A Tonio Kröger Thomas Mann önreflektív novellája a művészi hitvallásról, fejlődéstörténet, ahol időben és térben a főhős bejárja művésszé, íróvá válásának öntépázó útját. Ifjúkori fiú és lány szerelmét, Hans Hansent és Ingeborg Holmot, akiket távolról csodál, és akikkel való kapcsolatát két fontos állomásnak tartja művésszé válásában. Majd lesz egy érett festőnő barátja is, Lizaveta Ivanovna, akivel már szóba is elegyedik, akitől konkrét tanácsokat kap. Levélben fogalmazza meg számára a regény, illetve az előadás gerincének tekinthető utazásainak élményét: szülővárosában tett mélázó látogatását és az írói inspirálódás végett tett kiruccanása emlékét Dániában. Ahol ismét találkozik fiatalkori szerelmeivel, akik immár egy párt alkotnak. A mű a polgár és a művész szembeállítását helyezi a középpontba, és a klasszicizmus harmóniájának megtestesítésére törekszik.

Fehér Balázs Benő rendezésében arra kérdez rá, hogy a művészetnek van-e célja. A statikus írást úgy mozgatja meg, hogy a nézőket végig vezeti, mozgásba hozza a Fészek Művészklub különböző tereiben. A rendezés kiemelkedően fontos része így a helyszínválasztás. A Fészek Művészklub Kertész utcai épületének szelleme, az a füstös, kopottas bézs bársony, ami a magyar művészi elit valamikori fellegvára volt, bizonyos érelemben egy „lebuj” is, már önmagában is értelmezést ad a művészi életformáról, fricskát mutat, hogy „tessék, ez a művészi élet fellegvára”.

Az előadás során a nézők kísérik a színészeket, a rendezés fontos részeként. Ez nemcsak koncepció, hanem a nézőre háruló fizikai feladat. Felmegyünk az előcsarnokba, bemegyünk a zeneterembe, lemegyünk a hátsó lépcsőházon át a pincébe, megint felmegyünk az előcsarnokba, és onnan még följebb, a kupolaterembe. Megterhelést annyiban jelent, hogy folyamatosan megszakad a történetfolyam, amíg egyik helyről átmegyünk a másikra. Még akkor is, ha közben hallunk bejátszott szöveget, vagyis vezetik a figyelmünket. A fizikai érzethez hozzátartozik, hogy van olyan terem, amelyikben működik és van, amelyikben nem működik a fűtés. Nem tudunk teljesen kikapcsolni a saját valóságunkból, a „hol fázunk, hol melegünk van” érzetével is elidegenít az előadás.

A szoros olvasat része, hogy a dramaturgiai munka szinte tapintható végig az előadáson. Dohy Balázs dramaturgnak köszönhetően a Fekete Ádám által kimondott nyitómondatok a kisregényből bevonzanak minket az előadás világába. „Tompán és a fehér felhőrétegeken homályosan átszűrődve derengett a szűk város fölött a téli nap szegényes fénye.” Fekete Ádám, a nem színész narrátor tolmácsolásában a mondatok szintén elidegenítenek minket a történettől. Beszédének szaggatottságán keresztül a míves Thomas Mann-i gondolatok lassabban, ám kristálytiszta értelmezéssel érnek el a nézőhöz.

A szerepeket izgalmasan formálják meg a színészek. Fehér András Tonio Krögere minden idegszálával egy zseni, egy túlfeszített idegű antipatikus művész. Az idegfeszültség teljesen átjárja a testét. Kurta Niké mint Ingeborg Holm és Bán Bálint mint Hans Hansen játékmódjukban közvetlenebbek, szerethetők, ők egymással játszanak, ők tényleg egy csodavilág részei. Olyan alakításokat látunk tőlük, mintha tényleg a Thomas Mann-novellából léptek volna ki, úgy összekapcsolódnak a játéktérrel, hogy az az érzésünk, mintha világéletükben a Művészklub falai között bolyonganának. Ők testesítik meg a múlt vágyódását és idilljét. Nagyszerű ötlet, hogy Bán Bálint játssza a tánctanárt és Hans Hansent is, vagyis az Ingeborg számára létező férfijelölteket.

Lizaveta Ivanovna Zsótér Sándor személyében igazi jelenség. Zsótér nem játszik. Jelen van. Lizaveta az idősebb művész mentor, aki megérti Tonio Krögert, segíti pályáján. Amerikából ugyan nem jött, de híres mesterségének címere festő(nő) helyett: video-installátor-művész ebben az előadásban. A női szerepet férfi játssza, ráadásul megváltozik az eredeti foglalkozása. Ezzel elemelkedik kortól és nemtől, a Thomas Mann-i és a mi világunkhoz egyaránt tartozik. A videoinstallátor korunk szülte művészeti ág, sokak számára értelmezhetetlen és megfoghatatlan, legalábbis addig, míg (a rendezéstől provokációnak is értelmezhető) „Hagyj, most dolgozom!” felkiáltással Tonio Kröger nekikezd egy videoinstalláció-alkotásfolyamatnak, amit mi végig ülünk, ezúttal a Fészek pincéjében.

Ez a videoinstalláció, amelyben a zenész, zeneszerző Józsa Tamás, alkotótársa Tonio Krögernek – akit egyébként többször is hallunk és látunk zongorázni a zeneteremben és a kupolateremben is – színház a színházban. Önmagában is egy mű, olyan, mint az egérfogó-jelenet a Hamletben. Talán a rendezés kulcsa. Ugyanis megmutatják vele, hogy milyen az, amikor tényleg alkot egy művész, milyen önmarcangoló és kilátástalannak tűnő dolog. Kívülről nagyon öncélúnak tűnik a disszonáns hangzás, a széthúzott, fülsértő hangok egymásutánja, miközben elmosódott képek váltják egymást különböző alapszíneken (zöld, piros), kivetítve mindenfelé a falakon. Belekerülünk Tonio Kröger világába, az emlékképei, azaz szerelmei villannak fel. Megérthetővé válik az a küzdelem, ahogy az elme a tapasztalatot más formában próbálja kifejezésre juttatni. Ezt a néző befogadásának szélsőséges megnehezítésével próbálják elérni. És tulajdonképpen célt érnek el, mert nagyon küzdelmes ugyan végig ülni azt a néhány percet (hogy pontosan mennyit nem tudni, az időérzékünket elveszítjük, nagyon hosszúnak hat), de a feldolgozással érthetővé válik az alkotás folyamatából valami.

Az előadás tehát plasztikus értelmezése a kisregénynek, teljesen ugyanazt az érzésvilágot adja vissza, mint ami a mű lapjain olvasható. Ehhez gondolat szintjén lehet csatlakozni, nem érzelmileg, ez egy intellektuális játékfutam, önmarcangoló önkritika a művész szerepére nézve, ami nélkül valószínűleg nem lehet művészeti alkotásokat létrehozni.

THOMAS MANN: TONIO KRÖGER
Thomas MANN elbeszéléséből fordította LÁNYI Viktor

Szereplők:
Tonio Kröger: FEHÉR András
Narrátor, Jimmerthaal: FEKETE Ádám
Hans Hansen, François Knaak, Rendőr: BÁN Bálint
Ingeborg Holm, Könyvtáros: KURTA Niké
Lizaveta Ivanovna: ZSÓTÉR Sándor

Dramaturg: DOHY Balázs
Zeneszerző: JÓZSA Tamás
Látvány: DEVICH Botond

Rendező: FEHÉR Balázs Benő
Fészek Művészklub
2021. október 24.

A képek forrása a Staféta Facebook-oldala:
https://www.facebook.com/stafetapalyazat/photos/?ref=page_internal