A Majd ha fagy a szerző első regénye, ennek jelentőségére kérdezett rá első körben Torma Mária, a kötet szerkesztője: valóban az első regény megírása tesz-e valakit prózaíróvá? Papp-Zakor elmondása szerint nem szereti, ha írónak nevezik (ezt tiszteletben tartva, én sem fogok rá így hivatkozni), pontosabban ő nem tudja magát annak nevezni. Már a kezdetektől gyűjtötte a levegőt egy nagyobb mű megírásához, és nem tagadja, hogy viaskodásokkal teli, nehéz szülés volt. Mindezek ellenére viszont úgy tűnik, hogy a szerző ráérzett a műfaj működésmódjára, hiszen a szerkesztő elárulta, hogy már újabb regény vár elolvasásra. Ez a rendellenes állapot egyszersmind tünetértékkel bír, hiszen elsősorban nem Papp-Zakor munkatempóját mutatja, sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a szöveg lezárása és megjelenése között több mint egy év is eltelhet.

Torma szerint, ha letakarnánk a szerző nevét, és csak a szöveget kapnánk kézhez, akkor is fel lehetne ismerni a jellegzetes mondatai, illetve a belőlük áradó humor alapján. Jóllehet szokták Cortazárral, Borgesszel rokonítani, ez nem kérdőjelezi meg hangjának önállóságát. A Majd ha fagy változatos hozzávalókból tevődik össze: családtörténet, visszaemlékezés, krízisregény, kísérlet a hangtalálásra, ugyanakkor a levélregény műfajával is kísérletezik. Utóbbi jelentős dilemmát generált, hiszen kérdésként merült fel, hogyan viszonyul napjainkban az olvasó ehhez a műfajhoz, amikor szinte egyáltalán nem használjuk a levelezést, mint kapcsolattartási formát (viszont az e-mailt annál inkább).

A beszélgetésből továbbá az is kiderült, hogy a regényben négy szólam azonosítható: Anitáé, a főszereplőjé, és a hozzá kapcsolódó férfiaké (Ervin, a nagybácsi, Norbi, a partner, Iván, a potenciális, ám távoli szláv vonzalom). Ugyanakkor a Papp-Zakor életműben jártas olvasók számára nem meglepő, hogy az állatok is jelentős, ha nem is mindig egyenlő szerepet kapnak, de nemcsak Ruszlán, Anita kutyája személyében, hanem a múlt is jelenvalóvá válik a dinoszauruszok által (megjegyzendő, hogy a szerző kutyája, Malac hangot adott egyetértésének, és bár mikrofont nem kapott, ez nem tántorította el őt attól, hogy többször is magára hívja fel a hallgatóság figyelmét). Papp-Zakor elmondása szerint azzal próbált kísérletezni, hogy elmozduljon az antropocentrikus szemléletmódtól, már amennyiben ez lehetséges. Hogy célja mennyire valósult meg, azaz az állat-olvasó is tud-e kapcsolódni hozzá, még nem derült ki.

A szerző eljátszik a krimi zsánerével is, az emberek egyre csak eltűnnek a főszereplő környezetéből. Papp-Zakor szerint nem tudjuk elképzelni, hogy milyen az, amikor nem emlékeznek ránk, folyamatosan ettől tartunk, miközben mi is inkább csak emlékezünk az önmagunkról kialakított képekre, mintsem ismerjük saját magunkat. Szó szerint képek élnek bennünk magunkról (vö. Facebook, Instagram), ezeket idealizáljuk. Jóllehet a tökéletes állapot mindenkinek mást jelent, viszont ha ez bekövetkezik, akkor vége mindennek. A konzervált képek ellenére, a Majd ha fagy a változások regénye is, amelyben az állatok őrangyalként irányítják a történéseket (Ruszlán állapota mindig jelzés értékű), illetve a főszereplő jóval inkább elveszett: az, hogy van állása, férje, kutyája és lakása egyáltalán nem jelent stabilitást. A család, mint a legkisebb egység is bomlik, viszont biztató jel, hogy már elfogadható, ha valaki emberi társ helyett inkább egy macskára vágyik.  Úgy tűnik, hogy a világnak hamarosan vége van, de humorral, és ezzel a kötettel talán könnyebb elviselni.

(Aki nem tudott személyesen részt venni a beszélgetésen, az visszanézheti az Írók Boltja Facebook-oldalán)

Fotó: Vörös Szilárd