A koronavírus miatt a 2020-as évben lényegileg minden filmes fesztivál és mozivetítés elmaradt, jobb esetben az online térbe került. Sokakban jogosan merült fel a kérdés, hogy a járvány után egyáltalán visszatér-e ugyanabban a formában a közösségi filmnézés, vagy világunkra végérvényesen rányomja a bélyegét a globális járvány. Mint a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál esetében láthatjuk, a rendezvény némileg adaptálódott az új helyzethez azzal, hogy néhány fesztiválfilmet otthonról követve, online is megtekinthettünk, de szerencsére továbbra is nagy hangsúlyt helyeztek arra a szervezők, hogy igazi filmfesztivál-élményben legyen részünk, amely során a szokásos vetítéseken túl közönségtalálkozókon és szakmai programokon is részt vehetünk. Örömmel jelenthetem, hogy 2021-ben a CineFest hangulata éppen annyira izgalmas volt, mint a korábbi években, s idén is kifejezetten sokszínű filmes válogatást sikerült elhozni Miskolcra.

A fesztiválra érkezve egyáltalán nem éreztem, hogy az egy év kihagyás és a koronavírus körülményei bármennyire is nyomot hagytak volna az eseményen: a korábbi évekhez hasonlóan idén is csordulásig töltötte a hetet különféle filmes programokkal, amelyek nemcsak a konkrét fesztivált, hanem a várost is színesebbé tették. Különleges élmény volt például, hogy hétvégén esténként a belváros leghangulatosabb részén, a Szinva-patak csatornája mellett a szabad ég alatt is ingyenes vetítések zajlottak. Többek között az utóbbi időkben megjelent magyar filmekből lehetett csemegézni, nézhettük például az Űrpikniket vagy a Valan – az angyalok völgyét. Ezek a vetítések, habár az esti hidegek miatt csak pár tucat embert tudtak megtartani, és vetítőapparátus is lehetett volna profibb, mégis segítettek abban, hogy a fesztivál meghaladja a hagyományos mozikereteket, és igazi közösségi eseményként tudjon tündökölni a városban, ahol az ideutazók a helyiekkel együtt nézhettek lazább környezetben filmeket. A legnagyobb hangsúlyt persze idén is a hivatalos versenyprogram filmjei jelentették, ezek az események vonzották a legtöbb nézőt, s ilyenkor a fesztivál legnagyobb terme, a Művészetek Házában található Pressburger terem összes helye megtelt.

Szabadtéri vetítés a Szinva-patak mentén

A versenyprogramban egyaránt megtalálhattuk a legfrissebb magyar filmes megjelenéseket és a nemzetközi fesztiválkedvenceket. Idén rengeteg magyar filmbemutató kapott helyet a programban. A Külön falka és a Kilakoltatás a versenyszekcióban, a Természetes fény, a Tantrum és A feleségem története a kitekintőprogramban voltak megtekinthetők. A legnagyobb közönségkedvenc, Kis Hajni első nagyjátékfilmes rendezése, a Külön falka a fesztivál Közönségdíját nyerte meg. Hogy így lesz, azt már a film vetítését követően is sejteni lehetett, a bemutatót ugyanis hatalmas ováció fogadta, és érezni lehetett a teremben, hogy valami igazán nagyszerű eseménynek lehetünk részesei. (Kritikánk a filmről itt olvasható.)

Színpadon a stáb a Külön falka premierestjén

Az idei fesztivál sztárja egyértelműen a kortárs amerikai független film egyik fontos neve, a Tangerine-nel és a Floridai álommal befutott Sean Baker volt, akinek Red Rocket című filmjét vetítette a fesztivál, és nemcsak ő, hanem a film főszereplője, Simon Rex is személyesen eljöttek Miskolcra. (Érdekesség: Sean Baker megnézte a Külön falkát, és nagyon rajongott érte.) A fesztivál utolsó napján pedig nemcsak a szokásos díjkiosztóra került sor, hanem elsők között végre megnézhettük Enyedi Ildikó régóta várt moziját, A feleségem történetét is, amelyet persze óriási érdeklődés övezett több okból is. Egyfelől rengeteg embert foglalkoztatott, hogy a Testről és lélekről hatalmas sikere után mivel tud előrukkolni a rendező, másfelől pedig Enyedi azt a filmet készíthette el a Füst Milán-regény adaptációjával, amelyre egész karrierje során vágyott, így a magyar közönség egy igazi álomprojektet köszönthetett a gyönyörű képi világú, kimagasló színészi alakításokat tartalmazó, érzékeny filmben.

Simon Rex és Sean Baker a fesztiválon

A CineFestnek évről-évre egyre számottevőbb a dokumentumfilmes felhozatala is. Ezek az alkotások külön versenyprogramban, a CineDocs kategóriában kelhettek egymással versenyre. A fontos, kurrens témákat feldolgozó emberi jogi filmek mellett (Sabaya, A szakadár) zenés (The Spark Brothers, a-ha The Movie) és lírai dokumentumfilm (Kertrendezés) is kapott helyet a fesztivál programjában, amely megindítóan színes betekintést nyújtott a világ dokumentarista értelmezésébe. A szekció díját az ökológiai tudatosság jelentőségére páratlanul különleges formanyelvvel rávilágító grúz Kertrendezés nyerte. A szekció legkülönlegesebb vetítése nekem a Volt egyszer egy képregényé volt, amely a magyarországi képregény kialakulását és fejlődéstörténetét meséli el. A filmhez kapcsolódóan nemcsak rendkívül közvetlen és baráti hangulatú beszélgetésen vettünk részt, amelyen a tudományos és alkotói közeg is kifejthette a gondolatait, hanem az érkezőket Kovács Milán képregénykészítő és a film egyik szereplője ajándék képregénnyel is meglepte.

Beszélgetés a Volt egyszer egy képregény premiervetítése után

Az idei CineFest legizgalmasabb pillanatai számomra az ilyen és ehhez hasonló események voltak, mint a Volt egyszer egy képregény premierje, amikor nem is maga a filmnézés jelentette az igazi varázst, hanem az, ahogy a személyes jelenléten keresztül valami egészen újszerű, közvetlen élményként sikerült kapcsolódni a film köré épülő világhoz, annak szereplőihez, alkotóihoz. Mindez azt tudatosította bennem, hogy az élő, közösségi filmnézés mennyire megkerülhetetlenül fontos része a mozizásnak, amely nemcsak a filmélményről szól, hanem a köré szerveződő kulturális életről is. Ha csak a rideg számokat nézzük, lehetne érvelni amellett, hogy egy filmfesztivált tulajdonképpen online is le lehet bonyolítani. Ezzel azonban megfosztjuk magunkat olyan inspiráló kapcsolódási lehetőségektől, amelyek új perspektívákat nyithatnak az életünkben, tágíthatják szemléletmódunk korlátait. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyi olyan alkotás van, amelynek képi világa, hatása, hangulata egyszerűen nem ugyanolyan erővel hat, ha apró otthoni készüléken nézzük, mintha egy megfelelően kialakított moziban, ahol ráadásul több száz ember között ülve osztozhatunk az élményben. A miskolci filmfesztivál idén is nagy gondot fordított arra, hogy lehetőséget adjon az ilyen találkozásokra és kapcsolódásokra, s így mindenképp az év egyik legfontosabb filmes eseményeként könyvelhetjük el.

Képeket készítette: CineFest sajtó, Horányi Péter