Elsőként dr. Sándor Ildikó néprajzkutató előadása hangzott el Az ölbeli játék esztétikuma címmel. Az ölbeli játékok összművészeti jellegét hangsúlyozva Sándor elmondta, hogy ezekben a rövid, rímes, ritmikus formákban a költészet, zene és a tánc elemi formában van jelen. Változatos taktilis és kinetikus ingerek kísérik ezeket a játékokat, melyekben művészet és pedagógia kapcsolódik össze. Elsődleges feladatuk, hogy a gyermek és a külvilág határait segítenek kijelölni, és ezzel egyidőben a gyermek testének, testrészeinek megismerését is elősegítik. Ritmikusság, repetitív jelleg, az értelmes és értelmetlen elemek váltogatása, minimalizmus és kis formák jellemzik az ölbeli játékokat, amelyekből dr. Sándor Ildikó két kötetet is összeállított.

Másodikként dr. Merényi Hajnalka gyermekirodalom-kutató következett, aki a klasszikus és kortárs irodalom olvasóvá nevelésben betöltött szerepét járta körül. Az olvasóvá nevelés már az iskola előtt eldől; fontos, hogy a gyerek már óvodás korában örömét lelje a történetekben. Merényi előadásában arra is kereste a választ, hogy az erre az életkorra leginkább jellemző népköltészeti, népmesei alkotások mellett a gyermekirodalmi alkotások milyen szerepet töltenek be az olvasóvá nevelésben, adnak-e valami mást, valami pluszt a népköltészeti művekhez képest. Mint elmondta, ezek a művek leginkább témájukban és nyelvezetükben hoznak újat, segítenek egyéni irodalmi stílusok megismerésében, bővítik a szókincset, és a nyelvi játékosság fejlesztésében is nagy szerepet töltenek be.

A harmadik előadó, dr. Kolozsváry Judit pszichológus az Olvasóvá lenni -- mozgásfejlődés és az olvasás ’művészete című előadásában hangsúlyozta, hogy már magzati korban elkezdődik az a folyamat, amely során eldől, hogy valakiből olvasó lesz-e vagy sem. Dr. Kolozsváry kiemelte a nemi különbségeket is: más módon és más mértékben lehet a fiúkat és a lányokat olvasóvá nevelni. Az olvasóvá válásnak fontos emocionális komponense is van: milyen mintát lát a gyerek maga előtt, és akar-e azonosulni ezzel a mintával. Az agyi területek közötti kapcsolatok minősége, valamint az egészséges mozgásfejlődés megalapozzák a gyerek későbbi olvasástanulását.

A szünetet követő műhelyfoglalkozásokon először dr. Sándor Ildikó vezette végig a résztvevőket az ölbeli játékok csoportfoglalkozáson történő alkalmazásán. Gyakorlati példákon át mutatta meg, hogyan épít fel a fokozatosság és a bizalom kiépítésének elvét követve egy-egy ilyen foglalkozást. Minden foglalkozásnak kell, hogy legyen egy útja, iránya mind az intimitás, mind pedig a mozgások tekintetében. „Esztétikai hatást érjünk el, ne akarjunk fejleszteni” – ezzel a gondolattal zárta rövid műhelyét Sándor.

A résztvevők ezt követően két csoportban dolgozhattak tovább: dr. Kolozsváry Judittal az olvasáshoz szükséges készségeket járták körül, dr. Merényi Hajnalkával pedig egy konkrét mesét dolgoztak fel a gyerekkori félelmek és másság témában.

Fotó: Bach Máté / IGYIC