Gödöllőn eközben már szakad az eső és megy nyugatra. Itt kell leszállnunk szerintem, mondom a miniszoknyás nőnek, mikor Érd alsóra beállunk. Bugyogóján mézeskalács szív alakú minta, kapkodva abbahagyja a fogmosást - minden étkezés után fogat kell mosni, magyarázta, mikor fogkeféjét előhúzta - , gargalizál, mint a TV Maci

és kiköp az ablakon, phe. Rajtamaradunk a vonaton, kiált, hogy megmozdul a vagon. Ugorjunk, kiáltom és kicsúszik lábunk alól a talaj és kevésen múlik csak, hogy nem a vonat alatt landolunk. Jól vagy, kérdem a nőt és felsegítem. Jól vagyok. Nem piszkolódtam össze? Nem. Biztos jól vagy, kérdem megint, mert nagyot koppant. Igen. De merre lehet a Gázpalack utca?
 

Az orrom előtt megy el a fesztivál busz. A kocsmában várom meg a következőt. A TV-ben ismétlik, hogyan cicázott két éve a Brazilokkal Zidane. 

Szívemben Brazil vagyok én is, de hát Zidane az Zidane. Gyűrött ezressel fizetek a hosszúlépésért. Hogy tudta ezt összegyűrni, kérdi mogorván a csapos. A zsebemben volt, mondom és visszaad egy kétszázast. De így is lehet, és összeszorítom kezemben a visszajárót. Látja? Nem nehéz.

Túl korán érkezek. A dolgozókon kívül még sehol senki. Viszont a színpad profi. Mintha külföldi készülne fellépni. A sátorban is hallani majd mindent, ha elkezdik benne a bulit. Gitár, ének, miegyéb, mind faszán szól. Igyál valamit, mindjárt dumálunk, csak még elintézek ezt-azt, mondja Jorgosz jó házigazdához illőn, ugyanis ő az egyik szervező. Csináld csak a dolgod, én elleszek, válaszolok és sietve tova is suhan, egyik kezében folyton csörgő telefonja, másikban nehezen fogyó söre.

Mint a fociban, mikor azt mondják, szezon eleje van, azért nem megy a játék, úgy indul a fesztivál. Szegény Neo-ék bár lelkesek, a közönség még halvány. Nem kaptam meg a munkát, bukkan fel a vékony, fekete nő és kalimpál a pultnál, iszol velem egy vodkát?

Eddie csörög, hogy nem tud jönni, mert közbejött egy fellépés a Descados-al. Nem baj, majd megiszom a részed, nyugtatom és rajzolnék valamit a graffiti falra, de elfogyott a hely.     

A Horvátok verik a Németeket. Nem olyan szépen, mint Sukerék

’98-ban, de azért megvan a három pont és a továbbjutás. Később kiesnek. De hogy, csattan fel a miniszoknyás nő. Az Osztrákok este a Lengyelekkel. Az nem érdekel, legyint. Megboldogult Müncz bírónak vajon tetszene a mai játék, kérdezi és kifizeti a vodkát. Azt nem tudom, de az biztos, hogy észrevenné majd a kieséses szakaszban, mikor a fekvő Christiano-ra rálépnek a németek és kivételesen nem szimulál,

pedig nagyon úgy néz majd ki elsőre. Fura figura volt ez a Müncz. Közös lépcsőházban laktunk. Ha szakadt, ha fújt, ő mindig köntösben ment le a közértbe vagy a TOTÓzóba. Még télen is. Nem zavarta. Sajó Lászlón kívül kinek rémlik még Müncz bíró?

Mindjárt kezdik. Ki lesz a főműsorszám? A Kispál, válaszolok és lehúzzuk a vodkát. Ez az első fellépésük idén és a Lecsó helyett egy másik srác lesz.

nem vagy részeg, hogy vezess, kérdem… valaki horkol és nem tudok tőle aludni… lehet, hogy én vagyok…