Bársonyos hang, kellemes megjelenés, átgondolt válaszok, határozott célok. Ő a „stréber” címkét használja nevetés kíséretében, tizenöt rendezés után én inkább megfontoltnak tartom. Rövid késés dacára nem siet, vagy jól leplezi. A Kamrából jön, és oda vezet következő útja a beszélgetés után. Koreografál.

PRAE.HU: Érdekes nyelven táncolsz. Látványos, ugyanakkor tartalmas: fizikai színház

Izgalmas elnevezés: fizikai színház. De nem fed le mindent, a műfaj számtalan irányba kifuthat a látványvilágából fakadó teltházas daraboktól a mélyebb értelmezést igénylő művészelőadásokig. Viszont engem nem ez érdekel, sokkal inkább, hogy általa jobban beleáshatom magam ebbe a mozgásformába. Noha fontos, hogy mennyi nézőt érünk el, nem ez a prioritás. Itt a testnyelv az első.

PRAE.HU: Számodra a diákszínjátszás kiindulópont. Fontos alapkő?

Igen, de hátrány is lehet. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre sokan érkeznek gyerekszínészként, és mondhatnánk, hogy nekik könnyebb dolguk van, de ez nem igaz. Az egyetemi évek felülírják az addigi szokásokat, különösen a rosszul berögzült tudást. Vagyis szakmai tekintetben akár elhanyagolható a diákszínjátszás, a személyiségfejlesztés szempontjából viszont nagyon is fontos lehet, általa a fiatalok nyitottabbá válnak a művészetre. De ugyanennyire lényeges a gyerekkori zenei képzés is, rengeteget formál, akusztikailag fogékonnyá tesz. Ebben áll a fiatalkori szárnypróbálgatás: a személyiségformálásban. Esetemben ehhez kötődik a fizikai színházzal kapcsolatos érdeklődés. Kamaszként rengeteg táncelőadást láttam, viszont életemben nem gondoltam, hogy ilyen közel kerülök majd a műfajhoz.

PRAE.HU: Mit ad Isten, az országban elsők közt tanultad felsőfokon a műfajt.

Azért ez nem ilyen egyszerű. Ezt megelőzően, az érettségi után anglisztikára jártam, és jelnyelvi tolmácsnak is tanultam, de ezeket végül nem fejeztem be, ott motoszkált bennem, hogy színházzal szeretnék foglalkozni. Éppen ekkor indult Horváth Csaba fizikai színházi koreográfus osztálya, ahova végül bekerültem. Az első években a szakma nem rejtette véka alá a velünk szemben állított kétségeit, mondván: „még nem tudjuk, kik vagytok, és pontosan mit szeretnétek, inkább kezeljük ezt megfelelő távolságtartással”. Így tettek. Ellenben a párhuzamosan induló Zsámbéki-Zsótér osztály színésznövendékeivel kialakult az egymásra figyelés, teljes elfogadást tanúsítottak, hiszen ugyanazzal a nyitottsággal vegyes naivitással kezdtük az egyetemet, ez sokat segített az első években.

PRAE.HU: Miben különbözik a szak más színészképzésektől?

Sokkal szabadabb fejlődési lehetőséget ad, korlátok nélkül kísérletezhettünk, miközben nagy hangsúly került a mozgásra. Ameddig a színész szakon elnézik, hogy valaki ebben a műfajbangyengébb, addig a fizikai vonalon ez fel sem merülhet. Közben persze a rendezői gyakorlatok és a klasszikus színészet sem kerül perifériára, ami valahol csökkenti a pályaelhagyás esélyét: történetesen az elmúlt időszakban többet dolgoztam színészként, mint rendezőként, ez pár éve még fordítva volt.

PRAE.HU: Előadóként leszel jelen a MÜPA színpadára rendezett Esterházy Péter - Vajda Gergely: Fuharosok „patchwork” estben is. Kivételes program!

Végtelenül izgalmas, amikor különböző műfajok találkoznak, és ez a mű ennek a netovábbja! Az előadás alapanyaga egy 2020-as magyar – Esterházy Péter Fuharosok című elbeszélésére írt – kamaraopera, ami Horváth Csaba rendezésben, a zeneszerző, Vajda Gergely vezényletével az UMZE Kamaraegyüttes előadásában lesz látható, a színpadon Molnár Anna operaénekessel, és a Forte Társulat négy színészével: Földeáki Nórával, Horkay Barnabással Pallag Mártonnal és velem. Száz százalék kortárs, ami méltó színteret kap a MÜPA Fesztivál Színházában (bemutató: október 21. – a szerk.). Sajnos sokszor szorulnak ki a mai szerzők munkái a nagyobb színpadokról, ahol arra hivatkoznak, hogy ott klasszikusokat kell játszani. Ilyenkor úgy érzem, elfeledkezünk arról, hogy egykor a legnagyobbak is kortársak voltak, akik kiemelkedőt alkottak a maguk idejében. Az új művek szabad interpretálási lehetőséget adnak a rendező, a koreográfus és az előadók kezébe. Mindig izgalmas, amikor új mű kerül színpadra, művész és néző számára egyaránt, nem beszélve arról, hogy csökken a fiókban lapuló darabok száma. Persze fontos a régi nagy művek újraértelmezése is. A Forte Társulattal például a szombathelyi színházzal koprodukcióban Shakespeare Vízkeresztje készül majd decemberben, amit szintén nagyon várok.

PRAE.HU: Alig voltál a pályán három éve, amikor kortárs adaptációdért (Tavaszi áldozat) a THEALTER Fesztivál neked ítélte a Junior-díjat. Mi akadályozta meg, hogy tovább játsszátok?

Sajnálom, hogy nem maradt színpadon, főleg, hogy ennek nem a közönség érdektelensége, hanem elsősorban anyagi okai vannak. A kulturális támogatási rendszer nem kedvez a fiatal alkotóknak. Új előadás létrehozására úgy ahogy, de továbbjátszásra alig van lehetőség forráshoz jutni. Miután ezt az előadást megcsináltam, ez a tehetetlenség mentálisan annyira lefárasztott, hogy két évig nem volt erőm új független előadást csinálni saját erőforrásból. Ezért is esik most ennyire jól, hogy hét év szabadúszás után leszerződtem a Forte Társulathoz. Jó érzés csapathoz tartozni. Lelkesedtem az előző életformáért is, de a kiszámíthatóság most többet ér, miközben a maradék időmben más projekteken is dolgozhatok. Főleg, ha marad, mert hozzá kell tenni, hogy az idei évad dupla feladatokkal jár, egyszerre próbáljuk a tavaly elmaradt előadásokat és újakat.

PRAE.HU: Mind fizikai?

Van közte próza is, de akár mondhatom, hogy mind az. Hiszen attól lesz valami fizikai színház, hogy az alkotó a test nyelvén plusz értéket ad a műhöz. Nem feltétlenül kell hozzá grandiózus koreográfia, megnyilvánulhat ez egy ülő vagy álló pozícióban is. Ebből a szempontból minden színház fizikai, ha megvan benne a tudatos test- és térhasználat.

Végül beszéltünk pozitív szülői mintákról, alázatról, nyitottságról, türelemről, melyekkel jelen van, és melyeket csodálatos pedagógus szüleinek köszönhet, majd a nők tiszteletéről és Kristóf Lenni vagy nem című rendezéséről, amire az Örkény István Színházban bemutatott nagy sikerű Az üvegbúra után kérték fel. Fél mondatból kiderül, előbbit október 3-án és november 7-én játsszák legközelebb a Jurányiban, utóbbit decemberben újítják fel az Örkény Stúdióban. Majd ígéretéhez hűen siet vissza a színházba.

Fotó: Dusa Gábor, Horváth Judit, Kovács Judit, Révész Róbert