A megrendelője után eredetileg Yamaguchi Mankichi Házként emlegetett, ma Kudan Ház elnevezésű villa 1927-ben épült, Kudanshitában. Nyolcszázötven négyzetméter területű, négyszintes, amin nyugatias, spanyolos jellege ellenére japán sajátosságok is elférnek: teaszertartások helyszínei, tatamipadlós szobák. Ezek tervezői Shichiro Kigo és Kenji Imai voltak, akik Tacchu Naito vaskos, földrengésálló vasbetonszerkezete ellenére finom külsőt és belsőt kölcsönöztek az épületnek. A belső tereket erkély és tetőterasz is összeköti a kerttel, ami idén egy új elemmel egészült ki. A junya ishigami + associates építésziroda egy roskatag árnyékolót tervezett a napsütötte kert fölé.

Igaz, az épület világosságának biztos nem tett jót, ám ez nem nagy baj, hiszen csak egy ideiglenes, nyári építményről van szó.

Az árnyékoló, amit a lassan százéves épület kertjébe emeltek, tulajdonképpen egy feketére égetett mesterséges lombkorona, cédrusgerendákból. Ez az örökzöld fa különösen tartós; a szilárdság és a halhatatlanság jelképe. Ódon hatásúra munkálták, hogy így – takarva az épület köré magasodó modern városképet – segítse a régenvolt hangulat felidézését és illeszkedjen a patinás épülethez.

A yakisugi egy tradicionális japán technika, mellyel a tömörfa épületeket vegyszermentesen lehet időtállóvá tenni; ezt alkalmazva jött létre a pavilon jellegzetes felülete. A 17. század óta ismert eljárás során a megperzselt cédrustömböket a hamu eltávolítása után tungolajjal kezelik. Ezáltal a víznek – tehát a korhadásnak – sőt, a tűznek is ellenálló, akár száz évig is ép, dekoratív építőanyag válik a rövidebb életű gerendákból. A századelői épület nyílászárói hasonlóan sötét tónusúak, határozott kontúrokként tagolják a fehér falakat – ezekhez jól kapcsolódik a kerti építmény térélményt fokozó, markáns rajzolata.

Keleten kedvelt megoldás, hogy a tető nyílásai szabad utat engednek a fák növekedésének – ez megfigyelhető az LLLab arcitects Bamboo Bamboo Canopy and Pavilions projektjén bambusznyalábokkal, vagy akár a japán tervezésű Magyar Zene Házán is. A Kokage-gumo Pavilonnál az égetés miatt kialakuló szabálytalan méretű és formájú nyílások organikusan kapcsolódnak a kert növényzetéhez. A formák hasonlatosak a lombok, levelek sziluettjeihez, így a napsugár ismerős mintázatokat vet a kővel kirakott talajra. Ám a robosztus gerendák nem utánozzák a fakoronák cizelláltságát: a pergola pillérein nyugvó keresztfák vastagon nehezednek a súlyhordókra és az előbb leírt tető is ezekhez van erősítve.

Fotók: junya ishigami + associates építésziroda
www.archdaily.com