Kiss Tibor Noé a víz tematikájához kötődő felolvasással nyitott az eseményt: egy töredékes, szabadvers jellegű szöveget választott, amely segített a hallgatóságnak közelebb kerülni a regény világához. Ha felbontjuk a felolvasást követő beszélgetés linearitását, három nagyobb, a részlethez is kapcsolódó vissza-vissza térő témát különíthetünk el: a motívumok szervezőerejét, a nyelvi reprezentációt és a polifóniát.

A kiválasztott részt Lengyel Zoltán már az első kérdésében összekapcsolta a regényben  megjelenő négy elbeszélői szólammal. Szerinte a kómában fekvő Dorka esetében a szöveg egyik vezérmotívuma a folyam, hiszen támaszkodik a tudatfolyamra mint elbeszélési módra, majd a kérdése arra irányult, hogy miért fontos a lánynál ez a nyelv. Mint Kiss Tibor Noé kifejtette, nemcsak technikaként, hanem szimbólumként is jelentős volt számára a folyam, illetve a víz és főleg a tenger. Ezek elsősorban Dorka és az apja viszonyában kapnak teret. A beszélgetés egy későbbi pontján egyébként elhangzott, hogy nemcsak a vízhez kapcsolódó motívumok fontosak a regényben, hiszen egyfajta mérnöki munka kapcsolódott a motívumvilág felépítéséhez, amelyben egy táblázat segítette a szerzőt. Bevallása szerint az volt a célja, hogy a különböző motívumok egyrészt kiegyensúlyozottan jelenjenek meg, másrészt pedig ne csak egy szólamhoz kötődjenek, hanem legyen valamiféle átjárhatóság közöttük. Ezt talán a zenéhez kötődő magyarázatok révén lett igazán kézzel fogható: amikor az írás során KTN észrevette, hogy több egymást követő fejezetből kimaradt a zenei utalás, akkor a szövegritmus érdekében utólag becsempészett néhányat. Ennek a zenei tudatosságnak köszönhető, hogy például a Gustave Tiger „Senki se tenger, mindenki óceán” sora is bekerült a regénybe. Ugyancsak a hangzás motivikus jelentőségével kapcsolható össze az „Arról álmodom, hogy felébredek” mondatból alkotott anagrammák beépítése is a regénybe, ami ugyancsak Dorka kómás tudatát hivatott reprezentálni.

Véleményem szerint az autentikus reprezentáció volt a beszélgetés egyik kulcsszava annak ellenére, hogy ebben a formában nem hangzott el. Mint Kiss Tibor Noé kifejtette, experimentális nyelvet akart létrehozni ahhoz, hogy Dorka kómás tudatát érzékeltesse. Mint mondta, egy 21 éves fiatal nyelvét egyszerűbb lett volna megírni akár a saját régi, akár a mostani fiatalok nyelvéből merítve, viszont a lányét egy kómára specializálódott szakemberrel való konzultációra alapozva hozta létre: az orvos megerősítette a szerző előtanulmányait, miszerint egy kómában fekvőre a környezeti zajok, érzületek hatnak a legerőteljesebben. KTN szerint ezt a szabadvers tükrözheti a legerőteljesebben. Nemcsak Dorka, de a többi elbeszélő esetében is fontos volt számára a megszólalás módjának megtalálása: „az volt a kihívás, hogy önazonosak legyenek, és az, hogy a nyelvükön keresztül hogyan tudom felépíteni a személyiségüket.” Példaként a kamasz szereplő nyelvét, illetve a drog trip jelenetet említette, amelyek írása után ugyancsak az adott társadalmi réteg életében járatos személyeket keresett meg, hogy véleményezzék, mennyire autentikus egy-egy bekezdés.

A beszélgetésből kiragadott, tematikusan újrarendezett kisebb részek is jelzik, hogy az egész kötetbemutató valójában ugyanazt az átfogó narratívát árnyalta, a polifónia kérdését, hogy milyen markerek által különülnek el és lépnek kapcsolatba az elbeszélői hangok. KTN számára az eltérő nyelvek nemcsak kihívásként vagy egy-egy szereplő ábrázolásaként szolgáltak, hanem olyan különböző szólamokként is, amelyek közt egyrészt fellelhető valamiféle átjárás, másrészt a szerző is felsejlik mögöttük. A különböző elbeszélői hangok kohézióját a motívumok visszatérése biztosítja. Lengyel szerint az a tudattalannak az asszociatívval való játéka, amely Dorka kómás tudatfolyamát jellemzi, megjelenik a többi hangban is, amelyet magának úgy fogalmazott meg, hogy olyan „mintha egy folyó a tengerbe tartana”, ez valamiképpen a szólamok összeérését jelzi a vizek találkozása révén.

Bár a Beláthatatlan táj témájából adódik a trauma és társadalmi problémák kérdése (amelyek a beszélgetésben is végig jelen voltak), viszont Kiss Tibor Noé laza stílusa szépen ellensúlyozta a komor-komoly témát. A záró felolvasás tovább oldotta a hangulatot, amelyhez a felolvasás stílusa és a drog trip leírásának humora is hozzájárult.

A kétnapos program az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg az Interreg-IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program Magyarország-Szerbia R2C projekt keretében

Fotó: Sánta Sebő