Babette Gaudy – férje révén oldalági rokonságban az egykori építésszel – 2006-ra fejezte be librettóját, amellyel felkereste a Győri Balett vezetését, s közös munkát kezdeményezett. Az előkészítő, tervező és alapozó munkálatok azóta folynak. Másfél év s az azt megelőző elméleti munkálkodás végeredménye a Gaudí balett. Koreográfusul olyan művészt kívántak felkérni, aki testközelből ismeri Gaudí építészetét, annak filozófiáját és teológiáját. Így esett a választás a fiatal katalán Gustavo Ramirez Sansanóra (jelenleg a Nederland Dans Theater tagja).

Csenddel indul útjára az előadás – sötét van, a háttérben ágbogas alacsony fekete fák, a színpad kellős közepén, legelőre tolakodva fekete fémcsipkés csigavonalas karzat éktelenkedik. Az első sorokban ülve a színpad jobb vagy bal fele így teljesen kitakarva. Érkezik a karzatra a kalapos, nagykabátos Gaudí (Pátkai Balázs), kafkai világot idézve hirtelen. Mivel az építész mozgássérült volt, a koreográfus szinte mindvégig karzatán tartja a figurát, szemlélődik, figyel, ihletődik, zaklatódik. A táncos valóban nem mozdul, csupán két karja táncol. Zilált kéztartása eleve töri az udvarias és kimért balett szokványos vonalrendszerét – a néző megbocsátani kezdi az ormótlan díszletet, és figyelni –, ujjai nyomán a fekete háttérfüggönyök elé eresztett áttetsző vetítővásznakon fehér vonalak rajzolódnak. Mindkét oldalon egy-egy fa, a bal oldali suta, viharvert, szabálytalan, a jobb oldali kecses nyír, lombos, karikás.

Érkeznek a táncosok, testszínű dresszben és ruhácskában, csupa játszi építőelem (a színpad egyik felét nem látni). Izgalmas ritmusú feszes kombináció, szabálytalannak tűnő, mégis szabályos érkezések és indulások. A neobarokk kergetőzésből végül két férfi marad a színen, a Gaudí-féle karzat két oldalán. Testükre testüket vetítik. Egyszerre táncol táncos és önnön animációja. A vetített alteregókból lassan csak vonalak és ívek maradnak, s az egyre csendesebben vibráló táncosok mozdulatai Gaudí-épületek skicceit húzzák a vásznakra. Csend. Az eleddig minden tekintetben zavaró karzatelem jobb hátra húzódik, szerves részévé válva végre a balett képi világának. Testszínű lányok jönnek, egyszerre madarak, nők és téglák és homok, kórusban mozdulnak, mint megannyi kócsag, mégis törten követik csak egymást, szinte mindenki mást csinál, de szervesül a sok kicsi szóló, a különös kórus belső törvényszerűségeit, láncreakcióit szinte lehetetlen kitapintani. Mintha szinte minden véletlenül történne éppen akkor, amikor. Az aszimmetrikus rend mégis érzékelhető, erős, ami tudatos, rafinált erővonalakra utal. Testszínű férfiak érkeznek aztán, állandóan változó, ozmózisos egymásba kapaszkodásukból élednek a Güell Park rafinált oszlopai.

A kétfelvonásos előadás első egységének végén Gaudí szólója következik. Lépcsős emelvénye bal előre kerül, a háttérben három hatalmas vetítővászon oszlopa ereszkedik, aszimmetrikus rendet építve a színpadon. Pátkai Balázs táncolni kezd. Rajta továbbra is kabát és kalap, helyéről továbbra sem mozdul, statikus szóló az övé. A vásznakon táncát látni, annak részleteit különböző kameraállásokból, részletekre fókuszálva – arc, kezek, felsőtest – csúsztatott kronológiában. Időnként az élő mozdulatok előzik meg a vetítettet, néha fordítva, s olykor versenyt fut egymással a három felvétel és az eredeti.

A balett második egységében szintén játszik a koreográfus a két- és háromdimenziós valóság egymásba oltásával. A táncos járókelők eleinte vásznakon tétlenkednek, rándulnak, őrülnek, aztán a figurák egyenként eltűnnek a vetítésből, s szaladnak be a színpadra teljes életnagyságban. Izgalmas és kimerítő koreográfiát ad Ramirez, hétköznapi gesztusok és tört mozdulatok keverednek folyamatosan tánc-szótárbéli extrém elemekkel. Mindenkinek van arca és senkinek nincsen arca. Az eleddig alapvetően egyéni teljesítményekre építő Győri Balett táncosai végre homogén masszát alkotnak, nincsen első és elsőbb, főszerep sincsen igazán. Alázatot követel a fiatal spanyol koreográfus tempója és térrendezése.

Gaudí tétlen és szótlan szemlélője a bábeli hisztériának. A tömegből kiválik az építész teremtett, álmodott szerelme, Josefa (Sóthy Virág). Hívja, csalogatja, kérleli a férfit. A balettnek ezen az egyetlen pontján hagyja el Gaudí vaskos karzat-ketrecét, kabátját, kalapját. Kilép a valóság adta bénító körülményekből, táncol Josefájával. Megejtően harmonikus, organikus, csiszolt pas de deux következik. A duett végét, a valóság visszaszüremkedését Ramirez klasszikusan, mégsem klisésen oldja meg, a lányt a hátán ringató férfi a semmit ringatja egyszer csak tovább.

Felkerül újra a kalap és kabát, a színpadon újra sötét, közép elől áll Gaudí, kabátos hátát és félrebiccentet fején a kalapot látni. A színpad sötétjéből egyszerre megannyi nagykabát és kalap lép hirtelen mellé, fejük ugyanúgy biccen, karjuk testük előtt szigorúan, mégis megadón, önmagába kapaszkodón összefonva. Szuggesztív kép ez. A néző hátrahőköl. Vagy két tucat nagykabát táncol egyszerre, a testek végig a nézőknek háttal, nem látni arcokat, mindenki Gaudí, és Gaudí egy a mindenkiből. Zaklatott, fortissimo vonulást látni, a mozdulatkórus egy ritmusban, mégis tört kánonban táncol együtt. A színpad mélyén középen emelkedni kezdenek a Sagrada Familia tornyai. A kalapos névtelenek a támpillérek közé forognak, kaotikus, mustráló lótás-futás mindenütt.

Gaudí a színpad első sávjában marad, festékpatronokat vág a földhöz, pirosat, sárgát, kéket, ezzel párhuzamosan a katedrális alapszínekből szerkesztett üvegablakai is tárulnak. Gaudí alakja süllyed, eltűnik, a háttérben szikrázik a templom, benne és körülötte izgága kalaposok, gnóm városiak méregetnek, ugrálnak, sietnek. Az előadás véget ér, és nem. A hangzatos és látványos záró gesztusok megtörténnek, mégis, a háttérben történő izgágaság nem nyugszik, a történet folytatódik, a mű nincsen befejezve, csak a függöny gördül rá, meg sem várván, hogy a néző magába építse és szívja az utolsó taktusok sűrített és fokozott tapasztalatát.

GAUDÍ
(Gaudy Babette librettója alapján)

Gaudí: Pátkai Balázs
William Fomin
Josefa: Sóthy Virág
Coro Silvia
Cserpák Szabina
Fuchs Renáta
Gyurmánczi Diána
Hardi Beatrix
Horváth M. Lilla
Kakuk Zsófia
Koyabu Chigusa
Németh Eszter
Varga Ágnes
Dolbilov Alexey
Horváth István
Horváth Krisztián
Jekli Zoltán
Katona Zoltán
Kovács-Nagy László Benedek
Otero Gonzales Hassan
Sebestyén Bálint

Koreográfus: Gustavo Ramirez Sansano

Zene: Erkki Sven Tüür, William Sheller, Bach, Alexander Knaifel…
Díszlet: Luis Crespo
Jelmez: Bregje van Balen

Fény: Hécz Péter
Szcenika: Vidos Tibor
Videó: Timár Andor
Művészeti tanácsadó: Kováts Tibor

Rendező: Kiss János

A Győri Balett előadása
Bemutató: 2008. június 20.