipsz kifejezetten érzékeny a nedvességre) oda kell figyelni a páratartalomra. A megszokott „white cube” kiállítóterek helyett (fehér falas galériák) izgalmas egy régi erődépület és a műalkotás-másolatok párosítása. A kiállítást úgy koreografálták, hogy időrendben előre haladjunk a korszakokon, az archaikus görög művészettől a reneszánszig.

A folyosóról kiérkezünk a kávézóhoz, ami kiváló nyugvópont. Itt megnézhetjük fentről a Colleoni csarnok kiállított darabjait, szokatlan perspektívából. Ez a csarnok egy félig földbe süllyesztett, nagy belmagasságú, vasbeton falakkal és koporsófödémmel határolt tér. Ez a tér a két nagyméretű lovasszobor befogadására lett tervezve, a szobrokra lett komponálva a felülvilágító és a homlokzati megnyitások is. A bejárathoz visszaérve kerülünk a közlekedő maghoz, itt tudunk lejutni az alsó szintre. Maga a lift is úgy van megoldva, hogy menet közben megfigyelhessük a szobrokat. Itt olyan szobrok másolatai is láthatóak mint a már említett Colleoni szobor Verocchiotól, Ghibertitől A Paradicsom kapuja vagy Donatello Gattamelatája. Ugyanitt tudunk a felső szintre és teraszára jutni.  Érdemes körbejárni a bástyafalat, mert itt is a jól megfontolt nyíláskiosztásokat figyelhetjük meg, sőt a dunai panorámát is. 

Ahhoz, hogy érthetővé váljon az épület funkciója, a szobrok történetét is meg kell ismerni. A XIX. században divat volt nagy műalkotásokról készült gipszmásolatokat gyűjteni, mára ennek pár kivételtől eltekintve Európában nem sok nyoma maradt. Magyarországon a Nemzeti Múzeumban kezdődött a másolatok gyűjtése, majd azt kinőve kerültek a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokába. Mire igazán révbe értek volna a gipszmásolatok, el is múlt az aktualitásuk, hiszen az eredetiség lett a legfontosabb szempont a múzeumok és gyűjtemények számára. Évtizedeken keresztül csak kerülgették őket, egy részük raktárakban sínylődött és voltak, amik elpusztultak vagy megsérültek. Sok darab külső helyre került, egy több mint 300 darabos részét nem messze Komáromtól az igmándi erődben tároltak rossz körülmények között. 

Azzal, hogy ennyi mindent túléltek ezek a szobormásolatok, már önmagukban is történeti értékkel bírnak, de ami igazán különleges bennük mai szemmel, hogy közelről, új megvilágításba helyezve engedik a szemlélőknek, hogy megismerkedhessenek a művekkel. A gyűjtemény darabjai mind az eredeti művek lenyomatai, és azokat ritkán láthatja az ember, pláne nem ilyen közelről.

Maga a Csillag erőd a 19. században kezdett kiépülni erre a formára, majd a Habsburg Monarchia kezelésében fejlesztették tovább. Eredeti funkcióját azonban nem igazán tölthette be, így sorsa fokozatosan a káposztasavanyító helységig alakult. Nem sok kellett, míg benőtte a növényzet és elázott. A projektnek köszönhetően e két viseltes dolog nem tűnt el, hanem együtt megőrzést, restaurálást és méltó helyet kapott a továbbélésre.