Kezdjük a háttérrel: Chilében közel 17 millióan laknak, hosszában akkora, mint Észak-Amerika széltében. Igaz, keskeny, de azért nagy ország. Az épített tájat – mint más gyakori földrengéseknek kitett spanyol-amerikai területeken – az egyszintes épületek jellemezték. A XX. században a vasbeton megjelenésével, és a gazdaság fejlődésével – amit a Peruval és Bolíviával vívott háborúk során megszerzett fontos kikötők és bányászati területek alapoztak meg – megjelentek az első magas épületetek. A balodali vezetés célja az elmaradottságból való kiemelkedés volt. Emiatt a lakások, később a középületek építésének különleges figyelmet szenteltek.
A változó szociális és politikai klímában az állam közvetlenül részt vett a hiányzó infrastruktúra kialakításában és a meglévő fejlesztésében. Az akkori politikai vezetés a modern építészet kifejezésrepertoárjában megtalálta a saját ideológiájának a közvetítő közegét. Az építészek ezért Le Corbusier-t, a Bauhaust, a modernistákat követték.

Emilio Duhart

Emilio Duhart

Emilio Duhart

Emilio Duhart

Chile építészete sohasem szereplelt a kritikai érdeklődés középpontjában. Mexikón és Brazílián kívül a dél-amerikai építészet valójában ismeretlen terep: Oscar Niemayer és Luis Baragán azok az ismertebb alkotók, akikkel a kontinens építészetét azonosíthatjuk. Csupán az 50-es években tűnt fel a nemzetközi szcénán a chilei Emilio Duhart és Sergio Larrain neve. Ők, és nagyszerű munkáik meghatározók az újkori Chile kultúrájában: Duhart például bátran alkalmazta a modernizmus eszközeit és világszemléletét. Az akkor meginduló chilei építészképzés befogadta a modernizmust, és felnevelt egy szellemiségében új nemzedéket. Meg kell említeni Weiner Tibor magyar építészt is, aki a Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Németországban, Dessauban, a Bauhaus-ban képezte magát tovább, majd 1937-ben Párizsba vándorolt, s végül1939-ben Chilében telepedett le. Tervező építész volt, és később a santiagói egyetemen tanított 1948-as hazatéréséig.
1973 kemény törést hozott Chile történetében: Augusto Pinochet katonai diktatúrája megrekesztette a fejlődést. Fiatal chilei építészek Európába emigráltak. 1989-ben, a diktatúra bukása után ezek az épíítészek visszatértek, és ismét elkezdtek tanítani és dolgozni. Teodoro Fernández, Fernando Pérez Oyarzun, és Rodrigo Pérez de Arce újból megindították a Universidad Católica de Chile építész képzését. A fiatal, tehetséges diákok a diktatúra utáni szabad légkörben a modernista hagyományokból és helyi identitásukból merítve bátor, rendkívüli és szokatlan építészetet kezdeményeztek. Cecilia Puga és Smiljan Radic építészektől már bemutattunk egy-egy házat.

Az alábbi videón három további épülettel kerülhetünk közelebb a
kortárs chilei építészethez. Szociális lakásokat, egy jövőbeli projektet és egy tengerparti nyaralót figyelhetünk meg.


elemental: Iquique

A 2003-ban megvalósult Iquique-i szociáis bérlakás az Elemental építésziroda munkája, ami leginkább Alejandro Aravena nevéhez kötődik. A a chilei kormány bízta meg az építészeket a feladattal, mely úgy szólt, hogy telepítsék le a Quinta Monroy-ban (Monroy-major) élő 100 családot arra az 5000 m2-es területre, amit illegálisan foglaltak el az elmúlt 30 évben Iquique, a chilei Atacama-sivatag közepén fekvő város belterületén. Azzal a szerkezettel kellett dolgozniuk, amit a helyi építési hatóság használ, és mindössze családonként 7500 $ adományból gazdálkodhattak, amit a területért, az infrastruktúráért és az építészeti tervezésért fizettek. Figyelembe véve a chilei építőipari árakat, ez a pénz kb 30m2 épületre elég. A nehézségek ellenére a segélyből letelepítették a családokat az említett belterületen, ahelyett, hogy a perifériára kellett volna kiköltözniük.

A videó második felében Pezo von Ellrichshausen látható. A név egy alkotópárost takar, akik a nevükhöz méltóan mintha egy meséből léptek volna ki. Fiatalok, szépek és tehetségesek. Mauricio Pezo chilei, Sofia von Ellrichshausen Argentínában született és járt egyetemre, de közös életüket Chilében élik. Befutott, elismert építészekhez képest szemtelenül fiatalok: Sofia 32, Mauricio 35 éves. Viszont rövid múltjukat tevékenyen töltötték, sok munka, utcai akció, publikáció és jelenlét van mögöttük. Nem szégyellik megmutatniuk azt, amijük van. Az építészetet komplexen, tág kontextusban értelmezik, nem bújnak el a monitor mögé, és nem csak a ceruzájukat használják önkifejezésükre.

Iquique

Iquique

Iquique

Iquique

Iquique

Iquique

Poli ház

Poli ház

Poli ház