JÁTÉKSZABÁLY

1. A játék előkészítése

Minden játékos hagyja el az irodaépületet, és gyülekezzen az udvaron. A HR osztályvezetője kijelöl két csapatkapitányt, akik szabadon választanak társakat a munkavállalók közül.

Mindig is utáltad a csapatjátékokat. A felvételi interjún persze nem árultad el, beírtad a CV-dbe, hogy csapatjátékos, asszertív kommunikáció, proaktivitás, meg az összes kötelező szart. Utáltad az iskolai sorversenyt, sportnapon a kosármeccset, tesiórán a kidobóst. Kicsi voltál és vézna, ezért téged választottak utoljára, és rendszerint pórul is jártál: orra estél a fűben, ahogy a vízzel töltött lufival rohantál, kihagytad a ziccert, elsőként vágtak hátba a kislabdával. Most is szívesebben üldögélnél a kispadon, de a játék az udvaron kötelező.

2. A játék célja

Mindenkinek egyenlő esélyeket biztosítva eldönteni, mely munkavállalókat érintse a 10%-os leépítés.

A beszerzési osztályról a fiúk máris az esélyeket latolgatják, dohányoznak és a telefonba jegyzetelve terveket írnak. A pénzügyesek kikötik és zsebükbe gyűrik a nyakkendőjüket, az egyik nő félreteszi a magas sarkút, a futócipőjét húzza fel. Nem tudod a nevét, de egyszer segítettél neki nyomtatni, amikor otthon hagyta a kártyáját. Azok járnak jól, akik kihagyták az ebédszünetet, nem ették degeszre magukat – a cég sosem ellenezte a túlórát, és te is gyakran délután négykor látsz neki a papírdobozban rendelt, szottyadt csicseriborsónak, hogy legyen erőd még a táblázatokhoz. A CEO, vagy bárki, akinek saját irodája van, természetesen nem játszik. Ők a tárgyalóban gyülekeznek, a második emeleti ablakból figyelik az eseményeket.

Megnyugszol, amikor Tamás lesz az egyik csapatkapitány. Talán szívesen választ téged, ha már reggel is úgy jött fel a liftben, hogy keze hozzáért a fenekedhez. Vele társasjátszottál már az egyik csapatépítőn, csak ott mások voltak a szabályok – ország, város, fiú, lány, Tatabánya, Tamás, Te; miután egész nap az erdőben bóklásztatok geocaching címén, nem bántad a pálinkaízű száját. Azt beszélték, profi ugróiskolában, mások feje felett el, oldalról kerülve; fél éve sincs a cégnél, máris kétszer léptették elő.

Képzeletben néha őszinte CV-ket töltesz ki. Az ő készségei így néznek ki: seggnyalás, hazudozás, saját vélt fontosságának állandó hangsúlyozása.

Tamás persze nem választ téged. Ugyanúgy semmibe vesz, mint a csapatépítő után, amikor szintén a seggedhez ért a liftben, te meg naivan rácseteltél, hogy igyatok meg valamit este. Először az erősebb férfiak fogynak el. A vézna lányok maradnak a végére, persze, mint a suliban. A komplett marketingosztály ott toporog a gyakornokokkal.

Meg hát te a HR-ről. Ugye nem hitted, hogy labdába rúghatsz?

3. A játék menete

A játék a gyerekkori Adj, király, katonát! szabályaira épül. Az a csapat győz, amelyik embereket tud szerezni a másiktól oly módon, hogy átszakítja a kézfogásból álló emberláncot egy általuk választott ponton. Amelyik csapatban öt főre csökkena létszám, mindenki kiesik.

Két láncot alkottok az udvar két oldalán, sorban fogjátok egymás kezét. Egyik oldaladon egy férfi az ügyfélszolgálatról, akire többen gyanakszanak, hogy lopja a kávétejszínt. Erősen markolja ujjaidat, izzad a tenyere, és azt hajtogatja, nyernünk kell, nyernünk kell, neki ott a lakáshitele – még Gazdálkodj okosan!-ban is kimaradna egy körből. A másik kezedet Noémi szorítja, egy szobában ültök a HR-en. Félórás pisiszüneteket tart, és néha hallod kézmosás közben, hogy az egyik fülkében szipog a közös főnökötök, Emese miatt.

Emesére is kitöltesz fantázia CV-ket: passzív agresszív kommunikáció, hétvégi telefonok, kontrollmánia. Ő természetesen nem vesz részt a játékban. Mappával és tollal a kezében figyel, máris jegyzetel az együttműködési stílusotokról. Sose dicsért meg még semmiért, az év végi értékelőben minden készségedet közepesnek nevezte. Biztos most is olyanokat jegyez fel rólad, hogy alacsony motiváció, vonakodó magatartás, az elszántság hiánya.

Az elszántság megérkezik, ahogy Tamásra nézel a szemközti sorban. Ő akar kezdeni, a tréningen is addig hazudik a teszteken, addig ragasztgatja a magazinokból kivágott siker-kollázsait, míg kijön, hogy irányító típus, a céges kultúra is vezetőnek teremtette. Most is elsőként akar csatába rontani, és Emese bólint, máris jegyzetel.

– Adj, király, katonát! – kiáltja Tamás, és ragyog a szeme, nem hiszi, hogy veszíthet.

– Nem adok! – morogjátok vissza kelletlenül, csak a lakáshiteles toppant melletted.

– Akkor szakítok!

Ó, abban Tamásnak lehet tapasztalata.

– Szakíts, ha tudsz, ha mersz, ha bírsz!

4. A játék funkciója

Kutatások bizonyítják a felnőttkori játék pozitív hatásait. Javítja a szociális kapcsolatok minőségét, segít a jelenben maradni, valamint csökkenti a stresszt, nyugtató hatással van az idegrendszerre. Egy ilyen nehéz helyzetben, mint az elbocsátás, segíthet az elfogadásban, és a munkavállalók 27%-kal igazságosabbnak érzik a döntést.

Szakít, nyilván, és nevet, győztesnek született. Az egyik pénzügyest viszi magával, máris gyarapszik a csapata; megszervezi az első csatakiáltásukat, lássa Emese a vezetői képességeit. Ti az első szakítást elbukjátok. Aztán náluk jön egy újabb kör győzelem, ti megint veszítetek, és ahogy közelít a kirúgás árnya, végre félni kezdesz. Neked nincs lakáshiteled, de az albérlet díja után alig marad valami a fizetésedből. Hó végén grízes tésztát eszel, az elromlott porszívó helyett még nem vettél másikat. A próbaidő óta nem kaptál fizetésemelést.

Mire rád kerül a sor, hogy szakíts, fújtatsz. Reméled, hogy Emese látja: most aztán annyira akarod, hogy egyetlen coach sem motiválhatna jobban. Választhatnál könnyű célpontot. Az egyik marketinges lány és a rendszergazda kézfogása szinte remeg, de nem akarsz félmunkát végezni. Tamásnál fogsz szakítani.

Úgy futsz neki, ahogy az iskolai sorversenyeket soha, bokád rúgó, ceruzaszoknyád hátán pattan a cérna, és rohan veled az egész csapat, futsz a lakáshiteles férfiért, Noémi mosdóban rejtegetett sírógörcseiért, futsz Emese miatt, hogy hányszor hívott föl este nyolc után csak még egy sürgős anyagért, és Tamás miatt is, aki túl sokszor ért hozzád kéretlenül, és most is fehér foggal mosolyog rád, mert nem hiszi, hogy győzhetsz – de legfőképpen magadért futsz, mert te is ismersz társasjátékokat, ki nevet a végén, te akarsz nevetni.

Az utolsó pillanatban megcsúszol. Nem a kézfogásuknak csapódsz, hanem Tamásnak, de ekkora lendületet már vissza sem foghatnál, homlokoddal arcon ütöd, koppannak a koponyák, riadtan hunyod be szemed, és amikor legközelebb kinyitod, Tamás már hátraesett a fűre, orrából dől a vér, csöpög tenyerére meg a gallérjára, de te addigra csatakiáltást hallatsz, győzelmi sikolyt, és csak utána látod meg, milyen sápadt Emese, és úgy jegyzetel a papírjára, mintha margótól margóig be akarná tölteni az egészet, és te tudod, hogy vége.

5. A játék vége

Kérjük a kiesett játékosokat, hogy szedjék össze a holmijukat, adják le a belépőkártyájukat, és egy órán belül hagyják el az épületet. A számítógépes felhasználói fiókokat és jelszavakat azonnal letiltjuk.

Ne feledjék: a játékban a részvétel a fontos, nem a győzelem.