bezár
 

zene

2008. 07. 07.
Nem csak a húszéveseké a világ
PG Csoport: Nem sietünk sehová - lemezkritika
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nem csak a húszéveseké a világ A tél közepén a PG Csoport, a második x-ét meghaladó életkorú zenekar hatodik nagylemezét jelentette meg, ezúttal magánkiadásban. A címe: Nem sietünk sehová.

A PG Csoport nevű zenekarnak hosszú múltja van. Olyan hosszú, hogy az egy ilyen kicsi írásba bele sem fér: a honlapjukon elolvashatja, akit ez bővebben érdekelne. Itt és most elég legyen annyi, hogy a csapat többé-kevésbé a debreceni Kossuth Egyetem diákjaiból verbuválódott a nyolcvanas évek közepén, magját pedig a mai napig két ecsegfalvi alkotja, Jantyik Zsolt (ének) és Csaba (gitár).

prae.hu




Az eredeti felállásban az a Lukács László basszusgitározott, aki - miután pár évet lehúzott a PG-vel - egyszercsak gondolt egyet, és megalapította a Tankcsapda nevű zenekart, mondván, hogy ő megöli magát, ha huszonhat éves koráig nem fut be. Befutott, de a PG-t sem felejtette el soha: időnként vissza-visszajár vokálozni a lemezeken, basszusgitározni a koncerteken a mára országosan kevésbé ismertté vált egykori zenekarba.

Abban a felállásban, amelyben a Jantyik-testvérek mellett Kiss Attila ül a doboknál és Fazekas László a bassszusgitáros, 1999 óta zenélnek. A megalakulás óta sok víz folyt le a Dunán, a PG zenéje, hangulata is sokat változott, pályatársaik (Kispál, PUF, Tankcsapda, stb), akikkel kezdetben jó pár közös turnén szerepeltek – nem egyszer nagyobb nézőszámot vonzva náluk –, mára mind sikeresebbekké váltak, és még mindig a zenéből élnek meg, ellentétben a Jantyik-fivérek vezette társasággal, ahol például az idősebbik testvér, Zsolt, már több ciklus óta Derecske fideszes alpolgármestere.




De lényegi dolgokban sohasem változtak, és talán éppen a ’90-es évek közepe óta folyamatos nézőszámcsökkenés, a fesztiválok színpadáról való lassú kikopás miatt: az „alföldi zene” (az ő terminus technicusukkal élve) mindig is természetes, egyéni volt, nem az aktuális irányzatokra sandító, hanem első hallásra beazonosíthatóan PG.
 

Ebben az alföldi zenében természetesen ötvöződik a ’80-as évek underground zenekarainak vadsága, egyfajta - jóértelemben vett - öncélúság és néhol még a popzenére jellemző hallgatóbarát szemlélet is. A sodró erejű dalokra pedig, mint i-re a pontot, a dalszövegek teszik fel. A dalszövegek, amelyek – elfogultságom félretéve – szinte kivétel nélkül elsőosztályúak, s ami még több, hitelesek. Nem túlzok, ha azt mondom: Jantyik Zsolt Magyarország első öt dalszövegírója közt van, vagy legalábbis ott kellene lennie. S nem lepődnék meg, ha Kovács Ákos zenegyűjteményében mindegyik PG Csoport lemez ott volna.
 

Az énekes-dalszövegíró kapott is egy eMeRTon-díjat, mert képes volt olyen szociografikus mélységekbe eljutni pár sorban, mint: Ennek ére, annak éra / a kocsmában isznak a kádáréra: /- mindegy milyen hatalom,/ én már mindegyiket leszarom / - ez se volt jó, az se volt jó, / addig a jó, amig olcsó.
 

Ahogy talán ő az egyetlen, aki popdalba tudta gyúrni az Ómagyar Mária-siralom, illetve a Halotti beszéd bizonyos sorait. De arra is kevés énekes képes, hogy ennyire szívbemarkolóan pontosan, tisztán fogalmazza meg, mint az Elmúlhat minden című dalban: Hát ezért indultak el, / azok a nagyon nagy emberek / akik most egymás közt osztanak, / és már a kezük sem remeg.
 



Annyiban más a Nem sietünk sehová (telitalálat már a cím is!), mint az eddigiek, hogy ezen a néhol iszonyatosan dögösen, máshol példaértékűen puhán, kereken, szépen szóló albumon a búsongás, komolyság mellett (például az ’56 telét idéző Balatoni fiúk refrénjében: Örökre elveszhetünk, ha nem emlékezünk) hitet, energiát, jókedvet is kapunk a mindennapokra, a depresszív hangulatból pedig kevesebb jutott.
 

Talán azért, mert Jantyikék és az évek során igazi társakká váló „későbbjövők” is többszörös édesapák mára. Nem véletlenül nem a lemezt záró, hegedűvel-énekkel előadott, gyönyörű, ám szomorkás "2004. december 5-e margójára" írt hazafi-dalból, a Megyek a hegyen címűből csináltak klipet, hanem az akusztikus gitárra és csörgődobra hangszerelt, jókedvű darabból, a Hány méter a szeretet?-ből, amelynek klipjében saját gyermekeik rohangásznak. Ez lett a PG-ből húsz év alatt és jó érzés látni, hogy rátaláltak a boldogságukra.
 

Aki pedig hozzájut a szép kiállású, papírtokos lemezhez, kap egy bónusz DVD-t is, amelyen a 2006. október 19-én megtartott, fergeteges hangulatúra sikerült jubileumi koncertjük felvételét láthatja, hallhatja.



nyomtat

Szerzők

-- Toroczkay András --


További írások a rovatból

Einstürzende Neubauten az Akváriumban
Platon Karataev: Napkötöző
Élménybeszámoló a Decolonize Your Mind Society koncertjéről

Más művészeti ágakról

Mit jelent az ifjúsági irodalom ma? – kerekasztal-beszélgetés
Prae Kiadói nap Pécsett


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés