A tavalyi fesztivál a koronavírus-járvány miatt az online térbe költözött, idén azonban az izgalmas és fontos nemzetközi doksik elkötelezett rajongói ismét összegyűlhetnek a Toldi, a Művész és a KINO moziszentélyeiben. „A valóság rétegei” szlogent kapta idén a seregszemle, a rétegek gondos feltárása pedig a Kutupalong menekülttábortól (Rohingyák száműzetésben) a chilei Aricáig vezet (Arica), visszanyúlva az időben a II. világháború rémképeiig (Még emlékszünk), és érintve a jövő körvonalazódó fenyegetéseit (Felhőcsinálók).

Ezt levezekelni nem lehet (jelenetkép)

A VERZIÓ széles fesztávú felhozatalára mindig jellemző volt, hogy helyet ad és figyelmet szentel azoknak a hosszban is rövidebb és kiállításában, volumenében is szerényebb dokumentumfilmeknek, amelyek vállaltan szűk fókuszuk gyújtópontjába sokszor egyetlen embert állítanak. Gyakran azt az egyetlen embert sem követik többéves, akár évtizedes időintervallumon át, a leginkább lírai hangvételű portréikkal azonban fontos húrokat pengetnek: az egyszeriben, esendőben, múlékonyban mutatják fel az emberi létezés alapvető téziseit. Ilyen munka Halász László szűk háromnegyed órás filmje, az Ezt levezekelni nem lehet, mely egy gyilkosság miatt börtönviselt embert hoz közel a nézőihez. A stilárisan nem bonyolult, leginkább a kézikamerának köszönhetően nyers alkotás Vilmos mellé lép, és egyszerűen csak követi őt az alig változó mindennapokban. A férfi útját szociális munkások kísérik, a leghívebb társai pedig a saját háziállatai – és a bűntudat soha el nem tűnő árnyéka. A leggondosabban komponált képsorokban szobája belsejében Vilmos maga vall erről a gyötrő bűntudatról. Miközben a történet mélyén egy gyilkosság rettenete húzódik, a dramaturgiai középpontba a rendező éles ellenpontozásul egy disznóvágás és születésnap kettősét helyezi. Az utolsó jelenet azonban csupán a csendes hétköznapok epilógusa: az értelmetlen halált sem a film, sem annak szereplői nem próbálják érthetővé tenni, csupán elfogadják, hogy van, amire nincs megoldás.

Négy évszak egy nap alatt (jelenetkép)

A Négy évszak egy nap alatt, a belga Annabelle Verbeke filmje egészen más hangvételben készült. Az Írország és Észak-Írország között található carlingfordi kompon és környékén játszódó film kitűnik magabiztos kamerakezelésével, gondosan komponált képeivel, a már-már hivalkodóan profi technikával. A film érdeklődése középpontjában a Brexit utáni kiélezett politikai helyzet és az erről szóló – sokszor keresetlen, hovatovább egészen ügyefogyott – társadalmi diskurzus áll, amelynek hátteréül a kompolás szó szoros, földrajzi értelemben vett határhelyzetét választja.

Négy évszak egy nap alatt (jelenetkép)

A különböző társadalmi osztályok tagjainak reflexióit egymás mellé helyezve kommentár nélkül alakít ki dialógust a legkülönfélébb témákban az idegenekkel kapcsolatos belpolitikától a Brexit nacionalista magyarázatáig – a nagy szavak ellenére a film snittjei által megképződő „párbeszédek” közül mégis mintha az osztrigafogyasztásról szóló lenne a legmarkánsabb és legérdekesebb.

Felhőcsinálók (Fotó: Niina Virtanen ©  Wacky Tie Films)

Sokkal kidolgozottabb dramaturgiával és határozottabb alkotói premisszákkal dolgozik a Felhőcsinálók, amely cím azonban félrevezető, az eredeti finn megnevezés sokkal inkább azt jelenti: „így halnak meg a felhők”. Egy finn tudóst követünk ugyanis az Egyesült Arab Emirátusba, ahová a nemzetközi tudományos elitet hívták meg egy elképesztően ambiciózus programba – a cél több esőt csinálni a sivatagban. Ez pedig a meteorológusok elképzelése szerint a felhők speciális anyagokkal történő szétrobbantásával érhető el. 

Felhőcsinálók (Fotó: Niina Virtanen ©  Wacky Tie Films)

A téma önmagában hihetetlenül izgalmas, a megvalósítás pedig a Prix Europa-díjas Tuija Halttunen rendezőhöz méltóan profi. Csodás felvételeket kapunk a kavargó kumuluszokról éppúgy, mint a sivatag ritmikusan redőzött homoktengeréről. A film legizgalmasabb aspektusa mégis az, ahogyan megfigyelhetjük, hogy a rendező már a legelső pillanatban, a projekt kezdetekor is kifejezetten gyanakvó és ellenséges választott témájával kapcsolatban. Tetten érhető mindez az elkapott, de gondosan egymás mellé sorakoztatott félmondatokban, a hosszan kitartott arcközelikben, melyek a kétely rezzenéseit pásztázzák. Külön érdekes ennek a rendezői elfogultságnak a tükrében látni, miként döbben rá fokról fokra a főszereplő is a saját tevékenysége következményeire, és értékeli át azt a film folyamán.

A VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált 2021. november 9–14. között rendezik meg Budapesten három art moziban, valamint vidéken immár öt helyszínen: Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Szombathelyen és Kecskeméten. A vetítéssorozat mellé idén is társulnak kísérőesemények, kerekasztal beszélgetések, sőt kiállítás is. És a tavalyi év sikeréből tanulva idén is lesz egy hétnyi online VERZIÓ.

A részletes program megtekinthető a fesztivál honlapján: http://verzio.org

Borítókép és leadkép: Felhőcsinálók (Fotó: Niina Virtanen ©  Wacky Tie Films)