PRAE.HU: Láttam, hogy a közösségi oldalán több százan üdvözölték a Mese című folyóirat alapítását, jó néhányan támogatóként, előfizetőként is jelentkeztek, a prae.hu portálon pedig majd ezren osztották meg a hírt. Mit gondol, ilyen nagy a hiány a nyomtatott szakmai lapból, vagy ennyire vágynak az emberek a mesére, a mesékkel kapcsolatos tudásra?

Látja, ezen még nem is gondolkodtam. Csak az járt a fejemben, micsoda pazarlás, hogy az elmúlt harminc évben virágzásnak indult, vagy inkább úgy mondanám: újabb aranykorát élő műfaj szakemberei milyen elszigetelten dolgoznak egymástól. Nincs olyan platform, ahol egyszerre lennének jelen a tudomány, művészet, vallás, pszichológia, pedagógia, irodalom azon szakemberei, akik mesékkel dolgoznak. A váratlan nagy olvasói érdeklődés megerősít abban, hogy a befogadói oldalról is szükség lehet egy olyan folyóiratra, amely szakmailag megbízható tájékoztatást nyújt a mesékkel kapcsolatos irányzatokról, elméletekről és gyakorlatokról.

PRAE.HU: Lehet tudni, hogy milyen arányban lesznek majd a lapban tudományos cikkek és a szépirodalmi alkotások?

Luzsi Margóval folyamatosan pörgünk azon, hogy milyen tartalommal induljunk, és hogyan építsük fel tartalmilag hitelesen a folyóiratot. Még korai lenne végleges arányokról beszélni, de az biztos, hogy mindegyik számban lesz egy-egy nép- vagy kortárs mese is.

PRAE.HU: A lapnak Luzsi Margó mesemondó és meseterapeuta, az egri Bródy Sándor Könyvtár egykori osztályvezetője lesz a társszerkesztője. Mi lesz a munkamegosztás menete?

Mindent együtt csinálunk. Együtt találtuk ki a lapszámok tartalmát, együtt küldtük ki a felkérő leveleket a szerzőknek, együtt döntünk arról is, hogy a beérkezett tanulmányok, cikkek melyik lapszámba kerüljenek. Margóval éppen harminc éve ismerjük egymást, nagyon sok közös munkánk volt, pár szóból is értjük egymást. Nagyon szeretek vele dolgozni.

PRAE.HU: Többször éreztem már, hogy a mesével foglalkozó szakemberek közössége elég zárt. Az online felületeken mindig ugyanaz a néhány név jelenik meg. Feltételezem, hogy a Mese folyóirat szerkesztőségébe viszont rengeteg anyag érkezik majd. Milyen szempontok szerint próbál majd szelektálni?

Az egyik ok, amiért bele mertünk vágni a lapalapításba minden elrettentő körülmény ellenére – pl. papírhiány, irgalmatlanul magas nyomdai árak – az volt, hogy a szemünk előtt szökkentek szárba a különféle meseiskolák és meseirányzatok, folyamatosan ráláttunk arra, mi történik a mesével. Természetes, hogy az elmúlt 35 év még csak arra volt elegendő, hogy az első vonalbeli szakemberek erősödjenek meg, azok, akik létrehozták ezeket az iskolákat. Ez nagyon hosszú, keserves, megpróbáltatásokkal teli időszak volt mindannyiunk számára. Viszont az is jól látszódik már, hogy azok az irányzatok maradnak életben, ahol folyamatos volt az utánpótlás, az irányzat „első emberei” széles körben átadták tudásukat, és fölépítettek maguk köré egy jól működő közösséget. Öröm látni az egyre több tehetséges fiatalt, akik tovább viszik a tanultakat! Mi már az első számban is felkértünk olyan szakembereket – az Ön által is említett „zárt szakemberi közösség” mellett –, akik ezekből a tanítványi csapatokból kerültek ki, létrehozva a saját, mára akár markánsnak is mondható irányzataikat. Idővel szeretnénk megkérni az „iskolateremtőket”, hogy mutassák be azokat az utódokat, akiket tehetséges tanítványaikként tartanak számon. Fontos, hogy az olvasók tájékozódjanak az új, szárnyaikat most próbálgató szakemberekkel kapcsolatban is.

PRAE.HU: Az első négy lapszám tematikáját már publikálta az oldalán: Tiszteletadás az elődöknek; Napjaink mesés irányzatai; A mese, mint felnőttműfaj; Mese és gyermeki, illetve lesznek állandó rovatok is. Rendkívül sokféle, a mesét érintő tudományágat kell majd összehangolnia.

Igen, pont ez a cél. Ami segítségünkre van, az valóban a kapcsolati hálónk. Az, hogy „mindenkit” ismerünk, aki a mesékkel kapcsolatban letett valamit az asztalra. Rendkívül izgalmas most együtt látni őket a készülő folyóirat lapjain. Margó nem csak kitűnő gyerekkönyvtáros volt, hanem remek szervező is, a könyvtárban eltöltött negyven éves szolgálata alatt valóban „mindenkit” meghívott egy-egy író-olvasó találkozóra vagy előadásra. A felkért szerzők közül mindenki azonnal igent mondott arra a kérésre, hogy mutatkozzon be azzal a cikkel, tanulmánnyal vagy könyvrészlettel, amely elindította őt a mesék útján. Csodálatos anyag kezd összeállni az 1950 előtti szakirodalomból és a hozzájuk fűzött rövid kommentekből.

PRAE.HU: Milyen lesz a formátuma és mekkora a terjedelme, illetve hol lehet majd hozzájutni? Esetleg lesz online verziója is?

Botcsinálta folyóirat-alapítókként mi először a tartalmat álmodtuk meg. Látjuk a formátumot is, az oldalszámot is, de most jönnek a praktikus akadályok, amit „nyomdai árajánlatoknak” hívnak. Sajnos ezek nagymértékben befolyásolják a végleges verziót, úgyhogy nem keltenék hamis várakozást senkiben. Ami biztos: szép lesz! Az első négy lapszám remélhetőleg meg tud jelenni nyomtatott formában, a továbbiakban szeretnénk online verziót is működtetni, de az már nem fog menni kétszemélyes felállásban.

PRAE.HU: Az illusztrációról biztosan szó esik majd a folyóiratban, de lesznek benne képek is?

Igen, szeretnénk, de ez is a nyomdai áraktól függ. Most régi folyóiratokban keresgélünk, az első számban szeretnénk fotókat bemutatni régi mesemondókról, mesemondói alkalmakról. De már összegyűjtöttünk rengeteg festményt is, amelyeken valaki mesét mond. Csodás anyagok birtokában vagyunk, kár lenne parlagon hagyni ezeket.

PRAE.HU: Ildikó mesekönyveinek állandó illusztrátora Szegedi Katalin, aki tökéletesen leképezi a műveiből áradó, gyönyörű, gyerek- és felnőttlelket egyaránt melengető poetizmust. Hogyan kell elképzelni a közös munkát?

Katával is pont olyan dolgozni, mint Margóval: fél szavakból is értjük egymást. Hasonlóan látjuk a világot, azonos a világhoz való viszonyunk, s Kata mindig pont azt teszi hozzá a meséimhez, amit én nem tudtam elmondani, mert véget értek a szavaim. Szerencsés ember vagyok, hogy két ilyen kitűnő, bajban és nehézségben is hűséges ember áll mellettem hosszú évek óta.

PRAE.HU: Legújabb közös alkotásotok az Amália álmai, amelynek alcíme: Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról. Elárulod, miért ennyire szomorú ez a titokzatos boszorkány?

Azt sajnos nem árulhatom el. Nem azért, mert titkolni akarnám, hanem azért, mert azt gondolom, hogy mindenki a saját szomorúsága szerint tud majd azonosulni ezzel az árva teremtménnyel.

Képek: Boldizsár Ildikó facebook oldala és hivatalos weboldala