A 'felhő' a valaha volt legnagyobb ember alkotta struktúra: anyagok, gépek, személyek és szerződések hálója, aminek a pókhoz semmi köze, de a fához valamennyi van. Amikor a „hálózat” szót (francia: réseau) Leonhardt Euler svájci matematikus, 1736-ban elsőként alkalmazta a legrövidebb és leggazdaságosabb útvonalak optimalizálásával kapcsolatban, akkor a fa és a lombkorona képére támaszkodott a fogalom bevezetésekor. Nekem az óvodában fa volt a jelem, és az internetkorszak korai gyermekeként gond nélkül szívtam magamba a kibertér természeti metaforáit: kukacok és lefagyás mindenütt.[1] Kevesen tudják, hogy a „felhőt” a ’70-es években már a mai internet elődjénél, az amerikai védelmi minisztérium által fejlesztett ARPANET-nél is használták számítástechnikai hálózatok szimbólumaként, mintha nem is szekrényméretű gépek kontinentális rendszeréről, hanem valami légiesről, valami éteriről volna szó.

Beyond the Cloud: enteriőr, fotó: Bálint Júlia, Tóth Boglárka, Fényes Paula

A szavaknak itt nem biztos, hogy döntő jelentőségük van, de azért árulkodóak. A felhő például egy olyan immaterializációs folyamatra hívja fel a figyelmet, amiben a hétköznapi cselekvés egyre kevésbé ütközik meg a dolgok anyagiságával. Egészen pontosan egyetlen fizikai sűrítményre fókuszál: a képernyőre. A képernyő belépési pont: innen indul az információs szupersztráda, erre tapad rá az infoszféra, a kiber-, a hiper- a metatér. A képernyő hasadék is: a felhasználó az internet közegében kevésbé nyomkodja a gombokat, mint inkább mögéjük zuhan – a virtuális térnek ebben a mentális értelemben roppant mélysége van.

Immanuel Kant a fejünk felett tátongó csillagközi tér, a hegyek irdatlan nagysága, a végtelen óceán vonatkozásában ír a fenséges tapasztalatáról. Fenséges lehet mindaz, ami túl van az emberi léptéken, ami meghaladja az érzékeinket és ellenáll befogadóképességünknek. A fenséges egyszerre vált ki belőlünk megdöbbenést, rémületet, bénultságot és csodálkozást. Kant a természetben ragadja meg ennek a tapasztalatnak a forrását, de a virtuális tér, mintha az ember által teremtett „mesterséges” világon, a kultúrán belül termelné ki ugyanezt a borzongató léptéket. A digitális – mint az érzékelés által befoghatatlan – táj ráadásul nemcsak a képernyő mögött húzódik meg, de fizikai mélységgel, anyagi-földrajzi kiterjedéssel is bír. A jól megtervezett felhasználói interfészek, a telefonok érintőképernyője, a laptopok billentyűzetei és monitorjai, az egerek, az okosórák és a hangvezérelt otthoni asszisztensek csupán pontszerű, tárgyiasult tüskéi, felhasználóbarát kitüremkedései annak a globális információs hálózatnak, aminek a gazdasági-technikai összefüggésrendszere és épített infrastruktúrája szétfeszíti felhasználói nézőpontomat. És amit a legújabb szilícium-völgyi re-branding értelmében valóban „felhőnek” nevezünk.

Anna Diljá Sigurðardóttir: Terabytes Per Second. (2020, térkép, optikai kábel)

Anna Diljá Sigurðardóttir: Terabytes Per Second. (2020, térkép, optikai kábel)

Anna Diljá Sigurðardóttir: The Rare Metal Age (2019, videó, részlet)

Lucas de Ruiter: Bathing in the Cloud (2020, digitális fotók)

Lucas de Ruiter: Bathing in the Cloud (2020, digitális fotók)

Lucas de Ruiter: Bathing in the Cloud (2020, digitális fotók)

Lucas de Ruiter: Bathing in the Cloud (2020, digitális fotók)

Batke Bendegúz: UNFOLD (2021, textilre nyomtatott grafika)

Batke Bendegúz: UNFOLD (2021, textilre nyomtatott grafika)

Dublecz Dániel: Adatbomlás (2020, videó, részlet)

Dublecz Dániel: Adatbomlás (2020, videó, részlet)

M. Kállai Kata, Kállai Zsuzsa: (Μ μ) re-work (2021, vegyes technika)

M. Kállai Kata, Kállai Zsuzsa: (Μ μ) re-work (2021, vegyes technika)

Fotók: Bálint Júlia, Tóth Boglárka, Fényes Paula

A Beyond the Cloud kiállítói olyan alkotói stratégiát követnek, amely a felhasználói élmény súlytalanítása és a metaforagyártás helyett inkább a „szoftver nem létezik”[2] tételt bizonyítja. Minden egyes kibányászott kriptovaluta, elküldött email, létrehozott közösségi médiaprofil beágyazott. Anyagból, „természetből” van. Az adatklaszterek talán mégiscsak kapcsolódnak valahogy a galaxisklaszterekhez, az adatfolyamok a folyókhoz, a háló a pókhoz, a Bitcoin bányászat ahhoz, hogy túrjuk a földet. A digitális kultúra anyagszerűségét feltárni, ledönteni a „természetes”/„mesterséges” közötti képzeletbeli falat, demisztifikálni a hálózati technológia fenséges, lebegő felhőszerűségét; ezek mind az ökológiai válság posztinternet-generációjának megkerülhetetlen feladatai.

Beyond the Cloud
A 1111 Galéria csoportos kiállítását 2021.október 27. és november 17. között lehetett megtekinteni, további információ ezen a linken érhető el. Kurátor: Viski Noémi. Projektmenedzser: Solti Emese. Kiállítóművészek: BATKE Bendegúz, Lucas DE RUITER, DUBLECZ Dániel, M. KÁLLAI Kata & KÁLLAI Zsuzsa, Anna Diljá SIGURÐARDÓTTIR. Fotók: Bálint Júlia, Tóth Boglárka, Fényes Paula

Helyszín: 1111 Galéria • 1111 Budapest, Kende u. 1.

[1] A digitális kapitalizmus technológiai metaforáival kapcsolatban Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió publikáltak korábban cikket. Lásd: „A hibernáció techno-metaforológiájáról,” Café Bábel 81 (2020): 114–127.

[2] Friedrich Kittler, „There is no Software,” Stanford Literature Review 9/1 (1992): 81–90.