prae.hu: Hollandiában 2 éve jelent meg a kötet. Miért épp az álhíreket választotta témaként?

Öt éve kezdtem a munkát, mert megdöbbentett, hogy ma is milyen sokan bedőlnek a mindenféle összeesküvés-elméleteknek. Hollandiában egyes vallás hívei például nem hisznek az evolúcióban. A közösségi oldalakon ezek a csoportok aztán nagyon különböző, furcsa dolgokról posztolnak, amiket rengetegen lájkolnak, retweetelnek, elküldik a barátaiknak is. Álhírek persze mindig is léteztek, gondoljunk a pletykákra. A második világháborúban is jelen voltak, elég, ha csak a zsidókkal kapcsolatos összeesküvés-elméletekre utalok. Az álhírek a hatalomról szólnak, a terjesztőik a pozíciójuk megerősítésére használják fel őket. A különbség annyi, hogy ma már bárki elindíthat ilyesmiket. Aggasztó, ahogy a mindenféle rémtörténetek körbe-körbe járnak. Persze ha most írtam volna könyvet, akkor a Covid-19-ről is szó lenne, meg a Kapitólium megrohamozásáról. Mert ezek is mind-mind összefüggenek az összeesküvés-elméletekkel. Amik mindig léteztek persze, de a közösségi médiával rohamosan felgyorsult a terjedésük. A Fake! segítségével lehet a diákokkal beszélni minderről, segít felhozni a témát, rávilágít a veszélyekre.

prae.hu: A fiatalok által nagyon kedvelt TikTokot is e tendencia részének tekinti?

Keveset tudok a TikTokról, de feltételezem, hogy az algoritmusai nem különböznek sokban a Facebookétól és a YouTube-étól. Ezek az algoritmusok pedig támogatják a félrevezető információk terjedését. Az érzelmekre apelláló, „rendkívüli híreket” ugyanis könnyebben megosztjuk, mint a komoly anyagokat. Amikor a barátaiktól érkezik, a gyerekek, ahogy mi magunk is, hajlamosabbá válnak akár a nyilvánvaló ostobaságokat, képtelenségeket is tényként elfogadni.

prae.hu: Milyen korosztálynak ajánlja a könyvet?

Tizenkét éves kortól kezdve, Hollandiában ugyanis akkor kezdik a középiskolát. Fiatalabbakkal, tizenegy évesekkel is beszélnek róla az iskolában, olyankor egy pedagógus vezeti a foglalkozást, aki magyarázatokkal segíti a megértést. Alapvetően úgy írtam, hogy tizenkét éves kortól egymaguk is el tudják olvasni a könyvet. És úgy állítottam össze a kötetet, hogy nem muszáj az elejétől a végéig elolvasniuk, kiválaszthatnak belőle egy-egy számukra érdekesebbnek tűnő részt.

prae.hu: Miben tud segíteni, ha elolvassák a Fake!-et?

Remélem, hogy médiaértőbbé válnak, és semmit sem vesznek készpénznek. Ugyanakkor nem szabad mindent megkérdőjelezniük sem, ahogyan az összeesküvés-elméletek hívői teszik. Szeretnék rávilágítani arra, hogy a természettudományos ismeretekben jobban bízhatnak, mint a spirituális vagy alternatív dogmákban. Remélem, hogy a gyerekek az olvasás segítségével rájönnek, hogy a valóság nem olyan egyszerű, mint ahogyan néhányan el szeretnék velük hitetni.

prae.hu: A könyv Hollandiára alapoz, de az itthoni verzió érezhetően Magyarországra lett átalakítva.

Megbeszéltük a fordítóval, hogy átírhatja magyar kontextusra a példákat, különben nem lenne nagy segítség a gyerekeknek. Megbíztam a fordítóban. Nem tudom ugyanakkor, hogy az oltásokat is aktualizálta-e a koronavírus-oltásokra. Manapság az a legjobb példa. Ugyanaz a hozzáállás érhető tetten ugyanis, csak most még nevetségesebb az egész. Azt mondják, hogy „De hát új, nem tesztelték!” A kormányok és intézetek persze követnek el hibákat, de általánosságban – legalábbis Hollandiában – jobb bízni bennük, a bizalmatlanság sehová sem vezet. Hollandiában most főleg azok az emberek kerülnek koronavírussal kórházba, akik nem oltatták be magukat.

prae.hu: A könyvben a babonáktól a tudomány működésének bemutatásán keresztül jutunk el az álhírekig.

Sokáig gondolkodtam, hogyan mutassam be az álhíreket és mindazt a képtelenséget, amit mind-mind elhisznek az emberek. Rájöttem, mennyire fontos mindennek a pszichológiai háttere. Miért ragadnak el minket ilyen könnyen a babonák? Először ezt kellett megmagyaráznom. Az eredetihez sok jellegzetesen holland babonát és városi legendát gyűjtöttem össze. A gyerekek értékelik, ha van min nevetni. Közben beláthatják azt is, mennyire nevetséges dolgok ezek. Amikor a könyv megjelenése kapcsán meghívtak a rádióba, felvetették, hogy nincs semmi rossz abban, ha az ember babonás, hiszen lehet, hogy az csak egy szokás, ami magabiztossá tesz! De ha rájössz, hogy Malawiban azért ölik meg az albínó gyerekeket, mert azt hiszik, hogy a csontjaik gyógyító erővel bírnak, az már borzalmas. A könyv ezért a tudomány és az újságírás védőbeszéde. Persze vannak szakmaiatlan újságírók, akik hibáznak. Azt is hallottam, hogy Magyarországon a kormány fokozatosan átveszi az irányítást a sajtó felett, és ezért nehéz a független média helyzete. A szabad sajtó alapvető a demokrácia számára, és erősen hiszek abban, hogy a demokrácia az eddig volt legjobb társadalmi berendezkedés. Persze semmi sem hibátlan, és az utóbbi években egyre több vezető igyekszik a demokratikus keretek között a hatalmát növelni. Oroszországban Putyin, az Egyesült Államokban Trump – örülök, hogy már nincs hatalmon. Nem jó irányú ez a változás. Persze egy gyerekkönyv nem rengeti meg a világot, de talán abban segíthet, hogy egy-egy témáról többen beszéljenek.

prae.hu: A könyvben szerepel szex is…

A Fake! szerintem nincs kimondottam a szexre kihegyezve, de belefoglaltam például a püspököt, aki nem akarta megáldani a homoszexuálisokat. Egy évvel később végül megtette.

Nálunk fontos része az iskolai oktatásnak a szexuális felvilágosítás, és kötelező a társadalmi nemről meg a homoszexualitásról is beszélniük. Hollandiában nagyon erős a keresztény hit egy fundamentalista ága. Ők nem beszélnének maguktól a homoszexualitásról. De nálunk pont fordítva van, mint Magyarországon. Még a hírekbe is bekerült, hogy tilos hallgatni, egyenesen kötelező beszélni a másságról, hogy a tanulók megtanulják, ez ugyanolyan normális, természetes dolog. A test amúgy valóban nehéz, kényes téma. Van most például egy holland tévéműsor, amiben meztelen emberek szerepelnek: nem feltétlenül szépek, mindenfélék. A műsorban gyerekek is részt vesznek, akik kérdezhetik őket bármiről, a testükről is. Néhányan tiltakoztak ez ellen. Bár Hollandia nagyon szabad és felvilágosult, de a meztelenség egyre kevésbé elfogadott, már az iskolai tornaöltözőkben is megesik, hogy fehérneműben zuhanyoznak a gyerekek.

prae.hu: Nagyon sok apró feladat is szerepel a könyvben a kvízek mellett, például olyan felszólítással, hogy „próbáljátok ki a barátaiddal!” Mintha a könyv egyik üzenete az volna, hogy „Nem muszáj hinned nekem, de segítek, hogy magadtól megtanuld!”

Először úgy terveztem, hogy végigveszem az összes összeesküvés-elméletet. Nem lett volna egy kellemes olvasmány, gyerekkönyvként egyenesen élvezhetetlen lett volna. Tíz évig voltam egy gyerekmagazin főszerkesztője, és abba is tettünk rejtvényeket és szórakoztató anyagokat, mert a gyerekek szeretik a rébuszokat. Járok iskolákba, és olyankor megkérdezem a gyerekektől, tudjátok, mi az a DNS? Mind tudják. De valójában nem tudják, csak felismerik a szót. A DNS valódi működéséről nincs elképzelésük. Mindennel így vagyunk. Most mindenki oltásszakértő, és a vírust is jól ismeri.

prae.hu: A természettudományok mellett belefoglalt a könyvbe szociológiai, politológiai, pszichológiai, közgazdaságtani példákat is.

Minél többet olvastam a témában, annál inkább rájöttem, hogy nagyon sok tudományághoz köze van. Eleve azért fogtam a könyv írásába, mert sokan nem szeretik a tudományos dolgokat, a matekot, bioszt. Nem merülnek el egy-egy tárgyban. Holott szerintem fontos, hogy mindenről tudj valamennyit, rendkívül lényeges, hogy megtanulj gondolkodni. A könyv védőbeszéd azok mellett a módszerek mellett, amelyek segítségével rá lehet jönni, hogy valami igaz-e vagy hamis. Mindent kétszer meg kell nézned, minden kérdésben tájékozódni kell. Nem elég, ha látod, hogy a föld lapos. Mad Mike, aki a könyvben is szerepel, tavaly ilyenkor újra felszállt a saját építésű rakétájával, mert bizonyítani akarta, hogy a Föld lapos, és belehalt, hogy a földre zuhant.

prae.hu: Az ifjúsági regényeidben is előkerülnek társadalmi ügyek, például a Free Runban a bevándorlás kérdése, legújabb könyvedben pedig a hollandiai koncentrációs táborok is.

Csak rövid ideig dolgoztam biokémikusként, sokkal jobban érdekeltek a gyerekek, hamar írni kezdtem. Értük dolgozom, remélem, hogy a könyveimmel erőt adok nekik. Főleg olyan gyerekeknek, akiknek nem szokványos a helyzetük. A szerencsésebb helyzetben lévők pedig remélem, ezáltal együtt tudnak érezni azokkal, akiknek az övékénél nehezebb sors jutott. Kulcsot szeretnék adni a gyerekeknek a világukhoz, hogy megtanulják kitágítani azt.

Fotó: Marijn Olislagers