Locker Dávid az ELTE BTK mesterszakos hallgatója, Szerb Antal és Kosztolányi Dezső életművének rajongója, költő volt a vendége a Kötetlenül sorozat második estjének. A beszélgetés előtt a Kötetlenül sorozat állandó moderátora, Horváth Florencia megkérte Dávidot, hogy olvasson fel néhány verset a készülő kötetéből. Elhangzottak A könnyen barátkozók, valamint a Tanácsok szégyennel ébredőknek című versek, melyek árulkodtak arról, hogy a szerző mely témákat kedveli legjobban, valamint milyen fontos számára a folyamatos önreflexió.

Dávid elmesélte, hogy a lírával sokkal később találkozott, mint a prózával, kezdetben például a Harry Potter univerzum volt számára jelentős olvasmányélmény. Egy szerelmi csalódás után jutott el Tóth Árpád költészetéig, és a klasszikus „holdvilágos költészetig”. Sokakkal ellentétben Dávid ezután nem az asztalfióknak kezdett írni, szövegeit azonnal szerette volna megmutatni a közönségnek. Saját bevallása szerint az irodalmi közeget, így a publikálás folyamatát és a folyóiratokat írótáborok által ismerte meg, melyek közül különösen fontosnak tartja a Hajdúböszörményi Írótábort.

Mégsem ez a szakma volt számára az elsődleges cél, Dávid korábban hegedűművésznek készült. Az irodalom felé való nyitás a magánéletében is kétségeket okozott, különösen a családja számára volt ismeretlen terület a költészet és az ezzel való mindennapi foglalkozás. A Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj elnyerése ezért is volt megnyugtató, mivel szakmai visszajelzést is kapott, valamint a szeretteit is megerősítette abban, hogy az irodalom és a költészet járható út a 21. században is.

Florencia ezt követően arról kérdezte Dávidot, hogy Tóth Árpád mellett – immár költőként, a szakmai élet résztvevőjeként – kik azok az alkotók, akik közel állnak hozzá. Dávid kiemelte Kosztolányi Dezső prózáját, Szabó Lőrinc líráját, valamint Szerb Antal életművét, melyből valószínűleg mesterszakos szakdolgozatát készíti, és később akár egy tervezett doktori disszertációt is megírna. Kiemelte, hogy saját művei kapcsán is fontosnak tartja a líra „földhöz való közeliségét”, ennek kapcsán Petri György versei voltak számára revelatívak, a közérthető, a klasszikus elforduló stílus vonatkozásában.

Szerinte a folyamatos önreflexió azonban kihívás elé állítja a szerzőt, általa épp a közhelyesnek ítélt, mégis őszinte és nyers gondolatok veszhetnek el. „Ami az élményből megszületik” – felelte Dávid arra a kérdésre, hogy milyen témák foglalkoztatják leginkább.

Hozzátette, hogy emiatt nincs előre megtervezett kötetalkotó koncepciója, a verseket olyan sorrendben helyezi el, hogy a kompozíció erős és természetes legyen. Beszédkényszer című kötettervében a versek organikus egységet alkotnak. A jó líra szerinte ugyan nem napló, de engedi magát úgy olvasni, hogy ne sikkadjon el a hitelesség, ennek kapcsán felolvasta A reflexió tőrt ragad című versét.

A beszélgetés utolsó szakaszában szó esett az írás közben előforduló nehézségekről, melynek kapcsán Dávid kiemelte, hogy – mint sok fiatal alkotó számára – az időben folyamatosan változó versnyelv az egyik legnagyobb kihívás számára. Megemlítette, hogy a szövegeken rendszeresen változtat, akár közlés után is, és hogy ezek végleges formáját csak a kötetbe kerüléssel tudja elképzelni.

Végezetül két vers hangzott el, A dolgok, amikről nem beszélünk… kezdetű, valamint az Elsőszülött Újbudán című, melyek kapcsán kiderült, hogy a Locker Dávidot az istenkeresés, valamint a család is mélyen foglalkoztatja.

Kép forrása: facebook.com/praehu