PRAE.HU: Milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődsz, felhasználod-e valamely nép zenéje vagy a populáris műfajok motívumait, vagy ezek milyen más módon hatnak rád?

Nem használok én fel semmit. Sok mindenhez kötődöm, sok minden hatott rám, de nincs általános szabály, legalábbis nem tudok róla. Úgy tudom, hogy mindig mást csinálok. Valami aztán úgyis mindig felhasználódik.

PRAE.HU: Milyen előnyt és milyen hátrányt látsz abban, hogy a magyar közösséghez tartozol, és felhasználod-e ezt az identitást valamelyik művedben?  

Kezdem érteni, hogy a "felhasználod-e" a mindkétszer inkább azt jelenti, hogy megjelenik-e valahol a művekben. Biztosan, persze. A kérdés első felére azt mondanám, hogy bizonyos fontos dolgokat, pl. Vidovszky, Kurtág, Bartók, de nemcsak zenéről van szó, az irodalomra még evidensebben igaz, József Attila, Pilinszky, Weöres Sándor, aztán Jancsó utolsó évtizede, hát

bonyolult, nem tudnám elmagyarázni senkinek, ez egyfelől frusztráló, a nemzeti egyedüllét, olyan igazságok, amelyeket nem vihetek ki innen, amint egy álomból se, másfelől lehetnék csöndben büszke is erre, lehet, hogy több vagyok, értek valamit, amit nem sokan, de az eddigiek ugye a fényes példák voltak, viszont az, hogy magyarként sajnos értek sok mindent, amit sehol máshol senki más, az többnyire inkább szégyen.

PRAE.HU: Kiknek komponálsz, van-e célközönséged, milyen társadalmi réteget, esetleg csoportot szólít meg a zenéd?  

Nincs marketing-agyam, és nem is akarok olyat, nem nekem való. Értem, hogy jelent valamit az, hogy célközönség, manapság ebből áll a világ, rétegeket megszólítani, nézettségi adatok stb. Megpróbálok kevésbé undorodni tőle, talán sikerül is, de ettől még nekem nincs, és nem is kell. Már az is bőven elég, hogy tudnom kell róla, hogy az a zene, amiben benne vagyok, kiknek tetszhet, kiknek nem, de persze azzal is találkoztam, hogy az én esetemben még sokszor ez se biztos. Engem csak az érdekel, ami valódi, és van egy olyan előérzetem, hogy amit valami hátsó szándékkal, vagy konkrét céllal csinálnak, az nem az. Aki ki tudja számítani a hatást, a valódiság összes lehetőségét elmulasztja.

PRAE.HU: Mennyire vagy befogadó az európain kívül eső zenei rendszerekkel, szerinted hozhat-e minőségi változást a harmadik világ (tiers monde) egyéni és közösségi zenéinek európai importja?

Nem tudományosan, és nem túl alaposan, de foglalkoztam azzal, hogy mennyire szűkíti le zenei gondolkodásunkat a saját hagyományunk, rendszerünk, és az ebből fakadó evidenciák. El lennék veszve nélkülük, de fontos, hogy lássuk viszonylagosságukat.

Ha adódik alkalmam belehelyezkedni más rendszerekbe, azonnal nekiesek, és kiderül, mennyire semmit sem tudok a zenéről, és abbahagyom. Jobb is így. Részt vettem már afrikai dob-együttesben, amikor lehetett, később próbáltam szitárt, tablát megszólaltatni, de ezeket megtanulni már egy másik élet. Barátaim egy része gamelán zenét művel, elkötelezetten, évtizedek óta, az megint egy másik élet. Importról beszélhetünk, valóban, s ez a szóhasználat meg is mutatja, hogy árucikknél, érdekességnél nem lehet szó többnél, az pedig nekem nem kell.

Persze vannak nagy szerzők, akik innen-onnan ellopkodtak ezt meg azt, egész nagy életművek is épültek rá, Messiaen, Cage, Ligeti stb., lehet ezt ügyesen is csinálni, aki mély, az a lopkodásban is mély, aki meg nem az, az tőlem akár meg is halhat.