Egy színházi előadás előtt általában olyan kérdések merülnek fel, mint mikor, hol, kik, kiknek, mit, és ez esetben még a hogyan is kihagyhatatlanná válik. Ami ezt az előadást illeti, nem túlzók, de a válaszok mindegyike meglepetéssel tölthet el. A Színház a város egy tizenkét részes színházsorozat. Nincs másra szükség, mint telefonra (rajta internettel), fül- vagy fejhallgatóra és a belépőkre. Az általad kiválasztott rész(ek) megvásárlása után ímélben kapod meg a színházjegyed, mely egyben az előadás hordozója is. Az egyenként mintegy tizenöt perces etűdök mindegyike Budapest más-más, általában kevésbé ismert szeletéhez kapcsolódik. Miután megérkeztél a megadott helyszínre (én a tömegközlekedést választottam, de akár biciklitúrának is jó program lehet), foglald el a legjobb helyet (a helyfoglalás érkezési sorrendben történik), kattints a belépés gombra, és indítsd el hangjátékot. Hallgass és figyelj meg magad körül. Én egy-két hanganyag meghallgatása után azon kaptam magam, hogy nemcsak azok a tizenöt percek, de a köztük eltelt szakaszban is csak hallgattam és figyeltem Budapestet. A Színház a város alatt egy egész délutánra színházzá változik a város.

Bár a sorozat részei meg vannak számozva egytől tizenkettőig, én saját útvonalat terveztem magamnak, és a Gellérthegyen, a Filozófusok kertjében kezdtem, ahol ezelőtt még sohasem jártam. Ami itt fogadott megint csak ráébresztett, hogy Budapest mindig tud újat mutatni. Igyekszem tartózkodni a giccsbe hajlástól, de nem állhatom meg ezeket a sorokat: aznap gyönyörű, színes, meleg őszi délután volt, ami még kellemesebbé tette a Filozófusok kertjéből nyíló panorámát fővárosunkra. Ez pedig hatásos kezdőlöket volt számomra a sorozat bejárásához. A kertben öt alak áll egy körben: Ábrahám, Ekhnaton, Jézus, Buddha és Lao-Ce. Őket szólaltja meg Szabó Borbála Csoportterápia című szövege. A cím nem árul zsákbamacskát, valóban egy terápiás csoport pszichológus vezette beszélgetését hallhatjuk. Izgalmas elgondolás, hogy a világ öt nagy vallásának megalapítója hogyan tud kapcsolódni egymáshoz, a pszichológiához, mint saját elmondásuk szerint Freud által alapított hatodik valláshoz és a beszélgetést irányító terapeutához. Szabó Borbála szövege pedig a karakterek legelterjedtebb ismérveit kiaknázva, és a felolvasó színészek (Bozó Andrea, Kárász Eszter, Takátsy Péter) hangjukkal játszva meglehetősen komikussá teszik ezt az első ránézésre komoly témát. A hallgató meg azon kapja magát, hogy a város fölött, fülhallgatóval a fülében szobrokat bámulva hangosan nevet a mit sem sejtő kutyasétáltatók között.

A filozófusoktól elbúcsúzva a Vásárcsarnok felé vettem az utamat, hogy meghallgassam Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely Daráló etűdjét a hentesről, a zöldségesről, a csokoládéárusról és a magyar termékeket áruló szuveníresről. A Vásárcsarnok főbejáratától az első kereszteződés a Daráló helyszíne, melynek négy sarkában helyezkednek el az imént említett üzletek. Amikor én mentem, a zöldséges éppen nem volt nyitva (vagy örökre bezárt), így azon a sarkon foglaltam helyet a nagy vásári forgatagban. Iszonyatosan érdekes volt hallgatni a négy árus és az oknyomozó dialógusát (Járó Zsuzsanna, Nagy Dániel Viktor, Pataki Ferenc, Schruff Milán, Dékány Barnabás), miközben valamennyiük valóban megjelent előttem hús-vér emberként a pultok mögött. Egy valaki azonban hiányzik a kereszteződés közepéből, a könyvespolcos, akit már napok óta senki nem látott. Az, hogy mi történt vele, és hol van most, a nyomozás végére ki is derül.

A következő megállóm a Muzsikus cigányok parkja volt. Farkas Franciska, Farkas Ramóna, Csányi Dávid és Horváth Kristóf őszinte kérdéseket felvető, olykor baráti vitába torkolló, önreflexív beszélgetését hallgathatjuk meg, amíg ők az előadásra érkező nézőkre várnak. Híres cigány muzsikusokkal körbevéve többek között az is szóba kerül, hogy milyen ma cigánynak lenni Magyarországon, milyen cigány színésznőnek lenni, miért sértő vagy nem sértő, ha valaki a cigány vagy roma szót használja. Aztán leszállt a buszról egy bóklászó fülhallgatóval a kezében, és kezdődött is az előadás. Én pedig elindultam a csupán pár sarokkal arrébb elhelyezkedő pléhkrisztushoz, hogy meghallgassam a soron következő, szintén Horváth Kristóf által jegyzett szöveget. Ekkor már kissé fáztam, így, mielőtt elindítottam volna a hanganyagot, beszaladtam a feszülettől pár lépésre lévő hangulatos kávézóba egy meleg teáért. Majd kiültem a teraszra, ahonnan tökéletesen rálátni a főszereplőre, és teámat szürcsölgetve hallgattam a Papp István Tamás ringató orgánumával megszólaltatott, meghökkentően őszinte Krisztus-monológot.

A pléhkrisztus rengeteg gondolkodni valót hagyott bennem, erre pedig volt időm, amíg elgyalogoltam a II. János Pál pápa térre (micsoda véletlen egybeesés a keresztény helyszíneket illetően), ahol felszálltam a következő, Kelenföldig tartó 4-es metróra, beálltam a metró legelejére, beszippantott a sötét alagút, és elindítottam Vinnai András Szórakoztató összeállítását, ami valóban a legszórakoztatóbb volt számomra mindközül Figyelem! Hatalmas veszély, hogy a mögötted lévő teljes utazóközönség fülhallgatós, nevetős bolondnak tartson. De megéri. A 4-es metrót vezető mesterséges intelligencia mindent megtesz, hogy szórakoztassa utazóit, amit egy ex-metróvezető bosszúkísérlete zavar meg. Melyik győz vajon, az ember vagy a robot? Kelenföldig, majd vissza a Kálvin térig, mindez ki is derül.

Miután épségben leszálltam a 4-es metrós razziáról, a Parlament felé siettem, hogy odaérjek félhatra, a zászlólevonás ceremóniájára. Sikerült idő előtt ott lennem, azonban a zászló már sehol sem volt. A Parlament egyik biztonsági őrét kérdeztem, aki tőmondatban közölte velem, hogy a zászlót már bevitték. A ceremóniát tehát hamarabb letudták, mint kellett volna… Így, bár menetelő katonák és zászló nélkül, de a gyönyörűen megvilágított Parlament előtt meghallgattam egy újabb Vinnai András-szöveget, az Álomőrséget, ami szintén nem okozott csalódást. Ki gondolta volna, hogy a zászlót levonó katonák (Szabó Zoltán, Jankovics Péter, Vinnai András) egyikének visszatérő rémálmában Orbán Viktor a Mr. President Coco Jamboját énekli. Szakmai ártalom. Nekem pedig tökéletes kárpótlás volt.

Az általam leírtak csupán csak a felét képezik ennek a kreatív színházsorozatnak, amint a Jurányi Ház alkotott. Ha kíváncsi vagy a többi hat részre is (Gólya, Átlagos ház, Vérmező/Városmajor, Szökőkút, Hangjáték két platánfára, Az Operaház őrzői), vagy a felsoroltakat te magad is szeretnéd átélni, vagy megismerni a teljes történeteket, akkor irány a város! Nagyszerű időtöltés ez bárkinek, aki a Covid-helyzet miatt inkább nem látogat most zártterű színházi előadásokat, aki szeretne szórakozni a szabadban akár egyedül, akár másokkal.

Fótók: Jurányi Ház és Hidi Boglárka