A négy abszurd női történet egységes egésszé, földöntúli realitássá válik előttünk. A rendezés alapvető hozzáállása a színlap egy mondatából olvasható ki. E szerint Forgách András, a férfiíró, akinek novellái alapján készült az előadás, „a számára többé-kevésbé ismeretlennek, érzékinek ítélt női idegrendszer szerint kísérelt meg gondolkodni”. Ez azért lehet kulcsmondat, mert csak a novellákat olvasva egy furcsa szerepjátékban érezhetjük magunkat, ahol mintha a lelki folyamatok leírása kimaradna, és az érzékiséget középpontba állító, az abszurditásig kitágított, furcsa következtetések követnék egymást egy olyan helyzetben, amikor egy férfi nőnek képzeli magát, női szerepet játszik.

A négy színésznő közvetítésével hús-vér embereket, háromdimenziós karaktereket látunk. A novellákat színpadi szövegkönyvként használják a színpadra állítók. Azokat az üres helyeket, amelyek olvasva hiányosságnak tűnnek, megtöltik, és ezzel háromdimenzióssá formálják ezeket a női alakokat. A színészek egyaránt izgalmas, aprólékosan kidolgozott, kicsit eltartott figurákat formálnak meg, jó humorral, amelyet a szöveg játékosságából bontanak ki. Jó példa erre az eszkimó férj, Mr. Kuvageegai nevével való játék, aminek jelentése a novella címe: A madárkülsejű kutya, aki szereti a hazáját.

A négy szöveg összeszerkesztése úgy történt, hogy az egyik adta a címet, a másik (Habfürdő) az előadás terét és díszletét (fürdőkád és habdarabok fehér lufik által), a harmadik a keretezést, a negyedik a rendezőt. A rendező, Csábai Anna magát is rendezve az eszkimóhoz feleségül menő szálat viszi. A darabot alkotó novellák nem egymás után következnek, hanem jó érzékkel vannak összefűzve, ritmusosan. Az opera énekesnő-karaktere mint vonatbüfés kezdi és mint Pillangókisasszony operaénekesi beteljesedéssel zárja az előadást. A másik három történetszál eközben bontakozik ki. A színpadkép kifejező, amit a tárgyi környezet (lufik, kád) valósítanak meg. A jó színészi játék és a színpadon jól mondható szöveg révén úgy érzi a néző, hogy az előadás kozmikus térbe kerül.

A színpadi mű önmagában humoros, vicces előadás a nő férfi iránti vágyáról. A mindekori TE-ről, aki lehet Mr. Kuvageegai, Sanyi, Jacques vagy Tom, esetleg a titokzatos idegen a vonatról. Úgy is tekinthetünk a négy karakterre, mintha a nagy létkérdéseket különböző módon (négyféle megközelítéssel) próbálnák megtalálni. Ez a kozmikusság a szöveg sajátos természete is. Az előadás ezt a tér elrendezésével, a szöveg kibontásával éri el. Tehát adaptáció szempontjából a kozmikusság érzetének megtartásával hű adaptációval találkozunk, a női szempontrendszer valóságossá tételével pedig egy „átírással”. Mintha az előadás válaszolna a szöveg gúnyos, provokáló jelentésrétegére, hogy a nő „üres”. A színpadi előadás azt mondja: a nő tele van tartalommal!

Apró kozmikus félreértés
Forgách András 12 nő voltam című műve nyománJátsszák: Lőrincz Rita (Habfürdő); Csábi Anna (A madárkülsejű kutya, aki szereti a hazáját); Tankó Erika (Apró kozmikus félreértés); Borbély B. Emilia (A tizenkettedik)
Alkotók
Díszlettervező: Albert Alpár
Jelmeztervező: Albert Alpár
Zene: Constantin Coada
Fénytervező: Gidó Zoltán
Ügyelő: Pataki Anna-Mária
Rendező: Csábi Anna
Plakátterv: Benedek Levente
A Temesvári Stúdió vendégelőadása a Szkénében
2021. november 5.
Fotók: Petru Cojocaru