A bemutató Kormányos Ákos felolvasásával kezdődött, a mottót és a kötet első három versét hallgathattuk meg. Az elhangzott szövegek a téma és a poétika megismerése révén közelebb hozta a könyvet a hallgatósághoz, hiszen a Töredezettségmentesítés a mozgáskorlátozottságot tematizálja visszaemlékezéseken keresztül. A kötet mottója egyben a cím magyarázata is: a töredezettségmentesítés egyaránt utal az élmények felidézésére és újrarendezésére.

Mint Kormányos elmondta, először nehéz volt meghatározni műfajilag a könyvet, viszont egy Téreytől átemelt meghatározás alapján verses vallomásnak nevezhető. A szerző véleménye szerint a traumairodalomhoz állnak közel a szövegei, nagy hatást gyakorolt rá Terék Anna költészete, ezért is írta Terék az egyik ajánlót, míg a másikat (a korábbi kötethez hasonlóan) Szilasi László. Szutorisz Szabolcs a Terék-hatással kapcsolatban a trauma és nyelv kérdésére irányította a figyelmet, konkrétan arra, hogy a korábbi, Paraván című kötethez képest itt tényszerűbb szövegek vannak. Kormányos kiemelte, fontos volt számára, hogy a nyelv ne legyen részvétet kiváltó, inkább a mondanivaló hasson, ezért igyekezett objektíven megszólalni, távolsággal kezelni a témát.

Ezt követően a kötet belső vizualitása felé terelte a beszélgetést Szutorisz. A kötet szkennelt húsokról tartalmaz képeket, de a szövegek esetében sem egységes a megjelenés, hiszen vannak jobbra, középre és balra zárt szövegek, amelyek különböző aspektusból kapcsolódnak a kötet témájához. Mint Kormányos elmondta, a jobbra szedett szövegek esetében olyan különböző beszólások jelennek meg, amelyekkel korábban ő is találkozott. Kiemelte, hogy bár ezek a megszólalások negatívak, mégsem ítéli el azokat, akiket idéz, nem gondolja, hogy egyetlen megnyilvánulás meghatározná valakinek a teljes személyiségét. Mint mondta, nem tudott mindent ábrázolni a kötetben, például a jó dolgok kevésbé jelennek meg a Töredezettségmentesítésben. Ennek ellenére pozitívan zárul a könyv. Kormányos szerint a középre zárt szövegek líraibbá és szimbolikusabbá teszik a kötetet, ami segíthet abban, hogy a befogadó fellélegezzen az olvasás végén, elvégre a mozgáskorlátozottság ellenére „ez nem egy szomorú élet, nem egy olyan élet, amit bizonygatni kell”. A képekkel kapcsolatban azt is elmondta Kormányos, hogy ismét Szabó Eszterrel dolgozott együtt, akivel különösebb egyeztetések nélkül is nagyon gördülékenyen, egymást kiegészítve tudtak együttműködni.

Ezt követően Kormányos arról beszélt, hogy számára mit jelent a hétköznapokban a mozgáskorlátozottság. Egyrészt azonnali térmegfigyelést, mindig felméri milyen tereptárgyak jelenthetnek akadályt, és mik azok, amik segíthetik. Másrészt tervezést, ami kiterjed például arra, hogy vannak-e padkák egy épület előtt, amelyen át kell haladnia. Ehhez kapcsolódva jegyezte meg Szutorisz, hogy a kötetben a technika, mint akadály is tematizálódik, mire Kormányos kifejtette, hogy vannak olyan épületek, amelyek hivatalosan akadálymentesítettnek számítanak, egy mozgássérült mégsem tudja őket megfelelően használni. Éppen emiatt úgy gondolja, a könyvnek van egy kiáltvány jellege is, fontosnak érzi, hogy beszéljen erről a témáról.

A beszélgetés végén azt is megtudhatta a közönség, hogy Kormányos Ákos már elkészült a harmadik kötetével, jelenleg a kiadónál van a kézirat, viszont egy ideig szeretne másra fókuszálni, nem az írásra. A kötetbemutató zárlataként a közönség kézbe vehette a kötetet, és közelebbről is szemügyre vehette Szabó Eszter képeit.

Fotó: Höffler Norbert