Mindig izgalmas, de egyben sok buktatóval tűzdelt vállalkozás szórakoztató ismeretterjesztő könyveket írni gyerekeknek. Hiszen sokszor nehéz, száraz tudásanyagot kell szórakoztató formába önteni. Ha túl sok tényt, adatot halmozunk a könyvbe, könnyen elveszthetjük az olvasók érdeklődését. Ha viszont túlságosan viccesre vesszük a dolgot, sok minden elsikkadhat, és beleeshetünk a jópofáskodó, de a gyerekek nyelvén valójában megszólalni nem képes, kínos felnőtt kategóriájába. Vibók Ildi remek érzékkel kerüli el ezeket a buktatókat az Állati dumákban, amely valóban információgazdag és egyben nagyon szórakoztató könyv.

A könyv elbeszélője egy Balu nevű kisfiú, aki elmeséli nekünk mindazt, amit az állatok kommunikációjáról az apukájától megtanult. A tudományos nyelvtől, kifejezésektől való gyermeki távolságtartás szerencsére sehol sem megy át gügyögésbe, a szöveg megmarad abban a regiszterben, amin a gyermek kezdettől fogva beszél: „A kommunikáció az, amikor azt szeretnénk, hogy a másik tudjon valamiről, ami nekünk fontos. Ezért elmondjuk neki, ő meg közben figyel ránk. Csakhogy a dolgokat nem mindig szavakkal mondjuk el, mert nem mindenki a szavak embere, avagy állata. Például Panna kutya sem, ezért amikor azt akarja, hogy tudjam, nagyon szeret, egyszerűen képen nyal, mert ez a kommunikációs nyelve.”

A könyv öt nagy egységben járja körül az állati kommunikáció fajtáit: a kémiai, akusztikus, vizuális, taktilis és az összetett, tervezett kommunikációt. A példákat a könyv széles körből meríti, de közben néhány faj többször is feltűnik (pl. kutyák, tigrisek, méhek vagy éppen az amerikai holdasszövő lepke), így is segítve az állati kommunikáció összetett világának jobb megismerését. A viszonylag egyszerű, kémiai kommunikáció remek példája a holdasszövő, aki a feromonos üzengetés nagymestere: „Amikor egy este a holdasszövő lány arra ébred, hogy még aznap férjhez szeretne menni, még vőlegénye sincs. Sürgősen szereznie kell valahonnan egyet, úgyhogy üzenetet küld a nagyvilágba. Amolyan társkereső hirdetést… A molylányok feromonüzenete annyira titkos, hogy csakis a molyfiúk tudják megfejteni.” Sokféle kommunikációs módot ismerünk meg, mire a könyv végéhez közeledve eljutunk az olyan komplex, előre tervezett kommunikációig, mint amire például a csimpánzok képesek. Santino, a stockholmi állatkert csimpánzfőnökének példáján keresztül a szerző elmeséli, hogy ez a faj már a tudatos tervezésre is képes, és tisztában van az idő és az ismétlődés fogalmával. Santino például minden nyitvatartási napot megelőző este köveket gyűjt, amelyekkel másnap jól megdobálja a látogatókat.

Igor Lazin vicces illusztrációi, valamint a különféle betűtípusokat, betűméreteket, központozást és speciális szimbólumokat használó tördelés (amely Győri Borbála munkája) tökéletes egységet alkot a szöveggel, élvezetes, sokrétű befogadói élményt ad. Felnőttként is élvezetes olvasmányt nyújt a könyv, közös családi olvasásra, feldolgozásra pedig kimondottan alkalmas. 

Képek forrása: a Pagony Kiadó weboldala