Miután a vendégek Dragomán Györggyel részt vehettek az Esterházy-ebéd című gasztronómiai tárgyú beszélgetésen, meghallgatták a szerző szlovákiai recepciójára vonatkozó reflexiókat, és a műfordításról folytatott kerekasztalt, rögtön rá is térhettek a filmek világára. Ám mielőtt az érdeklődők átadhatták volna magukat az Idő van című filmnek, lehetőségük nyílt Esterházy Pétert forgatókönyvíróként is megismerni. Gothár Pétert, a film rendezőjét Wilhelm Droste kérdezte a már az előző napokon is tapasztalt könnyedséggel és barátságos hangvétellel.

A beszélgetés családias légkörben zajlott, így több lehetőség nyílt az anekdotázásra és a nosztalgiázásra. Wilhelm Droste felvezetőjéből megtudtuk, hogy melyek voltak a Gothár-életműnek azok a részei, melyek nagy hatással voltak rá, és mely filmek kapcsán volt érintett maga Esterházy Péter is. Adott tehát az első kérdés: mégis, hogyan vált a két művész alkotótárssá? A szellemes válasz az volt, hogy

a kortárs irodalomból érdemes kiindulnia a rendezőknek – legyen az színház vagy film –, és azt az írók behatóbban átlátják, mint a filmes kollégák. Először Gothár kereste fel Esterházyt a Bogár utcában a közös munka reményében, akkor vette kezdetét a kölcsönös inspirálódás, ami végül barátság is lett.

Azonban a forgatókönyv megírásával töltött rengeteg idő nem hozta azonnal a várt eredményt. Nem engedélyezték a megvalósítását. A rendező pályáján nem ez volt az első visszautasítás, amivel abban az időben szembesülnie kellett. Mrożek Rendőrség című színdarabjából is készített tévéjátékot, ami azóta is be van tiltva. Az Idő van című filmből pedig kivágattak egy jelenetet, ami a szemfülesebb nézőnek szemet is szúrhat. A viszontagságos időszak után mégis módjukban állt többször együttműködni Esterházyval. Jó példa még a Tiszta Amerika című film, amiért olyan pénzdíjat kaptak, amiből még egy filmet le lehetett forgatni, de színdarabot is csináltak együtt. Gothár elmondása szerint Esterházy nagyon jó kritikusa volt a darabjainak, ezért még a bemutató előtt kérte, hogy nézze meg őket, és mondjon véleményt.

A hallgatók szemléletes képet kaphattak a beszélgetésből a rendszerváltás előtti filmkészítés nehézségeiről. Akárcsak a fesztivál más programjain az Idő van levetítése előtt is felvetődött a kérdés, hogy hogyan lehet egy letűnt korszakot, amelyhez az idősebb generációt eleven emlékek fűzik, a fiatalabb generációk számára hozzáférhetővé és megfejthetővé tenni a műalkotásokon keresztül.

Fotó: Három Holló