A Karlovy Varyban megtartott világpremier után hazánkban a 17. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon debütált és a Közönségdíjat nyerte meg a Külön Falka – Kis Hajni rendező első egész estés mozifilmje. A miskolci Művészetek Házában tartott premiervetítés után a közönség közel egy perces tapsviharral ünnepelte a filmet, miközben a film alkotói meghajolni érkeztek a színpadra, a teremben a hangulat egészen mámorító volt. Nem lehet véletlen ez a rendkívüli ováció. A Külön falka kétségtelenül felfedezett egy olyan érzékeny, finom ábrázolásmódot, amellyel kortól és beállítottságtól függetlenül nagyon sok emberhez eljuthat, és úgy mesélhet családi kötődésről, hűségről, valamint a szülő-gyermek viszony összetett pszichológiájáról, hogy végül minden nézője kicsit magára, a saját életére ismerhet.

A történet középpontjában a tizenkét éves Niki áll (Horváth Zorka). A kislány a nagyszüleivel él, nehezen találja a helyét az iskolában. Nagymamája határozott tiltása ellenére felveszi a kapcsolatot apjával, a kidobóként éjjeli klubokban dolgozó, antiszociális, sok tekintetben agresszív Tiborral (Dietz Gusztáv), aki több év börtön után került szabadlábra. A kézenfekvő és könnyen leírható kiindulóhelyzetnek a bravúrja, hogy rendkívül letisztult alaphelyzetre épül, ettől a sztori sokszor szinte írja önmagát. Az „apa és lánya” történet, amelyben részletesen megismerjük kapcsolatuk fejlődését, egymásra utaltságukat, nehézségeiket és egymás iránti elkötelezettségüket, pedig megannyi katartikus, megrázó és könnyfakasztó pillanatot tartogat.

A kiváló forgatókönyv (Kis Hajni és Szántó Fanni közös munkája) nem az első percekben, hanem késleltetett expozícióban tárja fel, pontosan miért szakadt szét Tibiék családja. Jó érzékkel megválasztott tempóban derül fény a múlt traumáira és fájdalmas emlékeire, a film tudatosan vezet bennünket egyre mélyebbre, vagy talán beljebbre, miközben egyre pontosabban értjük meg és érezzük át azt a dinamikát, ami a két szereplő motivációinak hátterében áll. Azt a gravitációs erőt, ami apát és lányát vezeti egymás felé.

A legügyesebb húzása a Külön falkának – amely nélkül egyáltalán nem működött volna a történet – a szereplőválasztás. Már Kis Hajni rövidfilmjeiben is fontos és visszatérő motívum és módszer, hogy valamilyen marginális helyzetben levő, esetleg a társadalom vagy a család által félresöpört karakter életének egy kis szakaszát követjük nyomon, akinek megformálására egy olyan, valóban amatőr színészt kér fel a rendezőnő, aki a hétköznapi életében sem gyökeres ellentéte az eljátszott, egyébként fiktív figurának – ezzel unikális eredetiséget kölcsönözve az alakításnak. A Külön falkát a civilben egyébként profi MMA harcosként ismert Dietz Gusztáv viszi el a hátán Tibor szerepében, aki annyi életet és valódi érzelmet visz bele az egyébként bonyolult és összetett szerepbe, hogy nem tudja érintetlenül hagyni a néző lelkét. Gusztáv Tiborként nem önmagát alakítja ugyan, de a karakter, akit megmutat, a valódi lényéből és élettapasztalataiból táplálkozik. (Ahogy a premiervetítés után elárulta, nem sok választotta el attól, hogy a valóságban is „egy Tiborrá” váljon.) A Külön falka nem volna azonban igazán emlékezetes mozi, ha a Tibor kislányát alakító Horváth Zorka – akinek szintén ez az első filmszerepe – nem tudná hasonlóan bámulatos érettséggel és érzékenységgel megérezni ráillesztett szerepének minden lényeges tulajdonságát. Mindketten nemcsak értik, hanem át is érzik a rájuk bízott szerepeket, ettől klisémentes, többdimenziós, összetett, megragadó személyiségekként tündökölnek.

A filmben remek az egységes és erős atmoszférát teremtő zene és formaelemek kombinációja is. Habár jobbára kiforratlan a kameramunka, s mintha megmaradt volna az előző alkotások vizsgafilmszerű jellege itt-ott, a zenehasználat és a képi elemek ötvözete egy-két bámulatosan szép pillanatot is teremt. Külön dicséretet érdemel, hogy a játékidő legnagyobb részében saját, a filmhez írt zene szól (Borsos Oleg munkája), a soundtrack elektronikus-ambient számai érzelmileg telítettek, és elkerülik azt a hollywoodi filmekre gyakran jellemző didaktikus hatást, amikor a filmzene szinte a szájába rágja a nézőnek, hogy az adott jelenetben milyen érzelmet kell átélnie. A Külön falkában a zene inkább atmoszférikus kíséret, amely eredetibbé, karakteresebbé teszi a film hangulatát, összhatását.

Ha mindez nem lenne elég, a film olyan feszült, majd katartikus 20–30 perccel zárul, amilyet ritkán láttunk magyar filmben az elmúlt években. Ez a rész akár külön, független epizódként is működne, mert kerek, egységes, és felhasznál minden fontos korábbi motívumot. A nyitott, de érzelmileg mégis kerek befejezés kellően tág teret hagy a nézőnek, hogy odailleszthesse saját értelmezését, saját befejezését (csak lásson ki a könnyei mögül!). Így a záróképekben sem válik didaktikus mozivá a Külön falka. Hanem marad, ami addig is volt: kiváló bemutatkozó film egy olyan rendezőtől, akinek ezután nagyon várjuk a következő filmjeit.

Külön falka – színes, magyar-szlovák filmdráma, 98 perc, 2020. Rendező: Kis Hajni. Forgatókönyv: Kis Hajni, Szántó Fanni. Operatőr: Nyoszoli Ákos. Zeneszerző: Borsos Oleg. Producer: Berkes Júlia. Executive Producer: Petrányi Viktória. Vágó: Gorácz Vanda. Szereplők: Dietz Gusztáv (Tibi), Horváth Zorka (Niki), Füsti Molnár Éva (nagymama), Derzsi Réka (nyomozó), Galkó Balázs (nagyapa), Haffner Anikó (Julcsi), Honti György (ügyész), Nádasdi Péter (detektív), Pikali Gerda (hostess), Spolarics Andrea (bíró). Forgalmazza a Mozinet. Bemutató: 2021. szeptember 30. Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Jelentképek forrása: Mozinet / Nyoszoli Ákos