PRAE.HU: Milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődsz, felhasználod-e valamely nép zenéje vagy a populáris műfajok motívumait, vagy ezek milyen más módon hatnak rád?

Az elmúlt időszakban újra mély hatással van rám a közép-afrikai népzene. Még tíz évvel ezelőtt, párizsi tanulmányiam során hallgattam sokféle formáját ennek a zenének, főleg rítusokhoz köthető zenei szerkezeteket. Akkor nem néztem utána visszafejtő alapossággal a zenék sajátosságainak. Egy éve sikerült megszereznem Simha Arom könyvét, ami új lendületet adott. Elkezdtem keverni a különböző mintázatokat az euklidészi algoritmus használatából adódó ritmusokkal, nagyon élvezem. Darab még nincs. Időtlen hatással van rám a japán udvari zene, a gagaku, illetve maga a japán kultúra (innen tudok mutatni darabot, még 2011-ből). Ez nagy részben Choi Insu miatt van, akitől Győrben tanultam rengeteget zenéről, életről, módszerről és sok minden másról. A populáris műfajok közül a régebbi kísérletek hatnak rám, a 60-as/70-es évek zenéi. Az elektronikus zenei eszközök mindennapi komponálási segédleteim és a XX. század közepén sokkal szabadabban, nagyobb képzelőerővel használták ezeket az instrumentumokat a popzenében, bizonyára innen ered az érdeklődésem. Ilyenkor nem is annyira a motívumokra, mint inkább a hangzásokra illetve a formálásra figyelek

PRAE.HU: Milyen előnyt és milyen hátrányt látsz abban, hogy a magyar közösséghez tartozol, és felhasználod-e ezt az identitást valamelyik művedben?

Igen, felhasználom, ha az identitáshoz hozzáköthetjük az oktatás tartalmát és irányvonalait. Ma például kevés külföldi egyetemen tanítanak vokális ellenpontot a zeneszerzőknek, pedig az fontos része a zeneszerzői eszköztárnak. A hagyományos zeneszerzői eljárások a mai zenéhez is jól használhatóak és helyük is van benne. Ezt tehát előnynek látom, viszont ebből következik egy hátrány is. Én úgy érzem, hogy Magyarországon a klasszikus zene keretein belül még mindig kuriózum, vagy kivétel az elektronikus zene, illetve azok a darabok, amik elektronikus zenét/technológiai megoldásokat használnak. Ebben külföldön sokkal előrébb járnak, a fejlesztések és kutatások lényegesen nagyobb nyilvánosságot és támogatást kapnak. Én úgy gondolom, hogy a régi és az új kapcsolatát szorosabbra kell fűzni, és a nyitottságot kell kommunikálni, mert ugyan a régi kell ahhoz, hogy új fejlődhessen, de ha a régi uralkodik az újdonságon, annak óhatatlanul torzító hatásai lesznek, amik erodálják a régit, az újat pedig tönkreteszik. Teljesen életszerű, ha bizonyos megoldások és eszközök helyét új eredményekből fakadó metódusok és apparátus veszi át. (Itt a most bemutatásra kerülő két cselló+ütő+elektronika darabot tudnám mutatni, de arról ugye még készül a felvétel).

PRAE.HU: Kiknek komponálsz, van-e célközönséged, milyen társadalmi réteget, esetleg csoportot szólít meg a zenéd?

Mivel éppen a két nagy terület (hangszeres zene-elektronikus zene) között mozgok, azt hiszem, nem behatárolható, hogy kiknek írom a zenét. Elmélyült, művészeti gondolatokat igyekszem megfogalmazni, ami mindenképpen elvontabb muzsikát eredményez, mint amit elbír a főáramlat. Úgy gondolom, a darabjaimat nem lehet a mindennapi tevékenységek mellett hallgatni, le kell hozzájuk ülni, időt kell tölteni velük. Ez ahhoz a célcsoporthoz illeszti a zenémet, akik akarnak a zenére figyelni, nem pedig szükséges melléktermékként hallgatják. A zenének számtalan funkciója lehet, de én úgy érzem, nem tudok bútorzenét írni. Furcsa módon, a társadalmi réteget sem tudom behatárolni. Azért furcsaság ez számomra, mert sokáig azt hittem, hogy a komplex zenék megértéséhez/élvezetéhez előzetes zenei tanulmányok illetve a műfajok ismerete szükségesek. De ez nem így van, főleg, ami a kortárs zenét illeti. Számos alkalommal tapasztaltam, hogy éppen a zenei edukációval nem rendelkezők körében a kortárs zene nagyobb hatással tud lenni, mint a klasszikusok.

PRAE.HU: Mennyire vagy befogadó az európain kívül eső zenei rendszerekkel, szerinted hozhat-e minőségi változást a harmadik világ (tiers monde) egyéni és közösségi zenéinek európai  importja?

Annyira igyekszem befogadónak lenni, amennyire csak lehetséges. Szükségesnek tartom, hogy olyan elméletekkel, gyakorlatokkal, hagyománnyal is foglalkozzunk, amik nem a szemléletünk része, hiszen a különös kombinációkból gyakran születnek remek zenei ötletek. Persze, az eszmék importját is  – mint oly sok minden mást  – átalakította az internet, megkönnyítve a megismerést, megnehezítve az elmélyítést. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom, hogy ha valakit egy zene, vagy ahhoz köthető bármiféle tárgy vagy eszme igazán érdekel, igyekezzen eljutni személyesen oda, ahol hallhat, érezhet mindent, ami ahhoz a zenéhez kapcsolódik. Az internetet joggal lehetne hívni információs kontinuumnak, de az ott fellelhető információ száraz adat. Az ember által kialakított környezet  – például egy közösség tagjaiban élő zene hagyománya  – sokkal több, mint csupán tudnivaló.