Élő Csenge elsőként egy tavalyi beszélgetést idézett fel, amikor Mészöly még csak formálódó ötletként utalt a mára kézbe vehető, alapos kutatómunka eredményeként megszületett regényre. Az alkotás folyamatával és az elindulás momentumával kapcsolatban a szerző elmondta, hogy a történet körülbelül 5-6 éve él a fejében, a Márta-szerep pedig már gyerekkora óta foglalkoztatja. Elmesélte, hogy 10-12 éves lehetett, amikor elkísérte a szomszéd kislányt hittanórára, és először találkozott a bibliai Márta karakterével, aki nem hallgathatta Jézust és tanítványait, mert az élelmezésükről és az elszállásolásukról kellett gondoskodnia. Az írónőben már akkor megfogalmazódott a kérdés: miért nem hívta Jézus Mártát is maguk közé? Miért nem lett ez a nő is megváltva? Mivel azóta sem kapott erre a kérdésre megnyugtató választ, saját magyarázatot kellett keresnie. Így született meg a Márta evangéliuma.

Kalapos Éva Veronika a továbbiakban a műfaj- és formaválasztás módszeréről kérdezte a szerzőt, az útról, ami az ifjúsági- és gyermekirodalmon, valamint a krimin át a szépirodalomig vezetett. Mészöly elmondta, hogy az évek óta érlelődő téma hozta magával a megvalósulás formáját is, ami a korábbi könyvekhez képest újfajta kihívást jelentett. Kalapos ezek után a narráció, a megszólalás módja felé terelte a beszélgetést, és arra volt kíváncsi, hogy hogyan találja meg a szereplői hangját. Az írónő szerint nem hangok, inkább kész karakterek születnek meg, akiket teljes valójukban elképzel, majd hagyja, hogy ők beszéljenek. Kitért a jelenben játszódó történetszál különleges narrációs helyzetére is, melyben a 21. századi Márta a férjének mesél, végig hozzá fordul, őt szólítja meg. Mészöly ezzel a köztük lévő intimitást és szeretet is megmutatja, ugyanakkor azt is láttatja, hogy Mártának tanulnia kell még a nyílt kommunikációt.

Élő Csenge a bibliai Márta-karakterhez visszatérve hangsúlyozta, hogy az egész történet végtelen plasztikusságot mutat, a Bibliát ma is fogyasztható szépirodalmi formába emeli át. Ezzel kapcsolatban kérdezte a szerzőt a regény megírását megelőző kutatómunkáról. Kiderült, az evangéliumok alapos áttanulmányozása után kijegyzetelte a Mártával foglalkozó részeket, majd ki is vagdosta azokat a passzusokat, amik a későbbi szöveg gerincét adták. Ezzel az elsőre még polgárpukkasztónak is vélhető módszerrel azonban pontosan az volt a célja, hogy ne megváltoztassa a történetet, hanem felhasználja azt, hogy ne újraírja a Bibliát, hanem egy más szemszögből világítsa meg. Az aprólékos kutatási folyamat azonban nem csak a Bibliatörténetre terjedt ki. A szerző segítségére voltak például a jeruzsálemi templom makettjei és a Google Maps a pontosabb tájékozódáshoz, sőt, még egy zsidó gasztrobloggerrel is konzultált, hogy Márta biztosan megfelelő ételeket tegyen az asztalra.

Kalapos a továbbiakban arra volt kíváncsi, hogy mennyire volt fontos a szerző számára a női szemszög, és hogy volt-e olyan célja a történet megírásának, hogy női regény szülessen. Mészöly hangsúlyozta, hogy a regény főszereplője nem a 20. századi eszményi, önmegvalósító nő karakterét testesíti meg: Márta erős, okos nő, de nem célja, hogy szembemenjen a világgal. Ez a regény szólhatott volna a bibliai Máriáról is, aki autonóm döntéseket hoz, nem megy férjhez, nem nevel gyereket, ezt a karaktert azonban a szerző szerint már rengetegszer megírták.

Őt az „ezüstérmes” érdekelte, és azt szerette volna bebizonyítani, hogy egy nem sztereotipikus karakter köré is lehet regényt építeni.

Élő Csenge arról is kérdezte Mészölyt, hogy vajon Mártát zavarta-e a helyzete. Erre még az írónő sem tudott pontos válasszal szolgálni, de azt elmondta, hogy őt magát igen. Ennek ellenére nem adhatott Mártának olyan célokat és vágyakat, amivel nem rendelkezik, és nem hozhatott azzal kapcsolatban sem döntést, hogy rossz-e Mártának lenni. Ezen a kérdésen a jelenlévők is elgondolkodhattak, amíg a szerző felolvasott egy részletet a 21. századi Márta történetéből.

Az elhangzó szöveg egy család mindennapjaiba nyújtott betekintést, épp csak egy-egy mozzanat erejéig, de ebből is kiderült, hogy a történetben komplett életek rajzolódnak ki. Élő Csenge szerint ezek a karakterek nem lehetnek csupán a képzelet szüleményei, így az önéletrajzi vonatkozásokról kérdezte a szerzőt. Mészöly rámutatott, hogy még az is Mártának érzi magát olykor, aki amúgy nem tartozik ebbe a típusba, ezért nyilván elkerülhetetlen volt a személyesség. A főhős jellemében, emlékeiben, családi konfliktusaiban ott van a megalkotója is. Kalapos a szerző és karaktere viszonyán kívül kíváncsi volt még a két Márta és a két szál kapcsolatára is, hiszen a legtöbb olvasó elkezdi megfeleltetni egymásnak a történetek szereplőit, akaratlanul is párhuzamokat keres. Az írónő szerint a mai Márta olyan, mint bibliai ősének 26. fénymásolata. Nem annyira kontúrozott, de felismerhető, ahogy az őt körülvevő személyek is olyan szerepeket töltenek be, amelyek a másik történetszálban is jelen vannak.

Felmerült természetesen a kérdezőkben, és bizonyára a hallgatóságban is, hogy vajon végül Mészöly Ágnes talált-e megoldást a kiindulást jelentő dilemmára. Miért nem lépett ki Márta a helyzetéből? Van-e lehetősége megélni a szabadságot a 21. századi Mártának?

A szerző ismét hangsúlyozta, hogy főszereplőjének nincs rossz élete, azonban a nem olyan rosszból jobbat csinálni sokszor nehezebb, mint a tűrhetetlent hátrahagyni.

Aki úgy szocializálódik, hogy az apró dolgoknak, mint például a vacsorakészítés, meg kell történnie, az nem könnyen lép ki ebből a megszokásból. Azt pedig, hogy egyáltalán ki kell-e lépnie, az olvasónak kell eldöntenie.

Élő Csenge ismét a már említett beszélgetés felidézésével zárta az eseményt. Mészöly egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy úgy érzi, a regény megírása új szintet fog jelenteni az életében, így most arra kellett választ adnia, hogy valóban eljött-e ez az érzés. A szerző szerényen kitért a szintlépés sikerességének megítélése alól, de elmondása szerint meg tudta csinálni, amit szeretett volna, az őszinte öröm pedig az egész beszélgetés alatt látszott rajta. Az utolsó felolvasott részletben a bibliai Márta jelent meg előttünk, aki bár láthatatlanul, de ott van, ahol a fontos dolgok történnek, aki odaadással fordul a bűnös felé is, mert nála „az ember előrébb való, mint az eszme.”

A beszélgetés visszanézhető a Prae Kiadó Facebook oldalán.

Fotók: L. Varga Péter
A szerző fotója: Bach Máté